Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-17
fi. országos ülés 191Ö Julius 19-én, kedden. 263 tordai jegyzőhöz, a mig jáilatot tudnak tőle kapni és mikor ezt a főszolgabírónak elpanaszolják, azt a választ kapják, hogy az a jegyző dolga. E hó folyamára is be van még idézve néhány ember Nagyrábéról. Húsz egynéhány megtorló ítéletet mondott tehát a főszolgabíró olyan dolgokért, a milyeneket másutt okos közigazgatási tisztviselő meg sem szokott látni. Ez csak Biharmegye egyik járásában, a báráncli választással kapcsolatban történt. Á többivel nem foglalkozom, mert nem állhatok jót, a máskülönben köztudomású dolgokról. De elképzelheti a t. képviselőház, hogy mik történhettek Bihar vármegye többi tíz kerületében, a hol a munkapárt teljesen letörte az ellenzéket, midőn csak a bárándi kerületben, a hol a 48-as párt győzött, ilyen embertelen, ilyen felháborító dolgok történtek. Gr. Batthyány Pál: Kár, hogy nincs itt a belügyminister! (Zaj.) Nadányi Gyula: Van még a visszaéléseknek egy óriási tömege, melylyel azonban foglalkozni nem kívánok, mert nem akarok abba a gyanúba kerülni, hogy általam teljesen nem ismert dolgokat tárok fel a nyilvánosság előtt. Ezek azok az eszközök, a melyekkel Bihar vármegyében az ellenzéket a munkapárt a legtörvénytelenebb módon tönkretette, megsemmisítette. Tönkretette ezen herostratesi munkájával a közigazgatási hatóság tekintélyét évtizedekre és ezen pyrrhusi győzelmével kihívta azt, hogy hiába beszél Béla Henrik barátom, hiába beszél bárki, de mi, a kik ezt átszenvedtük, ezeket a szenvedéseket, ezeket a gazságokat nem tudjuk elfelejteni soha. Mivel mi sérelmeinkért a hatóság utján ugy sem kapunk elégtételt, egyedüli elégtételünk az, ha az ország színe előtt, az országgyűlés előtt feltárjuk sérelmeinket, (ügy van. 1 Ügy van ! balfelől.) GT. Apponyi Albert t. képviselőtársam felirati javaslatát szavazom meg. (Elénk éljenzés és taps balfelől. A szónokot üdvözlik.) Popovics Dusán jegyző: Richter János! Richter János: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt rektifikálnom, ületőleg megmagyaráznom keU egy tegnapi, nagyon is félreértett közbeszólásomat, a mely a túloldalon olyan reszenzust keltett.. . (Zaj balfelől. Halljuk ! Halljuk ! jóbbfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Richter János : ... és a mely olybá tüntetett fel engem, mint a ki kegyeletsértést akart volna elkövetni azáltal, hogy egy meghalt ember politikai tettét kritizáltam. Én ugyan — mert csak most lettem képviselő — olvastam az újságokban sokszor, hogy meghalt emberek politikai tetteit is szokás kritika tárgyává tenni, de nem akarom magam exkuzálni. Én nem kívántam kegyeletsértést elkövetni talán rosszul alkalmazott közbeszólásommal, sőt épen ellenkezőleg : kegyeletsértést akartam megakadályozni. (Halljuk ! Halljuk !) De miután igy fogták fel szavaimat, ki kell jelentenem, hogy én Szmrecsányi Györgyöt, Árva vármegye volt főispánját, mint az én hívemet, mindig nagyra becsültem, mindig tiszteltem. Ö volt Árva vármegye egyik legnagyobb főispánja, az ő nevéhez fűződik minden üdvös intézmény, a mely Árvában a legutóbbi időben létesült, (ügy van ! jóbbfelől.) Azt hiszem, ezzel teljes szatiszfakcziót adtam annak a férfiúnak, a ki már meghalt és a ki nem védheti magát. (Ugy van ! jobbfelöl.) Közbeszólásom története azonban a következő. (Halljuk! Halljuk!) Szmrecsányi György képviselő ur szóba hozta a hírhedt Tarnóczy-féle nyitrai választást. Én, miután édes apjának nagy tisztelője és barátja voltam, izgultam ezen a helyen, mert attól tartottam, hogy a fiu fogja elkövetni a legnagyobb kegyeletsértést édes apja iránt. (Zaj balfelől. Halljuk ! Halljuk! jóbbfelől.) Itt ülnek még sokan, a kik visszaemlékeznek erre a hírhedt választásra. Reszenzust keltett ez az egész országban, a parlament kénytelen volt a helyszínére vizsgálóbizottságot kiküldeni. Közigazgatási tisztviselőkből állott ez a bizottság. Elnöke id. Szmrecsányi György, Árva vármegye akkori főispánja volt és ő nem talált abszolúte semmi kivetni valót ebben a hírhedt Tarnóczy-féle választásban. Szünet közben Perczel Dezső képviselőtársamnak mondottam : az Istenért, Szmrecsányi Gyuszi az édes apja emlékét bántja, a ki már sirban fekszik és a mikor bejöttem az ülésterembe, csak azért szólottam közbe, — megengedem, rossz kifejezést használva — hogy figyelmeztessem őt, mikor ismét szóvá tette az 1896. évi visszaéléseket, hogy ne bántsa az édes apja emlékét. (Élénk helyeslés jóbbfelől. Zaj balfelől.) Ivánka Imre : Védi az apát a fiu ellen. (Zaj.) Richter János: Ezzel rátérek beszédemnek tulaj donképeni tárgyára. (Halljuk ! Halljuk !) Figyelemmel és a ház méltósága iránti tisztelettel, tartózkodva minden közbeszólástól, a tegnapi napig hallgattam végig a felirati vita úgyszólván összes szónokait. Különösen kíváncsi voltam a közjogi ellenzék szónokaira és ime azt tapasztaltam, hogy a honnan attól féltem, hogy a legnagyobb támadások jönnek, arról a részről hallottam valóban tárgyilagos és gyönyörű beszédeket. Estek ugyan éles támadások, de ezek nem sértették meg a ház méltóságát, a mire nézve tanúbizonyságul szolgál az, hogy elnöki beavatkozásra, rendreutasitásokra alig volt szükség. A múlt péntek óta azonban szerfelett puskaporos lett a náz levegője. Leszállt a t. házra az első viharfelhő és ha kutatom, hogy ki idézte elő ezt a vihart, azt látom, hogy az a párt, a melynek sarkalatos programmpontja, hogy a keresztény erkölcsöt beleviszi a politikába és annak minden fázisába. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.)
