Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-22

22. országos ülés 1910 július 25-én, hétfőn. 387 sági önállóságunk kiépítése fele visz. Hírlapjaiban, egyesületeiben, sőt parlamentjében is tiltakozik minden ilyen lépés ellen és ha hamarosan fel nem hagyunk a szándékunkkal, meg is fenyeget bennün­ket. Nem egyszer hallottuk már ilyen alkalommal, azt, hogy »be kell masírozni Magyarországba« a mi azt jelenti, hogy fegyveres erővel is kényszerí­teni kell bennünket az engedelmességre. Az a hang, a melyet velünk szemben Ausztria használ és az a magatartás, a melyet velünk szem­ben tanusit, a külföld előtt azt a látszatot kelti, hogy tulajdonképen nem vagyunk egyenrangú fél Ausztriával, hanem annak alárendeltje, (ügy van! balfelől.) S habár törvényeink papiroson biztosítják az egyenjogúságot, mégis fájdalommal bár, de be kell vallanunk, hogy a külföld e nézet­kialakulása bizonyos alappal bír, és fájdalommal kell konstatálnunk magunkról, hogy érezzük Ausz­tria főlényét minden téren és hogy ellenünk hasz­nált fenyegetései nem pusztába kiáltó szó, nem üres handabandázás, hanem olyanok, a melyek a dinasz­tia és ennek rendelkezésére álló hadsereg körében is viszhangot találva, rendesen nem maradnak ha­tás nélkül. íme, itt van a bankkérdés. Ez esztendő első hónapjában az akkori képviselőház többségét al­kotó függetlenségi és 48-as párt kimondotta, hogy a bankközösséget nem hosszabbítja meg, hanem felállítja az önálló magyar bankot, (ügy van! balfelől.) Ausztria rögtön tiltakozott ellene és ki­jelentette, hogy ezt nem engedi meg. Mi lett a kö­vetkezés ? A király az akkori kormányt felmen­tette állásától és kinevezte a mostani kormányt, feloszlatta a képviselőházat, s a kormánynak köte­lességévé tette, hogy olyan többséget hozzon ide össze, a mely az önálló magyar bankot ellenezze és a közös bank szabadalmának meghosszabbítását segítse elő. (ügy van l balfdól.) A kormány e meg­hagyást teljesítette is és a legtörvénytelenebb esz­közökkel, (ügy van ! balfdőL) a melyek között az osztrák katonaság igénybevétele is szerepel — részleges bemarsirozás — összehozta csakugyan a mostani kormánypártot. Bármilyen kellemetlen is némely emberre nézve, ha származását vagy születését kutatják, mégis ez sokszor kötelesség. így vagyunk most a t. kormánypárttal is. Kénytelenek vagyunk szár­mazásával foglalkozni és a felirati javaslat során felhozott körülményekből, ide vonatkozó tények­ből, valamint köztudomású, közismert tényekből megállapíthatjuk, hogy ez a kormánypárt a sza­vazatra jogosult nemzet szülötte ugyan, de nem annak törvényes párjától; nem a becsületes poli­tikai meggyőződésből eredő közbizalom nemzette, hanem a hatalmi visszaélésekkel párosult veszte­getés, (ügy van 1 balfdól.) Törvénytelen ágyból származik tehát a kormánypárt és mint ilyen a közbizalom képviselőjének nem tekinthető és igazán jogosan vetődik fel a kérdés, hogy vájjon a parlamentnek törvényhozó munkájában részt ve­het-e ? (Derültség jobbfdől. Mozgás balfdól.) Annak a törvénytelen, annak a tilos viszonynak a létre­hozásánál, a melyből a kormánypárt született — a kosaras asszony szerepét a ministerelnök ur játszotta. (Derültség balfelől.) Nevetni való dolog talán, hogy igy jellemzem, de a mikor tudomása van a ministerelnök urnak arról, hogy egyes választókerületekben a törvé­nyileg megengedett legmagasabb alkotmányos költ­ség mennyit tehet ki, és mégis az ottani kormány­párti jelöltek részére tízszeres, húszszoros, sőt sok helyen százszoros költséget utalványoz vagy utal­ványoztat ki, akkor ezzel mintegy szabadalmat ad, hogy visszaélések követtessenek el ezzel a pénzzel és szavazatok vásároltassanak, (ügy van ! ügy van ! a báloldalon.) Azt mondja a ministerelnök ur, hogy túl­zottak a mi előadásaink a választási visszaélések­ről, és hogy tulajdonképen annak eldöntésére, hogy mily mértékben történtek meg ezek a vissza­élések, a Curia van hivatva. Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: Ugy is van! Bikádi Antal: Hát hiszen van abban is va­lami, hogy ugy van. (Felkiáltások a jobboldalon : Sok van benne ! Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) Ha minden választási visszaélés odakerülne, vagy odakerülhetne a kir. Curia elébe, akkor igazuk volna az uraknak. Azonban a curiai bíráskodás olyan formalitásokhoz van kötve, a mely forma­litásokat a kérvényezőknek betartani valóságos művészet; épen azért az igazság kiderítése helyett a petieziók legnagyobb részben már a formaságok útvesztőjében fulladnak meg, úgyhogy a Curiá­nak magával a dolog érdemével foglalkozni nincs is módjában. En azonban azt hiszem, hogy ha a curiai bíráskodás terén is helyet foglalhatna az a jog­szabály, hogy a közismert tényeket nem kell bizo­nyítani, akkor á kormánypárti kéjiviselők mandá­tumát etetés, itatás és vesztegetés czimén egy­szerű kérvénynyel meg kellene semmisíteni. (Zaj a jobboldalon.) Mártonffy Márton: Hát Orosházán nem itattak ? Bikádi Antal: Ha kormánypárti jelölt került volna be onnan, bizonyosan megsemmisítené a Curia a mandátumát, mert olyan visszaélések tör­téntek ott, a melyekre csak azért nem térek ki, mert a választási visszaélések a felirati vita során már elég terjedelmesen elősoroltattak. Különben, ha méltóztatnak kíváncsiak lenni az orosházi kerületre szívesen szolgálok adatokkal. (Zaj.) Azt szokták mondani, hogy az ellenzéki kép­viselők Ígéretekkel tartják, bolonditják a népet. (Ugy van ! ügy van ! a jobboldalon.) Pedig ez nem igaz. Az ellenzéki képviselők rendesen azzal kortes­kednek, hogy a népet kioktatják az ő jogaikra, az ő törvényes jussaikra, kioktatják a népet arra, hogy miért nem juthat hozzá ezen törvényes jogai­hoz, jussaihoz, mik ennek az akadályai és hogy kell ezen akadályokat legyőzni. És egyet Ígérnek csak : hogy ebben a harezban, a melyet jogaikért folytatniuk kell. velük küzdenek, velük szenved­49*

Next

/
Thumbnails
Contents