Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-18

290 i8. országos ülés 19Í0 Julius 20-án, szerdán. akkor ez a legnyomorultabb és a Iegesunyább mesterség a világon.« En nem hiszem, hogy a túloldal a politikának ezt a meghatározását akarná magára nézve elfogadni és azért meg vagyok győződve, hogy — és a magyar nemzet jogérzéke érdekében kívánom, hogy igy legyen, — a t. túloldal a választási visszaéléseket — akármilyen oldalról jöttek is, — azzal a higgadtsággal mérlegelje és azzal a szigorú lelkiismeretességgel bírálja el. a melyet a nemzet közvéleménye az ország törvényhozó testületétől elvárt. (TJgy van ! a néppárton.) Egy hang (a középen) : Majd eldönti a Curia ! Halíer István : A Curiát említi a t. képviselő ur. Megjegyzem, hogy a múltkor, mikor a Curiát emiitették, bátor voltam közbeszólni, hogy én a Curiától orvoslást sok mindenféle panaszra nem várok. (Felkiáltások a jobboldalon : Nem járja !) Kijelentettem, hogy nem vagyok megelégedve a curiaí bíráskodással. (Mozgás jobbfelöl.) E tekintetben kár önöknek olyan érzékenyeknek lenni, mert van nekem az önök sorában egy igen hatalmas elvtársam, a kinek ugyanez a véleménye és ez a kereskedelemügyi minister ur. A kereskedelemügyi minister ur ugyanis azt mondotta 1901 november 16-án, midőn a választási visszaélésekről volt szó (olvassa): »A euriai törvények intézkedései nagyon sok irányban oly homályosak, hogy annak megítélése, hol végződik a megengedett dolog és hol kezdődik a bűncselekmény, vajmi nehéz. Csak azokra a paragrafusokra utalok, a melyek az etetés-itatásról, a megvendégelésről szólnak. Utalok továbbá a törvénynek azon — nézetem szerint — nem helyes intézkedésére, hogy a választókat most is a választási székhelyen csoportosítja, megengedi a fuvarköltségek megtérítését és ezzel természetesen mindenféle pénzbeli kedvezményekre a lehető legjobb alkalmat szolgáltatja. Szabályozandó lesz a törvény abban a tekintetben is, — mondja a kereskedelemügyi minister ur — hogy a választók csoportosítása lehetőleg elkerültessék. Azt hiszem, hogy ez nagyon üdvös dolog lesz. Bárhonnan eredjen is az ide vonatkozó indítvány, én azt a magam csekély tehetségemhez mérten pártolni fogom«. Ebben a tekintetben tehát én a kereskedelemügyi minister úrral egy véleményen vagyok. B. Podmaniczky Endre: Nagyon fog neki örülni ! (Derültség a jobboldalon. Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Haller István : Én nem tudom, hogy Podmaniczky Endre képviselő ur fel van-e jogosítva a kereskedelemügyi minister ur érzelmeiről beszélni, de azt hiszem, hogy mégis csak a minister ur lesz hivatva megmondani azt, tetszik-e neki, hogy ki van vele egy véleményen és ki nincs ? Ezért mondtam én, hogy a curiaí bíráskodástól a visszaéléseknek megtorlását nem tudom minden tekintetben remélni és várni. Hogy a Curia fog megtorolni visszaéléseket, arról meg vagyok győződve. Elvégre is vannak ott olyanok, a mik előtt szemet hunyni semmiféle judikatura nem lesz képes. De mivel a Curiának keze meg van kötve, nem lesz képes mindenütt megáUapitani, hogy hol lépte át, a mint a kereskedelemügyi minister ur mondja, a megengedett vendégelés a határt és lett etetés, hogy az a fuvardíj-megállapítás, az adott pénzkedvezmény, hol ment túl a mértéken, egyszóval, hogy a jelöltek hol használták ki; mert hiszen ki lettek tanítva szisztematicze ügyvédemberek, választástvédő, híres peticzionáló ügyvédek által arra, hogy a törvénynek mely hézagait használják fel, melyeken keresztül nagyon óvatosan, nagyon ügyesen be lehet csúsztatni minden visszaélést és meg lehet akadályozni, hogy a tiszta igazság győzzön, ellenben a hatalom, pénz és erőszak arassa a maga diadalát, (Zaj jobbfelól. Helyeslés baljelől.) ezért nekem az a véleményem, a mi ugy látom igen soké ezeken a padokon, (Zaj.) hogy a választói jogról szóló törvényt reformálni kell. Huszár Károly (sárvári): A ministerelnök urnak is ez a véleménye. Haller István : A választói törvény szintén fényes bizonyítéka annak, hogy a szabadelvűpárt hogyan kezelte Mag3^arországon ezt a szabadelvűséget. Ezen szabadelvűség szerint megengedhető volt a jogegyenlőségnek olyan magyarázata, hogy a ezenzus egyik helyen egy, a másik helyen nyolczvan korona legyen, hogy legyen kerület, a hol 180—200 ember küld egy képviselőt a parlamentbe és legyen egy másik kerület, a hol 6—8—10—14 ezer választó gyakorolja ugyanezt a jogot. Ez a választójogi törvény oly korcsalkotás, melyet épen a szabadelvűpártnak jól felfogott érdekében, saját prestizse megmentésére minél hamarabb el kell távolítani. (Fölkiáltások jobbfelól: Akarjuk I) Miután ezt a t. ministerelnök ur is helyesli, ebből következtetem, hogy tényleg szándékában van ezt a szabadelvűséggel meg nem férő törvényt reformálni. Láttuk, hogy a trónbeszédben ez tényleg benne van, és reméljük, hogy a trónbeszédben tett ígéretet valóra fogja váltani. Csak arra volnánk kíváncsiak, hogy ezen Ígéret teljesítésének milyen lesz a formája, meddig fog menni ez az általánosítás, mikor fog ez megtörténni, vájjon az általános választójogról szóló törvényben a jogegyenlőség fogalmának elég lesz-e téve, vagy marad az az általánosság, a mint azt a közbeszóló megjegyezte, korlátozva, vagyis lesz az egy kör, melynek szegletei vannak, és választójog, mely nem szünteti meg az egyenlőtlenséget, a mely azt a jogot, a mit ad, valami mechanikával el is veszi és nulliíikálja. Ezekre a dolgokra volnék kíváncsi! (Fölkiáltások jobbfelöl! Ne legyen !) Lehetek rá kíváncsi, mert azt a munkapárti javaslatot, mely itt felolvastatot , azért kell ennek a háznak megvitatnia, hogy mi tisztában legyünk aziránt, hogy a magyar parlament mit fogad el azon szavak alatt, a melyek nagy általánosságban vannak tartva a munkapárti javaslatban. Kíváncsiságunk tehát törvényhozói kötelesség, és ha valaki ki tudja elégíteni ezen kíváncsiságunkat, mi nagyon hálásak leszünk.