Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-17

270 17. országos ülés 1910 Julius 19-én, kedden. A katonai téren való kívánságoknál hivatkoztunk arra, hogy a 67-es törvényben benne van, hogy m magyar hadsereg* kiegészítő részét képezi az egész hadseregnek. Hivatkoztunk arra, hogy a felségjogokról az illető törvény mint »alkotmányos» királyi felségjogokról szól. Mindegy volt. Azt láttuk, hogy Magyarország részére a legerősebb küzdelem árán sem tudtunk jogokat kivívni. Akkor azzal vigasztaltak minket 67-es barátaink, hogy várjunk, mert a Felség katonai téren nem enged, de gazdasági kérdésekben majd érvényesíthetjük kétségbevonhatatlan jogainkat. A tapasztalat az volt, hogy éveken keresztül tartó válságba került az ország, parlamenten kivüli kormányzás, törvényenkivüli állapot állott elő, mert az uralkodó királyi szavával világos gazdasági jogaink érvényesítését is lehetetlenné tette. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben azt várhattuk volna, hogy azok a mélyen t. 67-es urak, a kik eddig reményeket fűztek ezen alapnak jogainkat védő jellegéhez, akkor, mikor ezen az alapon nem érünk czélt, nem azt mondják, hogy továbbra is ragaszkodnak ahhoz, de látván az alap értéktelen voltát, látván az ország egyetemes többségének állásfoglalását, nem mennek tovább ezen alap védelmében, hanem belátják, hogy most már nem közjogi alapot védenének, hanem védenék annak az uralkodói akaratnak inkarnáczióját, (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) a mely nemzeti életünk felett döntő hatást gyakorol. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt rámutatok egy nagy jóstehetségre, Kossuth Lajosra, a ki ezen kiegyezéssel szemben akkor, a mikor gazdasági kérdések forogtak szóban, előre megjósolta, — nem akkor, a mikor ez a kiegyezés meg lett kötve, s a mikor azt lehetett volna mondani, hogy szenvedélyek, nyomták el benne az elfogulatlan bírálatot, hanem a kiegyezési törvény életbeléptetése után tiz évvel, tehát 30 évvel ezelőtt — hogy milyen jövője lesz az akkor megkötött kiegyezésnek. (Olvassa:) Kossuth ezt irta : »Magyarország állítólag alkotmányos és a nemzeti léte csak árnyék. Ez a néhány névleges engedmény, a melyet megadtak, igen sovány vigasztalás az ország közjogának feláldozásáért. Ha arról van szó. hogy Magyarország kifejleszsze ipará.t, olyan intézkedésekhez nyúlna, a melyek a nélkül, hogy közgazdasági tekintetben ellentmondásban volnának a korszellemmel, mégis bizonyos protekczióval vészen körül egy fejlődő ipart; akkor Magyarorság nem az az autonóm ország többé, mely szabadon rendelkezik érdekeivel : provincziává lesz és mindenben alávetve marad Ausztria érdekeinek, mely a százados részrehajlóság folytán oly helyzetben van, hogy összetiporhatja egy kezdő ipar versenyét mégpedig függetlenül, mert a magyar piaczon való egyedáruságát hathatósan oltalmazza a vámhatár, mely a külföldtől a monarchia összességét elválasztja*. »A hitel kérdéseiről van szó ? Magyarországnak lehetetlen felállítania csak egy egyszerű nemzeti bankot is, ez elősegíthetné a közgazdasági emanczipácziót. Ebben a tekintetben ismét provincziává lesz, s meg kell hajolni Bécs főváros autokratáinak törvénye előtt.« »Költségvetése egyensúlyozásáról van szó ? Azok a kiadások, melyeket apasztania joga van, egyes egyedül csak azok, melyeknek rendeltetése a közigazgatás, a közoktatás, a közmunka szükségleteit fedezni, azaz mindazt, a mi Magyarország szellemi, erkölcsi és anyagi fejlesztését előmozdíthatja ; a leszállithatatlan kiadások azok, a melyek Bécsben határozódnak el, az u. n. közös kiadások.« »A kiegyezés csak egy autonómiai álarcz . . . A dualasztikus Ausztria nem egyéb az álczázott katonai Ausztriánál.« Most is, midőn a takarékosság elveit halljuk a kormány tagjaitól hangoztatni, nem azt látjuk-e, hogy a takarékosságot azokkal az igényekkel és szükségletekkel szemben hangoztatják, a melyek fontosságát mindannyian érezzük, melyekről tudjuk, hogy társadalmi, humánus szempontból előlük kitérni nem lehet, mert azok a teherviselő rétegek könnyítése, megélhetésük javítása, gyarapítása czéljából elkerülhetetlenek ? Ezeknél az igényeknél mindjárt beáll a takarékosságra való hajlam, itt rögtön meg kell szüntetni a tervbe vett, törvényesen megszabott fejlesztést. Ha ellenben ki kell egészíteni hadszervezetünk hiányait, ha a haditengerészetnél kell millió és millió koronányi ujabb beruházásokat befektetni, akkor mindjárt nincsen kormány és nincsen lehetőség, a mely ezen kívánságokkal szembeszálljon. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De ezenkívül az, a mi a 67-es törvényekbe bevilágított, az a reflektor egyúttal a mi alkotmányos életünk egész mechanizmusát is bevilágította. Eddig illúziókban éltünk ; nem abban, hogy itt vannak parlamenti pártok, a melyek aztán mérkőznek szellemi fegyverekkel, a hol aztán az ideák összemérik erejüket, és a mit a nemzet elfogad és magáévá tesz, az győzelemre jut és bevonul legális helyére, a kormány padjaira. Ilyen illúziókban nem éltünk; de azt mégis hittük, hogy itt hosszas kormányzati előkészületek kellenek, egy nagy pártéletnek kell előbb keletkeznie és abban a j)ártban államférfiaknak, politikusoknak kell helyet foglalniok és azok hosszú időn keresztül kell, hogy elhelyezkedjenek az országban és szervezkedjenek, hogy tábort hozhassanak össze : ez az illúzió megszűnt. Hiszen itt egész rövid és gyors munkával lehet eredményeket elérni, a mint a repülő-versenynél láttuk, hogy arra igyekeztek, hogy a startolás minél rövidebb időre szorittassék, nálunk is a politikai élet startja összeszorult. A politikai élettől teljesen távolálló egyén, bárki legyen az, ha mellé adnak hatalmat, katonai erőt, anyagi eszközöket, nem kell hosszú idő, három-négy hónap alatt berendezkedhetik ebben az országban, politikai többséget tud magának szerezni. Lovászy Márton : Ezt Stolipin is megcsinálhatta volna!