Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-18

18, országos ülés 1910 Julius 2Ö-án, szerdán. 295 Hogy pedig a felekezeti iskolázás nem vált sem a kultúrának, sem Magyarországnak kárára, erre nézve czitálok egy protestáns történetírót, a ki azt mondja : »Ha nem a katholikus egyház vette volna kezébe az európai népek nevelését és nem fekszik neki a népvándorlás korában az európai népek művelődésének, Európa népei ott volnának ma is, a hol Ázsia népei.« Ezt protestáns történetire mondotta, a kinek tárgyilagossága el van ismerve. Azt hiszem tehát, Magyarországon is, a hol 1848-ig nem is volt más iskola, mint felekezeti, meg fogják becsülni a felekezeteknek azt az érdemét, hogy Magyarországot irni-olvasni megtanították, hogy Magyarországon a kultúrát idáig hozták. Mert nagyon sokan azok közül, a kik mindig az egyházi befolyás ellen szavalnak, a kik minduntalan hangoztatják, hogy: Ki a felekezetekkel az iskolákból, — nem tudnának irni és olvasni, ha felekezeti iskola nem lett volna. Hiszen Magyarország intelligencziáinak óriási tömege felekezeti iskolában szerezte azt az alapműveltséget, a mely nélkül ma az illető nem tudna lapszerkesztő lenni és nem tudna egyetemi katedrán szónokolni a keresztény vallásnak kulturális hatása ellen. (Ugy van ! balfelől.) T. ház! Befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk! balfelől. Zaj jobbjdől.) Ha olyan nagyon örvend a t. túloldal, van még itt anyagom bőven. (Felkiáltások balfelől: Helyes I Beszélj még egy óráig !) Szmrecsányi György: Komoly szó nem tetszik nekik, csak a skandalum. (Zaj. Elnök csenget.) Haller István : T. ház ! A túloldal nagyon örül a feltámadásnak. Ez igen érthető, mert a kik megszokták a nyilvános szereplést, megszokták, hogy éveken keresztül az ő szavuk és véleményük legyen a döntő ez ország sorsának intézésében, azoknak igazán nagyon keservesen eshetett az a négy esztendei karlsbadi kúra, a melyre a nemzet kényszeritette őket, az a kényszerhallgatás, a melynek négy esztendőn keresztül passziv szereplői voltak. Egy hang (balfelől): A négy sovány esztendő ! Haller István : Ám most örvendenek a feltámadásnak. Hogy kiknek köszönhetik, nem akarom most taglalni, mert tudom, hogy történtek hibák is ezen az oldalon, tudom azt is, hogy e hibákat expiálta az az elvhűség, a mely, ha megcsökken valamennyire, a feltámadás nem következett volna be, s a t. túloldalnak nem volna módja a feltámadásnak örvendeni. Akkor mindazokat az intézkedéseket, a melyeket olyan jóknak tart, meg fogná csinálni más, meg fognák csinálni azok, kik kormányra kerülhettek volna, ha az összetartásnak testvéri szeretete nagyobb lett volna köztük, mint az elvi ellentétek, vagy ha kisebb lett volna bennük az az erkölcsi erő, a melynek segítségével ellent tudtak állani a hatalom csábításának. Szóval ha kevésbbé lettek volna gerinczes, elvhű emberek, akkor a hatalomnak piros bársonyszékeit igen könnyen elfoglalhatták volna. (Vgy van! balfelől.) Most azonban nem igy történt, s a t. túloldal, a mint mondtam, örül a feltámadásnak. Hát, t. ház, örüljön. De vigyázzon arra, hogy a feltámadás után szokott következni az Ítélet és ez az Ítélet, nem hiszem, hogy nem talál majd kedvező lenni a t. munkapártra nézve. Ha azokat az elveket akarja érvényesíteni a kormányzásban, a melyeket itt 30 esztendeig érvényesített; hogy ha gazdasági, politikai és kulturális szempontból csak olyan működést fog kifejteni, mint a múltban, akkor ez az ítélet föltétlenül marasztaló lesz. Én különben azt hiszem, hogy ez be is fog következni és pedig a következő okból: Azok a bécsi hatalmak, a melyek nálunk a politikát uralják, régi idő óta a szabadelvűség gyertyáját égették számunkra ; ennek világítása mellett kellett a fejlődés ösvényén járnunk, de ezt a gyertyát ezelőtt négy esztendővel a nemzet eloltotta, az raktárba került. Most azonban ugyanaz a bécsi politika, a mely mindig csak ennek a gyertyának világítása mellett szerette volna látni Magyarországot, újból meggyújtotta azt és most talán nagyobb a fénye, mint volt eddig, t. i. nagyobb a lobogása. De az mindig igy szokott lenni; midőn a gyertya vége felé közeledik, akkor ég a legnagyobb lánggal. (Ugy vem! balfelől.) Utolsó lobbanása a szabadelvűségnek az a győzelem, a melyet most ért a t. túloldal, és azt hiszem hogy ez után a lobbanás után elkövetkezik a -végleges megsemmisülés. (Ugy van! balfelől.) A néppárt felirati javaslatát fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után. Az elnöki széket Kabos Ferencz foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Beszkid Antal jegyző : Justh Gyula ! Justh Gyula: T. ház! (Halljuk/) A túloldal egyik szónoka nálunk a felirati vitát teljesen haszontalannak, meddőnek tartja és azt állította, hogy a felirati vitának nálunk csak a rendi alkotmányban volt meg a maga jogosultsága, a mikor is a rendek a felirati vitát használták fel sérelmeik felsorolására és hogy nálunk a népképviseleti korszakban a felirati vita idejét multa. Én megengedem, t. képviselőház, hogy oly államokban, hol a népképviseleti rendszer, a népszuverenitás a maga teljes erejével érvényesülhet, a hol nincsenek sérelmek, vagy a sérelmek könnyűszerrel, kormányzati utón orvosolhatók, (Igaz! Ugy van! balfelől.) hogy ott egyáltalában nem bir nagy jelentőséggel a felirati vita. De nálunk, hol a parlamentáris kormányforma a legutóbbi választások óta csak nem romokban hever ; (Igaz! Ugy van! balfelől.) a hol a népszuverenitás nem egyéb, mint egy tartalomnélkiüi frázis; (Igaz! Ugy van! balfelől.) a hol sérelmeink még ma is égbekiáltóak ; (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) a hol az alkotmánynak' ezen egyik legfőbb biztositékát a szabad választást kijátsz-