Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-20

20. országos ülés Í910 július 22-én, pénteken. 343 karmai közé jutna, akkor a szlávságra alapított föderalizmus magával hozná az expanzív törekvések végzetes csiráit, végzeteseknek nevezem ezeket a csirákat, mert nézetem szerint magának a monarchiának sírját ásnánk meg vele.« Ezt mondja Tisza István, és én igazat adok neki. A föderalisztikus törekvések között mindenesetre legveszedelmesebb az, a melyet a trializmus neve alatt ismerünk, az a törekvés, a melyre alapították bizonyos bécsi politikai körök Bosznia és Herczegovinára vonatkozó politikájukat, és a mely odairányul, hogy Stadler érsek szellemi vezetése alatt olyan politika jusson érvényre Boszniában és Herczegovinában, a mely Boszniát, Herczegovinát, Horvát-Szlavonországot. Dalmácziát, Fiumét stb. egy harmadik államtestté egyesítse. Itt közbevetőleg figyelmeztetek, hogy Dalmáczia felemlítése a többségi feliratból kimaradt. Én mondhatom, hogy e tekintetben a legmelegebben üdvözlöm Bosznia és Herczegovina hazafias és okos népét, hogy akkor, a midőn megkapták az alkotmányosságnak legelső formáját : a szűkkörű tartományi autonómiát, az alkotmányos életnek ezen embrionális állapotában is legelső feladataik közé sorozták, hogy a legfáradhatatlanabb módon, pártkülönbség nélkül, a dinasztia érdekében, a maguk érdekében és ennek a kettős monarchiának érdekében egy vétót kiáltottak ezen trialisztikus törekvésekkel szemben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, Bosznia és Herczegovina népe és tartománygyülése meg lehet győződve arról, hogy azon az utón, a melyen most indul, a mikor a trialisztikus törekvésekkel szembehelyezkedik, találkozni fog a magyar törvényhozás és minden igaz hazafias magyar állampolgár törekvésével, számithatnak a mi támogatásunkra és számithatnak arra is, hogy az ő szabadság-intézményeik liberális fejlesztése terén mi mindig az ő oldalukon és mellettük fogunk állani. (Ugy van ! Ugy van ! Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! A mi ezen föderalisztikus törekvéseket illeti, én elismerem, hogy igen nagy veszély rejlik azokban, tudom, hogy Ausztriában bizonyos körökben e törekvések meg is vannak és azokkal szemben keresem a megoldást és Magyarország részéről a védelmet. E védelmet megtalálom legelőször is abban, hogy Magyarországot gazdaságilag megerősítsük és így a föderalisztikus tendencziáju Ausztriától gazdaságilag minél jobban emanczipáljuk. (Elénk helyeslés a baloldalon.) De találom e védelmet másodszor abban, a mit nem tudok eléggé hangsúlyozni, hogy minél előbb és minél szélesebb alapon megalkossuk jíarlamenti reformunkat, megerősítsük parlamentünket. Mentül erősebb lesz az a parlament, illetve, ha itt is igazi magyar népparlament fog szembenálíani az osztrák népparlamenttel, akkor ezen a dinasztiára, a kettős monarchiára és Magyarországra veszedelmes föderalisztikus törekvésekkel a leghatározottabban meg fogunk küzdhetni. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) De keresem és megtalálom ezen föderalisztikus tendencziákkal szembeii az orvoslást abban, ha azon testtől, a mely egy fertőzött politikát követ, a mely szempontokból fertőzött törekvéseket propagál, ezen beteg szervezettől magamat mind távolabb tartom, mindinkább körülsánczolom, hogy a fertőző betegség a magyar birodalom határain át ne jöhessen. (Helyeslés a baloldalon.) Ha azt akarjuk, hogy a dinasztiának szolgálatot tegyünk, hogy a kettős monarchiát biztosítsuk a maga erősségében és hogy édes hazánkat ezen nagy veszélyektől megmenthessük, gazdaságilag kell függetlenitenünk magunkat Ausztriától, alkotmányunkat kell megerősítenünk a nép széles rétegeinek bevonásával és meg kell szabaditanunk magunkat ezen fertőző miazmáktól az által, hogy j3olitikailag is elsánczoljuk magunkat Ausztriától, az országnak függetlenségére való törekvéssel. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezeket a törekvéseket irta zászlajára ez a párt, ezeket a törekvéseket tartalmazza a mi feliratunk, a miért is bátorkodom azt elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Most következnék Rakovszky Béla kéjwiselő ur záróbeszéde. Ugy látom azonban, hogy a képviselő ur nincs jelen. Minthogy pedig a többi elleninditványok beterjesztőit a házszabályok 213. §-a értelmében zárószó joga nem illeti meg, a tanácskozást ezennel befejezettnek nyilvánítom. (Éljenzés a jobboldalon.) Következik a határozathozatal. A házszabályok értelmében először lesz elhatározás alá bocsájtandó a képviselőház által kiküldött bizottság válaszfelirati javaslata általánosságban. A t. ház talán egyetért velem abban, hogy ha ez elfogadtatnék, akkor magától értetődőleg az összes elleninditványok elesnek ; ha pedig el nem fogadtatnék, akkor a többi elleninditványok a benyújtás idejének a sorrendjében bocsájtassanak szavazás alá. Méltóztatnak ezt helyeselni ? (Helyeslés.) Akkor ebben az értelemben fogok eljárni. A kérdés tehát az, elfogadja-e a t. ház a képviselőház által kiküldött bizottság válaszfelirati javaslatát általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen, vagy nem ? (Igen! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, a kik azt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik .) A többség elfogadta a válaszfelirati javaslatot általánosságban. Eitner Zsigmond : Az első szavazás jól sikerült ! A vizsgát letették. Elnök : Minthogy a válaszfeliratnak nincsenek szakaszai, hanem az bekezdésekre oszlik fel, a ház eddigi gyakorlata szerint bátor leszek javaslatot tenni a részletes tárgyalás módozataira nézve. Erre nézve javaslatom a következő : Elsősorban a czim, vagyis inkább a megszólitás bocsájtatnék tárgyalás alá, azután következtében a bevezető rész, a mely a törvényhozás két tényezőjének alkotmányos és törvényes működéséről szól, tehát az L, 2., 3. és I. bekezdés, azután kö' vetkeznék az 5., 6., 7. és 8. bekezdés, a melyek pénzügyi vonatkozású kérdéseket tárgyalnak,