Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-20

344 20. országos ülés 1910 azután a 9. és 10. bekezdés, a nemzetközi kérdésekről, azután külön a 11. bekezdés a horvát ügyekről, azután a 12. és 13. bekezdés a belügyi reformokról, a 14. és 15. bekezdés az igazságügyi kérdésekről, azután a 16., 17. és 18. bekezdés a közgazdasági ügyekről, azután a 19., 20., és 21. bekezdés a vallás- és közoktatásügyi kérdésekről, azután a 22. és 23. bekezdés a véderőreformról, azután a 24. és 25. bekezdés a külpolitikai kérdésekről, azután a 26. és 27. bekezdés a felséges urnak kifejezendő hódolatról, végül pedig a 28., 29. és 30. bekezdések Ö felségének kifejezendő szerencsekivánatokról. Méltóztatik a szavazás ezen módjában velem egyetértem ? (Helyeslés) Ha igen, akkor a szavazás igy fog történni. Következik most a feliratban használt megszólításnak, az egyes bekezdési csoportoknak és a záradéknak felolvasása. Kérem a jegyző urat azok felolvasására. Mihályi Péter jegyző (olvassa a megszólítást, a bekezdéseket csoportonkint és a záradékot, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) T. képviselőház ! A ház a feliratot elfogadván, a felirat a szokásos formában ki fog álittatni és elkészülte után fog az elnökség javaslatot tenni az iránt, hogy nyilt ülésen való hitelesitése, aláírása és s.negpeesételése melyik ülés napirendjére tűzessék ki. (Elénk felkiáltások jobbfelől: Éljen az előadó !) Következik az 1910. évben viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat (írom. 5), illetőleg az erre vonatkozó pénzügyi bizottsági jelentés (írom. 16) tárgyalása. Az első szó a bizottság előadóját illeti. Hegedüs Lóránt előadó: T. képviselőház! Ennek az első javsalatnak, a melyet az uj országgyűlés tárgyal, czélja az, hogy állami háztartásunkban a törvényenkivüli állapotot megszüntesse. Ez a ezél oly nagy és annyira felülemelkedik minden egyéni és pártérdeken, hogy, azt hiszem, nemcsak szükségtelen, de egyenesen sértő volna, ha ennek bővebb indokolásába bocsátkoznánk. (Helyeslés jobbfelől.) A kormányjavaslat ezt a czélt ugy akarja elérni, hogy egyrészt visszamenőleg felmentést ad nemcsak a jelenlegi, de az előbbi kormánynak is, az ex-lexben való pénzügyi tényeire nézve, másrészt pedig az év végéig kiterjeszti egy tételes törvényünket, nevezetesen az 1909. évi állami költségvetést. Eelmerült az az aggály, vájjon nem lett volna-e helyesebb ezzel szemben más költségvetést terjesztetni elő; azonban a technikai lehetőség és a kalendárium ezt teljesen kizárják, s a pénzügyi bizottság alapos meggondolás után arra az eredményre jutott, hogy az egyetlen megoldás, a melyet a t. háznak javasolhatunk, az, a mi a kormány javaslatában benne van. Nevezetesen, miután a delegácziók nem üléseztek, a közös költségvetés a folyó évre nincs megállapítva ; ez csak az év vége felé, késő őszszel fog megtörténhetni és csak akkor lehetne az 1910. Julius 22-én, pénteken. évre szóló végleges költségvetést véglegesen megalkotni. Sokkal helyesebb tehát, ha az indemnitás kiterjesztetik és azt az időt, a melyet őszszel arra fordítanánk, hogy utólag csináljuk meg az elmúlt időre szóló költségvetést, arra fogja fordítani a t. ház, hogy az 1911. költségvetést tárgyalja és esetleg abba a helyzetbe hozza a t. kormányt, hogy az év végére már a jövő évi költségvetés tárgyalásával is elkészülhessen. A törvényjavaslatnak ezek folytán csak egyetlen pontja van, a mely bővebb indokolásra szorul: az 5. §., melyben a kormány arra kér felhatalmazást, hogy az 1909-ben meghozott azon egyenes adótörvényeket, a melyek még nem léptek életbe — t. i. a házadótörvény 1909. április 1-én, a földadótörvény pedig 1910 január 1-én már életbeléptek, — két esztendővel később léptesse hatályba. Meg kellett áUapitanunk azt, hogy a kormány másképen nem járhat el és hogy még azok is, a kik 1909-ben megszavazták ezen törvényjavaslatokat, a jelen helyzetben nem tehetnek mást, mint azt, hogy technikai okokból hozzájárulnak az adóreformok életbeléptetésének ezen elhalasztásához. (Helyeslés.) A helyzet t. i. az, hogy az ex-lex folytán az idei, a rendes és a régi adótörvényeken alapuló adókivetést végrehajtani nem lehetett. Ez csak ezután fog bekövetkezni; ha tehát az adótörvényeket végre kellene hajtani, ugy a hogy vannak, akkor az idén két kivetés történnék : az egyik a régi, a másik azuj törvény alapján. Ezen kettős adókivetés nemcsak népünknek, adózó polgártársainknak igen nagy szekatúrát okozna, s ebből legföljebb az agitátoroknak lenne hasznuk, hanem másfelől tönkre tenné annak a lehetőségét is, hogy az uj adótörvény kellőképen előkészíttessék. A kormány tehát azt kéri, hogy a törvények életbeléptetése két esztendei halasztást szenvedjen. Kérdés, mire szükséges és mire lenne felhasználható ezen két esztendő ? Elsősorban, és ez a legfontosabb, arra, hogy adminisztrative egyáltalán lehetővé tétessék az, hogy az adótörvények életbelépjenek, mert ezen lehetőség ma nincs meg. Kétségtelen, hogy még azok is, a kik 1909-ben helyeselték az adóreformot, (Halljuk! Halljuk!) — magam nem mindenben tartozom azok közé, — aligha számítottak arra, hogj

r egy egész esztendő fog eltelni bizonytalanságban és egy további félesztendő ex-lexben. Ennek következménye, hogy a nagyfontosságú adóreformok életbeléptetésére az előkészületek nem történhettek meg ; az ezen törvényekre vonatkozó végrehajtási utasítások nem készülhettek el, s ennél fogva ezeket 1911 január 1-én végrehajtani technikai okokból nem lehetséges. Hogy milyen rendkivüli nehézségekkel jár és minő előkészületeket igényel az ilyen adóreformnak az életbeléptetése, arra nézve csak egy rövid példát kívánok felhozni. (Halljuk !) Ausztria 1896-ban körülbelül ugyanazt a reformot szavazta meg, a melyet mi most, és azt 1898-ban léptette életbe. De ott már 1896-ban, a parlamenti tárgya-