Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-20

20. országos ülés 1910 egyes tételeket és az általános kereseti adó törvény életbeléptésével egyidejűleg megszüntettük ezt, a szegény föld népének igen terhes, igen kellemetlen és reá sokkal aránytalanabb terhet rovó adónemet, mint a mennyit az az államnak mint bevételi forrás ér. A tőkekamatadónál is leszállítottunk bizonyos tételeket 2 %-ra; a t. túloldal ezt sem fogja talán terhünkre irni. A kifogások, a melyek vannak, vonatkozhatnak az általános keresetadóra és az általános jövedelmi adóra. Az általános keresetadónál, miután a kereseti adói—

II. osztálya elesik, tulaj donképen foglalkoznunk kell a régi III. osztályú kereseti adó alanyaival és foglalkoznunk kell azokkal a tételekkel, a melyek az I. osztályú kereseti adónál 40 K heti béren felül emelkedtek, szóval foglalkoznunk kell az ország kereső polgárainak azzal a zömével, a mely a szellemi foglalkozásoknál kezdődik és a többi haszonhajtó foglalkozásoknál végződik, szóval azzal, a mely magában foglalja az ország kereső polgárainak zömét, intelligencziáját. En nem most kell, hogy elmondjam, Wekerle Sándor akkori pénzügyminiszter ur, ha jól emlékszem 1893-ban tartott beszédében mondotta el, hogy sajnos, az adómorál nálunk épen a magas tiz százalékos adókulcs miatt olyan rossz, hogy az állampolgárok adó alá eső jövedelmüknek csak igen csekély részét vallják be. Erre vonatkozólag a mi szerény észrevételünk az volt, hogy az adómorál már annyira megromlott, hogy bármennyire szállitanók le az adókulcsot, sohasem lesz elérhető a czél, hogy a tényleges jövedelem vallomás utján megállapittathassék. Ennél a tételnél a tiz százalékos adókulcsot leszállítottuk 4, illetőleg 5%-ra. Lehet arról beszélni, hogy az eddig adózás alá került jövedelmek nem képezték 50%-át az adóköteles jövedelemnek. Magam is azt hiszem. De viszont, hogy ezek most kétszeresen többet fognak bevallani, méltóztassék megengedui, hogy ezt azután mi ne higyjük. A pénzügyminister urnak igen nagy aggodalmai lehetnek és vannak abban a tekintetben, hogy az 5%-os adókulcscsal is önkéntes bevallás utján csak annyi adóköteles jövedelem kerül adóztatás alá, mint a mennyi a 10%-os kulcscsal. Elismerem, hogy az adókulcs magas, különösen az általános jövedelmi adó hozzájárulása folytán; de viszont állítom, hogy olyan rossz Magyarországon az adómorál, hogy bármily csekélyre szálhtjuk le az adókulcsot, azt semmikép elérni nem tudjuk, hogy bevallják a valódi adóköteles jövedelmet. Itt újból csak arra mutatok rá, hogy a múlttal szemben 10%-ról 5%-ra szállítottuk le az adókulcsot ; ebben tehát 50%-os mérséklés foglaltatnék, de őszintén bevallom, mi is azt hittük, hogy az előbb mondottaknál fogva ennyi nem foglaltatik, viszont az adóköteles jövedelem megállapításának módozatai fokozott mértékben szigorittattak, igyekeznünk kell megtudni a valódi állapotot a tényleges és adóköteles keresetet. Ennél az adójulius 22-én, pénteken. 357 nemnél a modern adózási rendszer alajrtétele a létminimumnál érvényesül; elfogadom, hogy nem magas összegig, de 800 koronáig minden jövedelem adómentes. Adórendszerünknek betetőzése az az adónem, a melynél átlépünk a kulturadózás rendszerének terére és ez az általános jövedelmi adó. Az 1875-iki törvényben kontemplált általános jövedelmi pótadó, a mint neve is kifejezte, járulékos adó volt, és ugy keletkezett, hogy az akkori adóreformnál megállapított adónemek eredménye nem elégítette ki az állam jövedelmét, és igy hozzáadták az általános jövedelmi pótadót a bevételi eredmény fokozására. Az általános jövedelmi pótadónak egészen más rendeltetése van. Ez tulajdonképen alapadó, a mely a személynek bármely forrásból eredő jövedelmét vonja adóztatás alá. És itt nem állhatnak meg azok a nehézségek, a melyeket egyik-másik oldalról hallottunk, a midőn czéloznak arra, hogy igenis az egyes hozadéki adóknál elfogadott adóalapok itt nem ugyanoly mérvben fognak figyelembe jönni. Ez a kifogás nem állhat meg. A kiindulási pont ugyanis a szerző ember, az, a kinek semmije sincs, és a szerző ember szempontjából fogadtuk el ezt az adórendszert. Kell ugyanis, hogy az, a kinek saját vagyona, földbirtoka vagy egyéb vagyona van, jövedelmének tekintse mindazt, a mit saját személyének, családtagjainak eltartására felhasznál, mert az egyenlőség elvének elég téve csak akkor lesz, ha mindenkit ugy veszünk, mintha semmije sem volna és mindent adó alá vonunk, a mivel az ő évi jövedelme gyarapodik; azt adóalapul fogadjuk el. Micsoda igazság volna abban, ha a tisztviselő karnál, a melynek — sajnálatunkra — legnagyobb része nem rendelkezik más jövedelemmel, mint a melyet az államtól vagy magánosoktól huz, egész összegben essék adózás alá a jövedelem, mig az a földbirtokos, kereskedő vagy iparos az általa gazdaságában, ipari vagy más üzletében elhasznált czikkek árát nem volna köteles, mint adóköteles jövedelmet bevallani. Az alap, a kiindulási pont csak az az ember lehet, a kinek semmije sincsen. E tekintetben engedjék meg, szintén köteles vagyok egy összehasonlitást tenni a régi általános jövedelmi pótadó és az annak helyébe lépett általános jövedelmi adó kulcs-tételei között. Ha összehasonlitjuk az általános jövedelmi pótadónak 30—35—40%-os kulcsát és azt alkalmazzuk az adótételekre, akkor ugy jön ki, hogy a földadónál 75%, a nyilvános számadásra kötelezett váüalatok adójánál 3%, a házbéradónál 6'6% és igy tovább, szóval, végeredményében átszámítva 3—3"5%-os az adóköteles jövedelemnek a legkevesebb, a mit az általános jövedelmi pótadó czimén az állampolgárok fizetnek. Ezzel szemben nem kell hivatkoznom arra, hogy az általános jövedelmi adónak a tétele fél százalékon kezdve 2000 koronánál éri el az 1%-ot és végeredményben, — nem akarom vele untatni a t. házat — 12.000 koronánál még csak 376 korona, tehát