Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-17
17. országos ülés 1910 Julius 19-én, kedden. 269 (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Ki következik ? Beszkid Antal jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Ügy hiszem, a felirati vitának utolsó akkordjait éljük. Ennek következtében talán helyes, ha a pártok részéről nem annyira a részlet-kérdések vitatása, mint inkább összefoglaló szempontoknak előtérbe helyezése következik. Különben sem tartom szerencsésnek, ha különösen kiváló hivatottságu egyének üyenkor, midőn uj országgyűlés alkalmával a pártoknak az egész politikai helyzettel szemben való álláspontjukat kell körvonalazniok, egyes, bármüyen jelentőségteljes részletkérdést vonnak a vitába. Sajnos, az a feladat, hogy a mi nagy társzekerünket, a melyre az állami életnek sulyos feladatai vannak felrakva, zökkenés és fennakadás nélkül birjuk ezéljai felé vezérelni. Ez igen nagy gonddal járó munkát ad. S ezzel szemben talán értéktelen az, ha egyes bravúros urlovasok lávonultatnak egy igen nemes, szép paripát, a melyet gyönyörű virtuozitással tudnak meglovagolni és a közönség szemei előtt megtánczoltatni. (Ugy van ! a szélsőbáloldalon.) De ezzel mi nem érünk czélt, nem érjük el azt a czélt, hogy azokkal a nagy feladatokkal szemben, a melyek előtt az ország áll, álláspontunkat, felfogásunkat kifejezzük és szabatosan meghatározzuk. (Helyeslés. Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Nem lehet behunynunk szemünket azokkal az eseményekkel szemben, melyek az országban lefolytak. Nem lehet némákká válnunk a reánk váró nagy feladatokkal szemben ; nem lehet, hogy az országgyűlés ujabb összejövetele alkalmából a pártok részéről ne körvonalazzuk álláspontunkat, a végből, hogy az ország tájékozást nyerjen minden pártnak felfogása felől. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Talán egy országnak a politikáját sem oly nehéz vezetni, mint épen Magyarországét, a hol elsősorban is az erőviszonyokat kell ugy a pártoknak, mint az egész nemzetnek gondosan mérlegelnie. Sajnos, nekünk, kötelességünk minden nagyobb koczkázattól tartózkodni, állami életünket minden veszélyektől megóvni; de nem gondolnám, hogy helyes politika lenne mely ezt az óvatosságot odáig viszi, hogy mindig az uralkodói akarat mellé áll, hogy annak szerezzen érvényt, a nemzet erőit pedig semmire sem becsüli ; (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mely ebben a küzdelemben a nemzetet mint tényezőt számba nem veszi, hanem kivétel nélkül és állandóan az uralkodói akarat végrehajtójává válik és ahhoz szegődik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez még más országokban is rendkívül sulyos , következményekkel szokott járni. Még ott is, a hol az uralkodói felfogás és álláspont sokszor a nemzeti életnek mkarnáezióját képviseli, még ott is az egyoldalú uralkodói akarat fölénye a nemzeti akarattal szemben a czézárizmusnak oly kinövéseit szüli, a melyekből veszélyes összeütközések és katasztrófák állanak elő. (Ugy van! Ugy van,! a szélsőbaloldalon.) De lehet-e azt mondani, hogy nálunk az uralkodói felfogás a mi nemzeti életünknek magasabb kiemelkedését képviseli ? Nem áll-e az, hogy épen azok a szálak, a melyek a dinasztia felfogásából erednek, iaegen érdekek talajába merülnek. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az a tradiczió, nevelés, származás és környezet, a mely az uralkodói hatalmat körülveszi, sokszor ellentétben áll a m&gyav nemzeti érdekekkel, a magyar nemzeti állásponttal. (Igaz Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem áll az, a mit szoktak mondani, hogy nálunk összbirodalmi eszme van. Nem Összbirodalmi eszme az, hanem egy birodalomnak az összesség fölött való túlsúlya. (Ugy van! Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az a törekvés, hogy a többi országok, a melyek egy uralkodónak a jogara alatt állanak, annak az egy birodalomnak, annak az egy államnak érdekeit, nagyságát, hatalmát erősítsék és táplálják. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mit Bismarck mondott, a midőn Ausztriával és a Habsburg-házzal szemben az ő nagy leszámolását elvégezte, hogy österreich a német hatalomnak egy Ostreich-ja, a melynek az a hivatása, hogy Kelet felé a német hatalmat, a német uralmat és felfogást vigye tovább : ez áll a Habsburg-háznál. Mert az, daczára annak, hogy német tartományai a két államnak csak egy ötödrészét teszik, még ma is a német uralmat és hatalmat látja uralkodásában megtestesülve és ennek a német hatalomnak, s ennek a német eszmének a Keletre való előrenyomulását akarja Magyarország testén keresztül és a magyar állam segítségével és támogatásával keresztülvinni. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A kik tehát nálunk tartózkodás nélkül egyedül az uralkodói akarat képviselőivé és végrehajtóivá szegődnek, nem a nemzeti életnek jönnek segítségére, hanem annak az uralkodói hatalomnak, a mely, ha összeütközésre kerül a sor, nem Magyarország érdekeit veti a mérlegbe, hanem a másik állam érdekeit, a melylyel az ő életfelfogása egészen összeforrott. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbalőldalon.) Hogy micsoda fényes világítást vetnek a mi politikai helyzetünkre a legutóbbi események, azt néhány vonással könnyű lesz a t. ház elé állítani. Meg vagyok győződve, hogy a 67-es politikának igaz, őszinte hivei voltak és vannak ma is. Ezek abban a felfogásban éltek, hogy a 67-iki nagy kiegyezés megvédte az ország alkotmányos jogait; hogy általa nagy intézmények támadtak, a melyekből erős fejlődés keletkezhetik az országra nézve. De midőn próbára került a sor e hatalmas alkotás egyes részeinél, akkor bebizonyosodott, hogy abban a nemzet javára lefektetett jogok értéktelenné váltak és csak a nemzet számára előirt terhek érvényesültek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.)
