Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-20
356 20. országos ülés 1910 Julius 22-én, pénteken. szór, de ezéljuk nem egyéb, mint a bevételek fokozása. Ennek az általános emelkedésnek, eltekintve a hadügyi kiadások emelkedésétől, van egy igen nagy szoeziális jelentőségű oka: az általános áremelkedés, vagy fejezzük ki magunkat ugy, a pénz vásárló erejének csökkenése, a mely kiindult a munkabérmozgalmakból és a mely odavezetett, hogy minden termelésnek előállitási költségei fokozottabb mértékben emelkedtek. Es miután ezzel az áremelkedéssel nem tartott arányt az állami bevételek természetes szaporodása, az állami költségvetés tételeibe ezen a czimen kell többleteket beálltam még akkor is, hogyha egy államnak kormányzata, adminisztrácziója megmarad az eddigi keretében. De rá kell mutatnom arra a kérdésre is, hogy ez nem marad és nem maradhat a régi keretekben. Mindenütt ott, a hol államférfiak és parlamentek komolyan foglalkoznak az állami élettel, ott átalakul az állam kormányzata, ott az a merev bürokratikus szervezet, a melynek lényege századokon keresztül abból állt, hogy csak katonát és pénzt teremtsen a hadügy számára, átalakul és tulajdonképen azzá lesz, a minek lennie kell: a szervezett nemzeti munka vezetőjévé, midőn a német császár maga keresi a nagy piaezokat a maga országa termeivényeinek. Ezek azok az indokok, a melyek minden állam budgetjénél megkövetelik a kiadási tételek emelkedését, és ha — a mint a jelen esetben történt — az a fedezet, az állampolgárok teljesitési képességének kimerítése, vagy az állami vagyon elidegenítése nélkül rendelkezésre áll, akkor pénzügyekkel, budget-joggal komolyan foglalkozó emberek részérő] nem érhet bennünket az a vád, hogy mi könynyelműen, meggondolatlanul jártunk volna el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel lezárom beszédemnek azt a részét, a melyben pénzügyi kormányzatunkkal foglalkoztam. Áttérek most arra a vádra, a mely abban a tekintetben ér bennünket, hogy mi az adóreformnál a szegényebb néposztály érdekét nem tartottuk szem előtt. Hogy az adóreform technikai szempontból eszménye volna az adótörvényeknek, nem akarom állítani. Ebben az adóreformban igen nagy része van annak a férfiúnak, a ki ma Magyarország pénzügyi életét vezeti. A megindított munkálatok egy évtized során voltak az ő kezében és utóda az ő általa gyűjtött adatokat dolgozta fel. Az adóreformnak jelenleg nem azt az oldalát kívánom vizsgálni, megfelel-e az a modern adótörvények igényeinek. Hiszen nem kell mondanom, hogy ma a nyugat-európai államok legnagyobb részében a kettős, a vagyoni és jövedelmi adórendszer van elfogadva, mi azonban csak a fele utón vagyunk e felé. De ez a munka igen nagy és érdemes, nemcsak az adatok összegyűjtését tekintve, hanem azért is, hogy a modern adóztatás két főelve: a létminimum és a progresszivitás nagy elvei benne érvényre jutnak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Áttérek most már az egyes adótörvények közül a földadóra. Ugy emlékszem, 326 millió korona katasztrális jövedelemmel indultak meg a reform-tervezési munkálatok. Ma az, a mit mi beállítottunk végső tételképen, 370 millió korona ; tehát kb. 50 millió korona katasztrális többlet-jövedelem az a sperativum, a melyet az ország mezőgazdasági életének fejlődésétől várunk. Őszintén mondva, magam sem bízom abban, hogy ez az eredmény be fog következni; de végeredményben ez az összeg kontingentálva van, az adóteher meg van állapítva 74 millió maximumban, tehát senki, a ki e kérdéssel foglalkozik, azt, hogy e tekintetben a földadó-törvény ujabb nagy terhet róna a földadó alanyaira, nem fogja állithatni. A mi a házadótörvényt illeti, ennél a tehertöbblet megállapítása megint egyszerűen átszámítás kérdése. Nagyban és egészben megmarad a régi rendszer, a házbéradó és a házosztályadó rendszere, azzal a javítással, hogy míg eddig más jellegű, apró építkezések, a szegényebb néposztály építkezései, az általános házbéradó alá eső községekben ki voltak téve annak, hogy általános házbéradó alá esnek, addig a körzetek teremtésével az a czél kívántatott elérni, s remélem el is érjük, hogy külön választassanak a városok városias jellegű részei a tanyai jellegű részektől és csak azok essenek általános házbéradó alá, a melyek tulajdonosai az adófizetési képesség nagyobb mérvével rendelkeznek. De térjünk át az adó százalékára. Átszámítva a régi házbéradó 22-30% és 16%-os tételeit, ha jól emlékszem 17"6%, 15%, és 11-2%-os tételeket kapunk. Ezzel szemben a 16%, 14% és 11%-os tételek valami csekély mérséklést mutatnak. Különben e két adónemmel nem kívánok bővebben foglalkozni, mert ugy látom, hogy ezt az igen t. kormány sem tartotta olyannak, a melynek akár a végrehajtása szokatlan vagy nehézségekbe ütköznék, akár pedig anyagi rendelkezés az ő felfogásával ellenkeznének. A törvény végrehajtása folyamatban van, arról, hogy annak rendelkezése kedvező vagy kedvezőtlen hatással lesz-e, a legközelebbi adókivetés alkalmával mindenki meggyőződhetik. Áttérve a hozadéki adó utolsójára, a tőkekamat és járadékadóra, itt azt a mérséklést, a mely keresztülvitetett, adóemelésnek, azt hiszem, nem szándékoznak tekinteni. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója nagyjából marad a régi keretekben, a bányaadó vagy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójába, vagy a kereseti adóba olvad bele. De térjünk át arra, a mi ennek az adórendszernek lényege, tehát az általános kereseti adó és az általános jövedelmi adóra. Mielőtt az általános kereseti adóra áttérnék, egy tévedésemet kell helyreigazitanom. Reformmunkáink legelseje az 1908. : %|V. t.-czikk; a II. osztályú kereseti adónál minimális alapul állítottuk fel a 10 K-t, és azon alól adómentességet állapítottunk meg"; e mellett arányosabbá tettük az
