Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-17

262 17. országos ülés 1910 Julius 19-én, kedden. Bejöttek Nagyrábé községbe, csendben, a nép nem akart tüntetni, pedig pünkösd másodnapja volt, mikor az összes tanyákról besereglettek a munkások, a cselédek és a gyermekek. Itt tenni kellett valamit. Következőleg oldták tehát meg a kérdést. Egy lovas, ki önzetlenül kísérte a munkapárti jelöltet napi tiz korona munkabérért, (Derültség baljelöl.) elkiáltotta magát a község közepén : Éljen dr. Budai! Erre a lakosság közül fojtott hangon, de nem élesen, valaki azt találta mondani : Éljen Nadányi! Erre a csendőrség nekirontott, a legfelháboritóbb vérengzést követett el, gyermekeket, asszonyokat gázolt. Kezemben van négy darab visum repertum az ottani orvostól kiállítva, mely többek közt megállapítja, hogy nincs kizárva az, hogy a sérülések csendőrkardtól vagy puskaagytól erősen rájuk mért ütéstől származnak. Végig gázolták az egész községet, gyermekeket, asszonyt, leányt kíméletlenül. A díszes tábor tovább ment Bihartordán keresztül, de már ott nem sikerült, mert ugyanakkor a kerület másik oldalán magam is programmbeszédet tartottam, és a választópolgárok nagy része oda voltak velem. Következett a főbűnös község, Bakonyszeg, Legnagyobb bűne az, hogy mind egy szálig velem szavazott, és hogy szülőhazám. A nép azonban már értesülve volt a rabéi vérengzésről, kiült a ház elé csendesen, óvatosan, nehogy okot adjon beavatkozásra. Legtöbben azonban a csendőr urak közül, miután ittasak voltak, mint a foganatosított vizsgálat kiderítette, odaugrattak a ház elébe, legázolták az embereket, a ki azt mondta, hogy ne gázoljanak, azt megkardlapozták, egy kaput betörtek, — ma is ugy van, mondtam, hogy ne igazíttassák meg — Pap Gábor nevezetű egyént, ki nyugodtan ült a ház előtt, a csendőr maga előtt hajtott, de olyan ügyesen, hogy a lovának lába mindig a Pap Gábor sarkát tiporta, és azt mondta, hogy most kiáltsd, hogy éljen Nadányi. Kiss Márton fejét hátul csendőrkarddal behasították. A rohamot azonban itt a főszolgabíró már gyalog vezette , kiáltván : gázoljátok ezt a rongy népet, ez is olyan félrevezetett, mint a rabéi! tanú reá a fél község lakossága. Másnap felutaztam Budapestre, hol a nagyméltóságú belügyminister urnak beadtam ezen ügyben a feljelentést, a melyben felsoroltam tiz sérültet, kérve a hivatalos vizsgálatnak pártatlan megindítását. Ugyanekkor a tényt a lapokban is közöltem. A hatóság azonban engem rágalmazással és hazugsággal illetett ezen tényekért a lapokban. Erre én kiadtam egy csikket, melyben kijelentettem, a mint most is kijelentem, hogy minden szavamért helyt állok, követelek vagy hivatalos vizsgálatot, vagy bűnvizsgálatot hatóság előtti rágalmazásért, vagy indítsák meg ellenem a sajtópert, oajnos azonban, sem a sajtóper, sem semmiféle törvényes lépést ellenem a mai napig nem indítottak, még pedig azért, mert igazam volt, mert nem szoktam nemigazat mondani és tudták, hogy egy igazságos sajtóperben ők húzzák a rövidebbet. De megmozdult a hatóság, jött az orvosi vizsgálat. Gyönyörű vizsgálat volt ez. Megjelent a járásorvos két szuronyos csendőr kíséretében. Hogy miért kellett az orvosi vizsgálathoz csendőr, az ma is rejtély előttem. Behívták a sebesülteket, ugyanazokat, kiknek jogorvoslatot kértem a nagyméltóságú belügyminister úrtól. Ismeretlen szövegű nyilatkozatokat tett elébük az orvos és azt mondta, hogy irják alá. Ha vonakodtak, a csendőr rájuk mordult, erre aláirtak, Német Lajosnét két gyerekkel gázolták el. Éjjel 12 órakor kimentek hozzá egy szuronyos gyalogos csendőrrel, felverték álmából és aláírattak vele egy ismeretlen szövegű írást. Az eset oly hatással volt az asszonyra, hogy hetekig görcsökben szenvedett. Erre azután szemrehányást kaptam a hatóságtól, hogy a sérülésekről valótlan állításokat mondottam. Azt mondották, hogy sérült nincs. De az ügy még nincs befejezve. Jött a választás, a 48-as párt győzött. Ekkor elmentem a sérültekhez és azt mondtam nekik, nézzék barátaim, elmúlt esőnek nem kell köpenyeg, a kerület békéje érdekében ne izetlenkedjenek, mutassák meg, hogy engem szeretnek és jogosítsanak fel arra, hogy a megtorló lépésektől elállják, én pedig az orvosi látleleteket félreteszem, bűnvádi feljelentést senki ellen nem teszek, sőt hajlandó vagyok bejelenteni a belügyminister urnak, hogy téves informáczió alapján a feljelentést visszavonom. Mi volt erre a köszönet ? Az, hogy a választás után három héttel, Julius 19-én a főszolgabíró Bakonyszegből a két sérültet 60—60 koronára büntette. Nagybajomban három fiatal embert három napi elzárásra, négy embert 60—60 koronára büntetett azért, mert — a mint Jeney Menyhért pártelnököm irta — az volt a bűnük, hogy magyaroknak születtek és azt kiáltották : »Éljen a 48 !« (Felkiáltások a baloldalon : Hallatlan !) Másnap következett a hivatalos eljárás Nagyrábé községben. Itt a sérültek közül négyet elmarasztaltak 60 koronára, egyet 50 koronára és minden esetben három napi elzárásra. A sérültek könyörögtek, hogy engedjék meg ártatlanságuk beigazolását. A főszolgabíró összeszidta, kikergette őket és tanukat ki sem hallgatott. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Förster Aurél: Mi ez a maguk záptojásaihoz képest ? Nadányi Gyula : De a kálváriának még nem volt vége. Választás előtt pártomnak egyik vezére azzal a panaszszal jött, hogy 60 koronára ítélték el, mert a szemetet az udvarról nem szállította el, de azzal a megjegyzéssel, hogyha a munkapártra szavaz, az tij választásig ott hagyhatja. (Derültség és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Most újólag 20 koronára büntették meg és egy másik tordai embert 30 koronára. A 48-as polgárok háromszor, négyszer mennek a bíhar-