Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-18

294 18. országos ülés 1910 Julius 20-án, szerdán. kereskedők, vagy nem kereskedők, a saját székhelyeiken perelheti be. Szmrecsányi György: Ezzel csapják be a népet! Hal jer István : Véleményem szerint ez olyan paragrafus, a melyet a szabadelvű pártnak már régen észre kellett venni és már régen ki kellett volna küszöbölni a magyar judikaturából. (Helyeslés a baloldalon.) Képzeljük el, hogy az ilyen czégek eljárása minő szokott lenni. Vigéczek árasztják el az országot, rendeléseket gyűjtenek, előlegeket vesznek fel, de a szegény becsapott ember, a mikor látja, hogy egészen mást kapott, mint a mit rendelt, vagy kapja a felszólításokat, hogy fizesse meg azt, a mit már megfizetett, ennek következtében jogában sértve érezvén magát, nem teljesiti a fizetést és igy beperelik. Mondjuk példának okáért, hogy valaki varrógépet vásárol Brassóban egy budapesti czégtől. Már csak 20 koronával tartozik, mert ezt a 20 koronát — teszem fel — a vigécznek adta előlegképen, a miről azonban az elfelejtett elszámolni. Ezt követelik tőle és megidézik Budapestre. Ha ügyvédet biz meg, bizonyosan'^többe kerül, mint 20 koronába, ha pedig maga jön fel, az utazás költségében sokszorosan felülmulta ezt a húsz koronát és ilyenformán kénytelen lemondani, kénytelen fizetni tiszta igazsága ellenére csak azért, mert az a törvény ugy intézkedik, hogy ennek a szerencsétlen embernek, a ki néhány koronával adós mindössze, Budapestre kell jönnie, hogy a maga igazát megvédelmezhesse. Ez, nézetem szerint, egy olyan szakasz, a mely nem kerülheti el a t. túloldal figyelmét akkor, a mikor ezt a törvényt kijavítani akarja. T. ház ! Én igen szerettem volna többet látni a feliratban a szövetkezetekről is. (Felkiáltások jobbfélől: Ah ! Ah !) Szerettem volna azért, mert ezek a szövetkezetek, bárkinek bármiféle véleménye legyen is róluk, kétségtelen dolog, hogy a magyar nép nevelésében óriási szerepet játszanak. A mi népünknek azt szokták szemére vetni, hogy a kereskedelemhez nem ért, számtani fogalmai nagyon hiányosak, vállalkozni nem mer, egyszóval, hogy a magyar kereskedelmet, gyámoltalansága folytán teljesen kiszolgáltatja egy osztálynak, a mely azután a kereskedelemmel járó minden hasznot magának biztosit] a. Ezek a szövetkezetek, a melyek épen a polgárembernek nyújtanak valamelyest betekintést a kereskedelmi dolgokba, nézetem szerint nagyon üdvösek arra, hogy a mi népünket neveljék, rátermettségét, a gazdasági harczokban való sokoldalúságát fokozzák. Találok azonban a munkapárt feliratában illetőleg a trónbeszédben valami megnyugtatót, jelesül azt, hogy szervezni fogjuk a közgazdasági viszonyokat, elő fogjuk mozdítani az intenzivitást egészen a termények értékesítéséig. Hát t. képviselőház, ebben a tekintetben nagyon a munkapárttal tartok, ha csakugyan ugy akarja szervezni és olyan intenzívvé akarja tenni a magyar közigazgatási életet, hogy a kisbirtokost a termelés első perczétől kezdve egészen az értékesítésig kiséri. Mert ezzel nagyon nagy hálára kötelezné a magyar gazdaközönséget. Hiába mondta ugyanis Sándor Pál képviselő ur, hogy oktalanul ~és jogtalanul vádolják a közvetítő kereskedelmet azzal, hogy ő drágítja meg Magyarországon az élelmi- és iparczikkeket, mégis csak igazság marad az, hogy minél több kézen megy keresztül valamely áruczikk, annál nagyobb kezelési költséget kell annak viselnie, a miből egészen bizonyos, hogy ha két-három vagy négy közvetítőnél fordul meg, akkor az áruczikknek csak drágulnia lehet. És hogyha mi szövetkezeteket létesítünk és már a gabonaértékesítést is a közvetítők kezéből ki akarjuk venni — pl. gabonaraktárak létesítése és ezeknek hathatós állami szubvenczionálása által, — akkor igenis, érmek a drágaságnak eltüntetésével egy hatalmas lépést tettünk előre. Még egy dologra akarok kitérni, t. ház, és pedig az iskolák államosítására. Tüdős t. képviselőtársam ugyanis azt mondotta, hogy ő kívánja az iskolák államosítását, a felekezeti oktatásnak az iskolákból való kiküszöbölését. Hát, t. ház, én ugy tudom, hogy Magyarországon 16,818 elemi iskola van. Ebből 2153 az állami iskola. Ha tehát mi most, a mikor panaszkodunk arról, hogy népünk adózó képessége már is a végletekig ki van merítve, a mikor azt mondjuk, hogy azokat az állami terheket, a melyeket a közel jövőben is ugylátszik ismét fokozni fognak, a mi népünk alig birja már el, akkor valóban nem tudom megérteni Tüdős képviselőtársamat, mikor ő azt kívánja, hogy 13.000 felekezeti iskolát vegyen most még át az állam és vegyen magára ezáltal milliónyi terheket, fizettetve azokat újból csak a néppel. De, t. ház, különben sem tartom indokoltnak nálunk az államosítást. Ha az állam az iskolázás terén missziót akar teljesíteni, akkor az államosításon kívül van bőséges tere arra, hogy a maga hivatását a kultúra érdekében kifejtse. Mert Magyarországon az 1908-iki kimutatás szerint . . . (Zaj.). Szmrecsányi György: Halljuk! Halljuk ! Halier István : . . . 276.308 mindennapi és 194.000 vasárnapi tanköteles nincs beiratkozva az iskolákba. Miért ? Legnagyobbrészt, mert nincsenek iskolák. Ha tehát az állam budgetje valaha meg fogja bírni a kulturális költségek emelését: itt van a tér, a hol ezzel a többlettel hasznosan és kétszeresen lehet a kultúrát emelni. Tessék iskolát állítani annyit, a mennyit lehet; tessék módot adni arra, hogy az iskolakerülőknek ez a 285 ezernyi horribilis száma megfogyjon valamiképen. Hiszen köztudomású, hogy a magyarországi analfabéták számát csak egyes egyedül a Balkán államokéi múlják felül. Ha tehát a t. túloldal tényleg kulturális munkát akar végezni az iskolaügy terén, itt van a tér, tessék itt hasznosítani azokat a milliókat, a melyeket a budgetből erre fordíthat.