Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-20

358 20. országos ülés 1910 Julius 22-én, pénteken. nincs még 4%- os adótétel sem és a 3%-os adótételről még a 3%%-os adótételre sem mentünk át. Ezt, nem tagadjuk, tettük mi is tudatosan, hogy a szegényebb néposztályok 800 koronáig adómentesek legyenek, és hogy a 12.000 koronán aluli jövedelmek, a melyek a mindennapi megélhetésre szükségesek, csekélyebb adóteherrel sújtassanak, mint eddig. (Ugy van ! balfelől.) De mikor ezt tettük, azzal vádolni minket, hogy a szegényebb néposztályok érdekét nem tartottuk szem előtt, nem lehet. Hiszen a t. pénzügyminister ur ezt a vádat mi ellenünk nem használta, ezzel minket nem illetett. Azt, hogy annak az adórendszernek, azoknak az adótörvényeknek technikai hiányai lehetnek, közülünk senki sem tagadja. Nehéz időben, politikai elfoglaltatások közben, egyéb gondok között dolgozta ki azokat az akkori pénzügyminister. Maga sem tartotta adó-technikai mesterműnek. De a kérdés nem az, hogy milyen a formája ezeknek a törvényeknek, mennyiben felelnek meg ennek, vagy annak az adózási rendszer igényeinek, hanem egy kérdés van csak : micsoda terhet rónak az állampolgárokra. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Én pedig határozottan állítom, hogy a 12.000 koronán aluli jövedelmekre kevesebb terhet ró az uj adózási rendszer, mint rótt az eddig fennálló. I, Ezekben, t. ház, végeztem a múlt kormány pénzügyi politikájával. Még csak pár szót akarok hozzátenni, midőn megemlékezem arról a férfiúról, a ki negyedfél, vagy, mondjuk négy éven keresztül vezette a koaliczió pénzügyeit. Hűtlen lennék az iránta való emlékezethez, hűtlen lennék az ő nagy, általános felfogásához, ha nem mutatnék rá azokra a nem szorosan vett pénzügyi, hanem szocziális alkotásokra, a melyeknek költségei különben benfoglaltatnak abban a számlában, a melyet magunkra nézve elismertem. (Ugy van ! balfelől.) de a melyekkel szorosan véve nem pénzügyministeri, hanem tulajdonképen közmunkaügyi ministeri feladatot telj esitett, ha rá nem mutatnék azokra a nagy munkákra, a munkásházak építése, a szénbányák vásárlása által elérni szándékolt nagy czélokra, ha rá nem mutatnék azokra a fúrásokra, a melyek a mostani pénzügyminister ur kezébe esetleg uj, hatalmas pénzforrásokat szolgáltathatnak, ha beválnak a hozzájuk fűzött remények, ha bebizonyul azoknak az erőknek az állandósulása. Magunk iránt, dr. Wekerle Sándor emléke iránt tartoztam azzal, hogy elmondjam ezeket, és felhivjam a túloldalon ülőket arra, hogy, ha az általam elmondottak nem igazak, pedig igyekeztem meggyőzni magamat arról, hogy tényleges helyes alapon állok-e, de tévedés nincs kizárva, méltóztassék rámutatni a tévedésre, az elől nem zárkózom el; de ezeknek a lebegő-vádaknak a mint rámutattam a tarthatatlanságára az 1909. évet megelőző pénzügyi kormányzat szempontjából, ugy rá fogok mutatni arra, akkor is, a midőn az 1909. évre vonatkozó zárszámadások fognak előterjesztetni. (Elénk helyeslés balfelől.) E- rövidebb előzmények után legyen szabad áttérnem a tulajdonképeni javaslatra. (Halljuk! Ralijuk !) Itt is, nem vagyok abban a helyzetben, hogy magára e piczinyke javaslatra azonnal nyilatkozhatnám. Más kérdés az tulaj donképen, a melyről az elhangzott felszólalások után nyilatkoznom kell, kérdés, a mely az ország közvéleményét, a pénzügyi köröket, a politikusokat kell, hogy foglalkoztassa. (Halljuk I Halljuk!) Az a kérdés, a mely a javaslat benyújtására az igen t. pénzügyminister urat is késztette : a törvényen kívüli állapotnak, az exlexeknek, a költségvetési jognak a kérdése. (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház ! A költségvetési jog tulajdonképen nagyon szoros nexusban van az alkotmányjoggal. Azok a küzdelmek, a melyeket nemzetünk az abszolút uralomra törekvő, vagy arra már eljutott uralkodókkal folytattak, első nagy eredményeképen azt a tételt állapították meg, hogy adót kivetni csak törvény utján lehet. És Anglia nagy történetirója a legfényesebb eredménynek deklarálja azt, hogy az angol népnek ősidőkbe visszamenő hagyománya szerint alaptörvénye : az angoloktól pedig a király adót, s katonát másképen, mint törvény utján nem kaphat. (Élénk helyeslés balfelől.) Igen sok, hosszú időn át tartott küzdelmek után eljutottunk végre a mai alkotmányos monarchiához, eljutottunk ahhoz a rendszerhez, a mely a megosztott hatalmak rendszerén alapulva, beáihtja a király és a nemzet közti összeütközés kizárása végett a felelős parlamenti miniszteri rendszert és ennek érvényesítése beállítja a költségvetést és a költségvetési jogot. Ebben a rendszerben már nemcsak mint az áUampolgárok vagyoni érdekeinek védelmezője, hanem mint alkotmányjogi garanczia, mint az alkotmányos szabadság biztositéka, mint annak az elvnek biztositéka jelentkezik, hogy a nemzet pedig képviselőinek többsége utján befolyást gyakorol a kormányzatra. (Ugy van ! balfelől.) S ebben a tekintetben, azt hiszem, nincs a kérdéssel komolyan foglalkozó egyén, a ki azt az alapelvet elvben el nem fogadná, hogy az, a ki a költségvetési jogot hatályától és érvényességétől megfosztja, az nem a mindenkori kormány, nem is a korona, mint a szuverenitás másik tényezője, hanem maga a nemzet eUen hibázik, a melynek jogait csorbítja meg, mert ennek a jognak, mint a ministeri felelősség érvényesítése eszközének, minden körülmények közt feltétlen tiszteletben kell állania. (Helyeslés a baloldalon.) Miután pedig a parlamentarizmusban elfogadott általános modus proczedendi a többségi elv: az a joga a nemzetnek, hogy a kormánynak költségvetését megállapítsa, a nemzet mindenkori többségére háramlik. Ebből kifolyólag igen tiszta és világos az eUenzék helyzete. Az ellenzék, a mely bizalommal nem viseltetik a kormány iránt. . . Egy hang (jóbhfelől): Ne rontsa el a beszéde hatását! Einök : Csendet kérek !