Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-20

20. országos ülés 1910 Julius 22-én, pénteken. 353 elesik azon állitásom folytán, hogy tulaj donképeni adótörvényi intézkedés kettő történt ez idő alatt és hogy ebből az egyenes adóknál tett intézkedés inkább az adó leszállítását eredményezte mig a fogyasztási adóknál, a szeszadónál az 1908: XXVIII. t.-czikkel több terhet róttunk ugyan az állampolgárokra, de ez osztrák polgártársaink jóindulatából teljes tartalmában ma sincs végre­hajtva. Nem kívánok foglalkozni a rendkívüli bevé­telekkel, de azt a pénzügyminister urnak és a t. ház pénzügyekkel foglalkozó részének nem kell magyaráznom, hogy ezek apróbb-cseprőbb jö­vedelmekből és rendszerint hitelműveletekből kelet­keznek. Különben ezeknek az ellenőrzésére igen egyszerű módunk van, hiszen a zárszámadásokban vezetett vagyonmérlegből majd konstatálhatjuk, hogy ezen három év folyama alatt mennyivel gya­rapítottuk államadósságunk összegét, mennyivel tettük e tekintetben rosszabbá a helyzetet. Át kell térnem most a kiadások és pedig a ren­des kiadások ismertetésére. Az 1904. évi 1040 mil­lióval szemben 1908-ban 1319 millió kiadás sze­repelt. Ezeknek a kiadásoknak a jellege az, a mi már a czimükben foglaltatik, hogy egyszer s min­denkorra visszatérő jellegű kiadások, melyektől tehát az államháztartásnak, ha egyszer beállit­tattak, szabadulnia igen nehéz és ezért beállítá­suknál az illető pénzügyi kormányzatnak a leg­nagyobb körültekintéssel és higgadtsággal kell el­járni, bár viszont másfelől az állam pénzügyi hely­zete és a kormányzat menete hozza magával, hogy a ki a pénzügyeket vezeti, a tényleges szükségle­teket kell, hogy kielégítse. Ezen majdnem 319 milliónyi kiadási különbözet tekintetében enged­jék meg, hogy röviden rámutassak arra, hogy mi­kép oszolhattak meg ezek a kiadások. Az államadósságok kamatai mindhárom czi­men 1904-ben 284, 1908-ban 288 milliót tettek ki. A rendes közösügyi kiadások 1904-ben 69, 1908-ban 81 milliót tettek ki. A honvédelmi tár­ezának kiadásai 38 millióról 43 milliÓTa, a pénz­ügyministeriumé 189-ről 226-ra emelkedett. Itt azonban hangsúlyoznom kell, hogy ebben az emelkedésben, mint a t. háznak igen jól méltóz­tatik tudni, igen nagy része van az üzemi termé­szetű kiadások emelkedésének, melyek azonban megfelelő üzemi bevételekkel vannak ellensúlyozva. Az igazságügyi tárcza kiadásai 36 millióról 46-ra, a belügyministerium kiadásai 52-ről 72-re, a föld­mivelésügyi tárczáé 45-ről 58-ra, a kereskedelem­ügyi tárczáé 215-ről 356-ra, a vaüás- és közoktatás­ügyi tárczának a kiadásai pedig 41 millióról 65 millióra emelkedtek. Azért hoztam csak ezeket fel, — hiszen épen olyan fontossággal birnak reám nézve a költség­vetés többi kiadási tételei is, melyeknél azonban a változások igen csekélyek, mert ezek azok a kiadási tételek, a melyeknél szembe szoktuk állítani, hogy milyen összeget képeznek azok a kiadások, melyek az országnak jól felfogott érde­KÉI'VH. NAPLÓ. 1910 1915. I. KÖTET. keire költetnek el, és melyek azok a kiadások, melyek az élet kényszerűségéből folynak. Ezek közt a kiadások közt engedjék meg, hogy minde­nekelőtt foglalkozzam az egyik tárczának kiadási többletével, és pedig a kereskedelemügyi tárczá­nak 144 miihóra menő kiadási többletével. (Hall­juk! Halljuk!) Igen sokat hallottunk arról, hogy nemcsak a pénzügyi helyzetet tettük tönkre, hanem tönkretettük az államvasutak adminisztráczióját, lehetetlenné tettük az államvasutak kezelését is. Hogy mik voltak azok az okok, melyek az állam­vasutak személyzete közt forrongást támasztottak, elégedetlenséget keltettek, minek folytán a rendes szolgálat normális keretek közt nem folyhatott, azzal nem foglalkozom; de azt állíthatom, hogy 1867 óta nem volt korszak, a mely a kereskedelmi tárczával és annak nagy érdekeivel azzal a ko­molysággal és azzal a jóindulattal foglalkozott volna, mint a rövid három éves koalicziós kor­mány. Mik azok a közkincsei az országnak, a melyek nemcsak abban a tekintetben képviselnek nagy értéket, hogy nagy összegek, nagy áldozatok árán vétettek meg, de a miknek rendeltetése az, hogy az ország termelő képességét fokozzák, előmozdítsák ? (Halljuk ! Halljuk!) Ott vannak mindjárt elsősorban az állam­vasutak. A kereskedelmi tárczánál a kiadásoknak nagy része az államvasutakra és pedig — hang­súlyozom — nem az államvasutak személyi, hanem dologi, üzemi, fentartási, anyagbeszerzési kiadásaira fordíttatott. E tekintetben bátor leszek szembeállítani azokat a tételeket, a melyeket a koaliczió három, és azokat a tételeket, a melyeket a minket megelőzőleg a szabadelvű kormányzat tiz év alatt fordított az államvasutakra. (Halljuk ! Halljuk !) Itt elkülönítem a személyi kiadásokat a dologi kiadásoktól. (Halljuk! Halljuk! Mozgás és zaj a jobboldalon.) Hédervári Lehel: Mi is meghallgattuk önöket! Désy Zoltán : Meglehet, hogy ez nem érdeldi az uraknak egyikét vagy másikát, pedig ez érde­kelhet mindenkit, mert végre-valahára tisztába kell jönnünk azzal, hogy igaz-e a felhozott vád, mert ha igaz, meg kell lakolnunk érette, de ha nem igaz, vissza keU vonulniok a vádaskodóknak, a kik nemcsak a mi reputácziónkat, hanem az ország hitelét is veszélyeztetik a világpiaczon. (ügy van! a baloldalon.) Az államvasutaknak az 1895—1904. években a rendes kiadásoknál beállitott kiadásai kitettek 1317 milliót, ezekben benne foglaltatnak az évi, üzemi, fentartási kiadások és a személyi járandó­ságok. Ezek a személyi járandóságok 568 és a többi 749 miihót tettek ki a tiz év alatt. Hiszen nem lehet elválasztani a tulajdonképeni beruházási tételeket a tárcza rendes költségvetésében a rendes kiadások között szereplő azon tételektől, a melyek akár anyagbeszerzésre, akár dologi kiadásokra vannak előirányozva. Különben úgyis megteszszük 45

Next

/
Thumbnails
Contents