Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-17

17. országos ülés 1910 Julius 19-én, kedden. m Holló Lajos : Ez mutatja azt, hogy a mi alkotmányos életünk ereje teljesen kisiklott a nemzet kezéből. Áll rá az a mondás, hogy : »A te szemöldököd ronthat, s teremthet száz világot«. Az Urnak szemöldöke teremtheti itt a többséget, megadhatja azt a hatalmat, a mely Magyarország politikai irányzatát megszabja, (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) azzal a feltétellel, hogy a többségtől épen a nemzeti erő megnyilatkozása minél távolabb tartassák. Egy ilyen politika lehetetlenség, hogy a legsúlyosabb következményeket ne idézze elő az országban. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Az alkotmányos élet lehanyatlása rendszerint romboló hatással szokott járni az anyagi téren. És ha ennek az ötven évnek a munkáját és eredményét nézzük csak nagyon nagy és általános perspektívában, bizony nem láthatjuk erőinknek azt a gyarapodását, a mely a reánk háruló súlyos terhekkel arányban állana. Hiszen természetes, hogy egy primitív mezőgazdasági viszonyok között lévő állam a fejlődésnek mindazon szükségleteit, a melyeknek kielégítésére egy modern állam képes és hivatva van, nem tudja fedezni. Hogy Magyarország, egy primitiv viszonyok közt élő állam az uralkodó nagy katonai kívánságai által hajtva fedezhesse a támasztott összes szükségeteket és azonkívül egy Keletre törő hóditó állam minden igényeit; ezt: t. ház, elképzelni is képtelenség, és beigazolható, hogy mindez veszélyek nélkül nem is megy végbe az országban. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Az az ötven év anyagi megterhelésekben 7 milhárd körüli terhet okozott az országnak. Azokkal hasznos befektetések is vannak összekötve. De méltóztassanak csak megnézni egy ilyen nagy tehervállalásnak összes körülményeit, hogy milyen elemekre oszlanak ma ezek 1 Itt most előttünk áll egy 560 milliós lényeges, súlyos állami teher vállalása. Mi van ebben az összegben, a mit hasznosan kultúránk és gazdaságunk emelésére fogunk fordítani % Ott van 9 millió vasúti kocsikra, 71 millió hasznos beruházásokra, és ezzel szemben mindjárt ott van 83 millió Bosznia okkupácziós költségeire, és körülbelül 130 miHió tengerészeti és egyéb hadi kiadásokra. Ott vannak azután a pénztári készletek különben igen helyes kiegészítésére jelentékeny összegek, de a melyek voltaképen csak arra szolgálnak, hogy nagy tartalékai legyenek a hatalomnak, s ha összeütközések vannak, azok istápoltassanak nemzeti életünk és szükségleteink kielégítésével szemben. Ez a hatalmi czél az, a mely ezekben az összegekben kielégítést akar találni, (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) És nézzük, vájjon mindaz a nagy teher, a melyet eddig magunkra vállaltunk, hasznos irányban érvényesült-e ? Azzal kezdtük mindjárt alkotmányos életünk helyreállításakor, hogy magunkra vállaltmik — nehogy Ausztria a súlyos terhek alatt összeroskadjon — egy müliárd és, mint most látszik, még 340 milliónyi adósságot. Alezázhatjuk azzal, hogy »méItányosságból« tettük, de nagyon jól tudjuk, hogy nem volt ennek más czélja, mint hogy részben fedezzük azon nagy költségeket, a melyeket Ausztria a mi katonai elnyomásunkra és eltiprásunkra használt fel, és azon kiadásokat, a melyeknek egy részével Ausztria a maga gazdasági fölényét kiépítette és a melyet fejleszteni, fentartani továbbra is a mi anyagi támagatásunkkal iparkodott. Semmi haszon ebből reánk nem háramlott. Az az egy müliárd és 340 millió, a melyet előbb évenkénti járadékban, ma már tőkében magunkra vállaltunk, csak az a megterhelés volt, a melylyel állami életünket súlyosbítottuk. Kelemen Samu : Hadisarczot fizettünk ! Holló Lajos : És igy ment ez, t. ház, a magángazdaságban is. Az elmúlt ötven év csak a súlyos megterhelések korszaka volt az országban. Ha a magán- és községi megterheltetéseket is figyelembe veszszük, több mint 13 milliárd teher az, a mit egy félszázad hárított erre az országra. És igen, ez mind kisebb baj lett volna, ha egyúttal megengedi a hatalom, hogy Magyarország ezt az időt felhasználja arra, hogy kiépítse gazdasági fejlettségét, hogy necsak mezőgazdasági állam legyen, de ipari és kereskedelmi állam is, tőkével biró állam, és ha lehetővé lett volna téve, hogy mi az egyoldalúságból kiemelkedjünk. De olyan súlyos vaskövetkezetességgel járt el velünk szemben ebben is a hatalom, hogy mi kénytelenek voltunk Ausztria iparának fogyasztói lenni és évenként ezer milliónyi árut kellett és kell Ausztria piaczárói behoznunk. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) így idéztük elő azt, hogy még a legutolsó helyeken is, a hol régebben még kevés ipari berendezkedés volt, ma már lassanként kialszik a családi tűzhelyek mellől a lobogó láng, a kenyérkereső ember otthagyja tűzhelyét, megy keresni munkát messze idegenbe, mert itthon nem találta, s Amerikának partjain a hajóóriások ontják magukból azokat a százezreket, a kik itthagyták hazájukat, mert megélhetést nem találtak. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Egy év veszteségét elbírná ez az ország. Pedig egy esztendei veszteségünk is kitesz olyan néptömeget, mint a minő Szeged városának lakossága. Egy Szegedet el lehetne veszíteni, de minden ezer millió értékű árunak beözönlése által évenként egy-egy ujabb Szeged vész el (Igaz! Ugy van! Taps a baloldalon.) és ezzel összerombolódik az állam teherviselési képessége. (Igaz! ügy van ! balfelől.) Mert azok a mindenünnen ide bejövő, kevésbbé kívánatos elemek, a melyek a mi nemzeti életünkkel még nincsenek összeforrva, nem pótolják az innen kivonuló értékes, nemzeti életünkkel is összeforrott elemeket. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Nincs itten, t. képviselőház, sürgősebb feladat, mint a mi alkotmányos életünket egy nagy, nemzeti regeneráczió alá venni. (Igaz ' Ugy van ' balfelől.) Kern személyek ellen van itten kifogás. Hiszen, ha ez a többség megszűnnék, jöhetne helyébe egy más, mert sajnos, nincs hiány minálunk abban, hogy mások is vállalkozzanak ilyen