Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-18

288 18. országos ülés 1910 Julius 20-án, szerdán. liberalizmusát. Engem a keresztény politikára egy könyv vitt, a melyet már igen régen olvastam. Ebben a könyvben az van megirva, bogy a német katbolikus párt, a német czentrum milyen óriási harczot folytatott és folytat még ma is a német liberális politikai irányzatokkal. Ebben a könyvben az van megirva, bogy a német papság hogyan exponálja magát a politikáért, hogyan késziti elő az üléseket, hogyan folyik be a választásokba, hogyan használja fel minden, nem lelki, hanem intelligencziájából eredő befolyását arra, hogy a választásokat irányitsa és a katholikus választókat a katholikus politika zászlaja alá hozza. Ezt a könyvet lefordították és pedig — a mint a forditók mondják — azért, hogy az egész katholikus papságot ugyanilyen tevékenységre serkentsék, hogy az egész katholikus papságot arra birják, hogy ők is egy kimondottan katholikus pártnak szerezzenek hiveket, hogy egy kimondottan a keresztény világnézetért a liberalizmus'ellen küzdő politikai pártot segitsenek diadalra. Ezt a könyvet tehát ezzel a czélzattal adták ki és ezt kiadta, illetőleg forditotta Rudnay Alajos. (Zaj.) Azt mondja most Rudnay Alajos, hogy ő a liberális politika múltjában egyáltalában semmi olyat nem talál Magyarországon, a mit ő el nem fogadhatna, a mit neki szégyelnie kellene, a miért ő a felelősséget el nem vállalná. Utóvégre egyéni gusztus dolga, hogy kinek mennyi tetszik egy elvből. De az már mégis csak lehetetlenség, hogy Rudnay Alajos képviselő ur, a ki egyszersmind pap is, a kitől ezt a minőséget mint képviselőnél nem lehet elválasztani, helyeselhesse a íelekezetnélküliségről hozott törvényt. Mert hogyha a képviselő urak akármelyiké ezt jónak és helyesnek tartja, nincs semmi szavam ellene, de hogy egy pap az indifferentizmusnak ilyen módon adjon a házban kifejezést, hogy össze tudja az ő papi mivoltával egyeztetni azt, hogy neki mindegy, hogy emberek vannak és élnek ebben az országban vallás nélkül, ezt semmiféle pap nem mondotta még. B. Podmaniczky Endre: Nem vallás, hanem felekezet! Falcione Árpát': Hogy lehet igy pellengérre állitani valakit! (Zaj.) (Elnök csenget.) Haller István : Én azt hiszem, t. képviselő ur, hogy Rudnay Alajos képviselőtársam meg fogja magyarázni, hogy katholikus szempontból ezt a megkülönböztetést nem lehet elfogadni, hogy t. i. a felekezetnélküliség és a vallásnélküliség két olyan különböző dolog, hogy az egyik hiányát menti a másik. Rudnay Alajos képviselőtársam meg fogja önnek és meg kell neki magyarázni, hogyha papi meggyőződéséhez következetes akar lenni, hog)' a katholikus egyház tanítása szerint feltétlenül a katholikus vallásban rejlik az üdvösség, de másodszor, ha valaki meggyőződésből (Mozgás jobbfdől.) vall más tételes hitet, e szerint a hit szerint üdvözülhet; de hogy valaki semmiféle hitet ne valljon, hanem önmagának csináljon hitet, ilyet pap egyáltalában nem fogadhat el és nem mondhat. Richter János t. képviselő urnak liberalizmusát szintén nem tudom megértem. Ö ugyanis azt mondja, hogy ő a doktriner liberalizmust nem fogadja el, ellenben a praxisba átment liberalizmust, a magyar politikai liberalizmust elfogadja. Én ilyen distinkcziókat szintén tudok csinálni. Például hogyha valaki elméletben antialkoholista, de a gyakorlatban pedig annyit iszik, hogy akár hányszor szekéren kell hazaszállítani. (Mozgás és derültség.) Egy hang (balról) : Akár csak Richter! Haüer István : Vagy ha valaki azt prédikálja és követeli mindenkitől, hogy az erkölcsök legszigorúbb őre legyen, de maga ugyancsak nyilvános botrányokat okoz az erkölcs megsértésével. Ugyanaz az eljárás ez, mintha valaki azt mondja, hogy a politika terén elv szerint ilyen, gyakorlatban pedig olyan. Ez ugyanaz a teória, a melyet sűrűn látunk, különösen a mikor politikai irányzatok fordulásai következnek be, a mikor mások kerülnek hatalomra. Látjuk, hogy vannak emberek, a kik addig, a mig remélték, hogy a tehetségük, rátermettségük előresegiti őket a pályájukon, a mig anyagilag függetlenek voltak, mindig elveket vallottak, a melyek homlokegyenest ellenkeztek azzal, a melyekhez csatlakoztak, a mikor az anyagi függetlenséget elvesztették, (Ugy van! a baloldalon.) a mikor a liullámok összecsaptak fölöttük, a mikor szobájukban egy rozoga asztalon kivül talán semmi sem volt. Akkor fölfedezik, hogy lehet az elvet szárazra tenni, gyakorlatban odacsatlakozni, a hol e hiányokat pótolni lehet, a hol megmentést remélhetnek, a hol a hatalom árnyékában sütkérezve, tehetség nélkül is, egyedül a protekczió révén eljuthatnak odáig, a hová különben tehetség nélkül nem lehet eljutni. Én a politikai szabadelvűség feltámadását Magyarországra nézve károsnak tartom. Károsnak tartom főként azt, hogy ily óriási többséget juttatott a házba. (Derültség a jobboldalon.) Azt hiszem, ezt önöknek is sajnálniuk kellene, épen a nemzeti munka érdekében, a melyet czimükbe is felvettek. (Ellenmondás a jobboldalon.) Mert mi a nemzeti munka ? Az, hogy a jogokat, a melyek nekünk papíron biztosítva vannak, de a melyeket nem élvezünk, igyekezzenek érvényesíteni, igyekezzenek mindenféle, gazdasági és politikai előnyt, a bécsi hatalomtól számunkra kicsikarni. (Mozgás.) Ezt nem tudják megtenni most, a mikor óriási többségben vannak, mert a bécsi irányadó körök mindeddig rámutathatnak arra, hogy az a ministerium, mely a király bizalmából az országot kormányozza, oly többséggel rendelkezik, hogy akaratát feltétlenül és minden körülmények közt keresztül tudja vinni. Lovászy Márton : Majd meglátjuk ! Haller István : Ez igy volt 30 éven keresztül És ha volt is jóakarat a ministeriumban, hogy nemzeti irányban befolyásolja a bécsi hatalmat, mindig találkoznia kellett azzal az ellenvetésssel,