Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-18

18, országos ütés 19Í0 KÉPTH. NAPLÓ. 1910 1915. I. KÖTET. július 20-án, szerdán. 289 tumok tulajdonosai, kik 109 szavazattal jöttek ide, mint pl. b. Inczédy Samu, az önök soraiban vannak azok, kik 142 szavazattal jöttek be, mint pl. Issekutz Győző, és találunk 300—400—500 szavazatu mandátumokat, melyek a mi oldalunkon nem igen fognak találkozni. Ellenben az 1000, 2000 és 3000 szavazatokat itt fogják találni. Egy hang (jobbjelől) : Kérdezze meg Burdia Szilárdot, hogy hány szavazata volt! Haller István : Ha ebből leszámitjuk még — mert le kell számítani — az infioziált szavazatokat, melyeknek számára jellemző példa lehet az, hogy van olyan peticzió, mely 700 munkapárti választót jelent ki olyannak, kik szavazatukat pénzért adták oda . . . Ifj. Molnár Viktor: Rakovszkyéban hány van ? (Zaj.) Haller István : A peticzióban egy sincs felhozva. Heinrich Antal: Mert ott csak abszolút semmiségi okok szerepelnek. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Haller István : Ha leszámitjuk még ezen szavazatokból az államhatalomtól függőknek szavazatait, ha leszámitjuk azokat, kiket presszionáltak a szavazatra, akkor még legalább 50.000 szavazatról ki kell mondani, hogy nem ületi joggal a kormánypártot és igy az ellenzék szavazatainak többsége a 100.000-et üti meg. (Zaj.) Ez megnyugtató reánk nézve, mert meg vagyok győződve, hogyha ezen választói törvény alapján volna még egy választás, az a többség, mely most áll mellettünk, megmaradna, de azt a többséget, melyet most hoztak össze, ilyen alapon még egyszer összehozni nem lehet. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Próbáljuk meg !) Nem niszern, hogy önök közül sokan nyugodt lélekkel mennének bele a választási küzdelembe. (Felkiáltások jobbfelől: De igen !) T. ház ! En a választási visszaélésekről nem fogok beszélni, nem pedig azért, mert (Zaj. Elnök csenget.) ugy vettem észre, hogy a t. túloldal a választási visszaéléseket meglehetősen a világfi, hideg szemével nézi és elég czinikus módon mosolyog akkor, mikor az ellenzék a legnagyobb brutalitásokról ad számot aktákkal megerősítve. B. Podmaniczky Endre : Maguk kiszaladnak! Haller István: Én itt voltam. Huszár Károly (sárvári) : Mert nehéz haUgatni azokat a beszédeket! (Zaj. Elnök csenget.) Haller István: Már pedig azt mondja Chamberlain, hosy (olvassa): »Én sohasem tudok arra a bűvös magaslatra emelkedni, a honnan embertársaink szenvedéseit minden megindulás nélkül nézhetem. Nem tudnám egész buzgalmam arra forditani, hogy a nyomorultak érdekében való minden becsületes szándékot, minden erőlködést a világ hideg kritikájával leszóljam. Ha a politika lemond minden törekvésről, hogy a társadalom állapotát megjavítsa, ha a politika magát tehetetlennek vallja arra, hogy az igazságtalanságot helyrehozza és a szegény ember sorsát enyhítse, 37 hogy Ausztriában, a hol nincs óriási, kompakt többség, ott muszáj mindig engedményeket tenni a magyar érdek rovására is, de Magyarországon nem kell, mert ott a kormány minden javaslatot eo ipso keresztül tud vinni, mert megvan a többség, a melyet ő hozott össze, a mely neki köszönheti létét, tehát kötelessége megszavazni mindent, a mit a ministerium a bécsi körök óhaja szerint kivan. (Mozgás.) Ha volna oly nagyszámú ellenzék, mint a milyen egészséges parlamenti országokban lenni szokott, és oly labilis többség, mint a milyen szintén másutt, szokott lenni, akkor a mostani kormány Bécsben a túlzott követelésekkel szemben mindig hivatkozhatnék arra, hogy ezt nem ígérhetem, nem tehetem, muszáj engedményeket adni a nemzeti politikai követeléseknek, mert különben a parlamentben a helyemet megállni nem tudom. (Ugy van! a baloldalon.) Különben a t. túloldal nagyon örül e nagy többségnek, a mi megérthető, de én bátor vagyok állítani, hogy ez a nagy többség mégis kisebbség. (Derültség a jobboldalon). Lovászy Márton : Az országban törpe kisebbség ! Haller István: Bátor vagyok állítani, hogy ez a többség az ország választóinak kisebbségét képviseli. Molnár János : Ezt nem lehet letagadni. Haller István : Számokkal fogom mindjárt beigazolni, hogy ezen állitásom tényleg igaz. (Zaj.) Eltekintve attól, hogy Magyarországon ez idő szerint 20 millió emberből nem egészen egy millió szavaz, eltekintve attól, hogy még a felnőtt férfi-lakosságnak is csak egy ötöde bír szavazati joggal, még az a publikum is, mely tényleg leszavazott, többséggel ítélte el az önök politikáját. Beadatott ugyanis ezen a választáson összesen 633.932 szavazat. Ebből a munkapártra esett 288.507, az ellenzékre esett 345.425. Ifj. Molnár Viktor: Es az egyhangú választások ? Haller István : Mindjárt rátérek arra is. Vagyis de facto 56.000 szavazóval több van az ellenzéken, mint a munkapárton, és igy a konklúzió az, hogy az ellenzék képviseli a választók többségét. (Ellenmondás és derültség jobbfelől.) Falcione Árpád : A hol két ellenzéki küzdött egymással, azt is oda számit] ák ? Haller István : Valaki a túloldalról közbevetette, hogy az egyhangú mandátumokat nem számítottam. De igenis, összesen 97 egyhangú választás volt, ebből munkapárti volt 59, és ellenzéki 38. Ha ezeknél az egyhangú választásoknál azt veszszük, hogy kerületenként 2000 ember leszavazott volna a győztesre, pedig ennyi nagyon kevés helyen szavazott le, még akkor is a statisztika ugy alakul, hogy az ellenzéknek még igy is marad 14.900 többsége. (Zaj.) Csodálkozni fognak nagyon sokan, hogy lehetséges az, hogy ilyen óriási többség mellett de facto a parlamentben az ellenzék a kisebbség ? Ennek is megvan a magyarázata. Az önök soraiban vannak azon mandá-