Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-17

258 i7. országos ülés 1910 július 19~en, kedden. boldogtalan kormány abba a helyzetbe jut, hogy felirati javaslatot kell a ház elé terjesztenie 1 Milyen felirati javaslatban állapodott volna meg az a ház ? Ennek mélyebb vonatkozása is van a mi viszonyaink közt és ez okból szerény nézetem szerint a felirati vitákat mellőzni nem lehet. De nem lehet mellőzni azért sem, mert az alkotmányos formák csak teljes harmóniájukban állhatnak fenn. Gr. Apponyi Albert: Ez igaz ! Béla Henrik : Egyik a másik nélkül meg nem állhat. Másrészt pedig azt gondolom, hogy a felirati viták igen alkalmas keretet adnak arra, hogy egy országnak, a mi országunknak, politikai helyzetét, annak a kornak, azoknak az időknek valamely vezető eszméjét kifejezésre juttassák. Az eszmék ütközzenek meg és jussanak kifejezésre egy-egy felirati vitában. Magas szempontból, kerülve természetesen olyan dolgokat, a melyek ebbe az eszmekörbe, az ország vezető politikájának erre a magaslatára nem valók. Ha azonban a jelenlegi felirati vitáról kell véleményt mondanom, akkor csakugyan azt kell kifejezésre juttatnom, hogy ez egy feleslegesnek látszó vita, a mennyiben nagy eszmék harczát, vezető gondolatok kifejezésre jutását igen kevéssé találjuk meg benne, (ügy van ! jobb felől. Ellenmondások a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Egy kis türelmet kérek. Mondom, igen kevéssé találom meg a vezéreszméket a vitában. De el kell ismernem, hogy abban a határozati javaslatban, a melyet gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam terjesztett elő, találok egy vezérlő gondolatot, a melylyel foglalkozni érdemes és a melylyel foglalkozni kell: azt a gondolatot, a mely az igazi harmóniáról szól, mely a király és a nemzet felfogásainak és álláspontjának igazi kiegyenlítését állítja szemünk elé. Egy másik, igen jelentős és hatalmas vezérlő gondolat az, a melynek gr. Tisza István t. képviselő ur adott kifejezést szónoklatában, a mely a nemzeti egység gondolatát juttatta kifejezésre. De, sajnos, azt látom, hogy a felirati vitában ezek a gondolatok igen kevéssé fogantak meg; ezekkel a gondolatokkal a t. szónokok igen kevéssé foglalkoztak. Oly ügyek, a melyek nézetem szerint tulaj donképen nem e ház elé valók, foglalják el a képviselőház idejét, (Vgy van ! jobbjelöl.) a mely időt, gondolom, más, sürgősebb tárgyak elintézésére kellene fordítani. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és ellenmondások a baloldalon. Za,j. Elnök csenget.) Nem akarok beleavatkozni a választási visszaélések taglalásába, mert erre illetékesnek nem érzem magam . . . Eitner Zsigmond: Hát Trencsénben nem voltak ? Béla Henrik: Én azoknál az eseteknél, a melyeket itt felsoroltak, nem voltam jelen; nem arrogálok magamnak azokra vonatkozólag semmiféle véleményt, mert hiszen egyoldalú előadás alapján senki magának Ítéletet nem formálhat, (Vgy van! jobbjelől.) én pedig ezekkel az esetekkel szemben teljesen tehetetlenül állok. E szerint azt kell mondanom, hogy ezek oly fórumok elé valók, a hol az emberek nem annyira tehetetlenek a vádakkal szemben, hanem forma szerint is teljesen megfelelő, tárgyilagos Ítéletet alkothatnak maguknak. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Kötelességszerűen reflektálnom kell Szmrecsányi György t. képviselőtársam tegnapi beszédére, de szintén nem arra vonatkozólag, a mit ő választási visszaélések felsorolása czimén előadott, hanem azokra a személyes élű és személyes természetű támadásokra, a melyekkel felszólalását kisérte, akarok kötelességszerűen egynéhány megjegyzést tenni. Ezzel tartozom önmagamnak ; tartozom azoknak a megtámadott férfiaknak, a kik itt nem védhetik magukat és a kik iránt őszinte tisztelettel viseltetem ; tartozom a méltányosságnak és az igazságszeretetnek is, a mely bennem lakozik. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur régibb idő óta tartozik Trencsén vármegyéhez mint én; ő, gondolom, négy esztendőn keresztül volt a vármegye egyik kerületének képviselője ; a vármegye beválasztotta őt a megyei bizottságba is . . . Gr. Pongrácz János : De azt is törvénytelenül! Béla Henrik : Ö ott igen közelről figyelhette meg annak a törvényhatósági tisztviselői karnak működését, és az alatt a négy év alatt annak a tisztviselői karnak működése az ő teljes helyeslésével és támogatásával találkozott. Az utolsó hónapok során azonban ő most már másodszor teszi meg azt, hogy ugyanazt a tisztviselői kart, a mely nem az utolsó az országban, sőt. . . Molnár János: Nem is az első! Béla Henrik: . . . bocsánatot kérek : a hol az elsőkről van szó, ott okvetlenül Trencsén vármegye tisztviselői karát is említik . . . (ügy van ! jobbfelől.) Molnár János: Kik ? Béla Henrik: Azok, a kik illetékesek ebben ítéletet mondani; méltóztassék a volt kormány tagjaitól megkérdezni, hogy milyen nivón áll Trencsén vármegye tisztviselőkara. (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Molnár János (közbeszól. Zaj.). Béla Henrik : Minden esetre egy kis türelmet kérek, szent atyám, én ma első izben szólalok fel a házban . . . Mondom, az én t. barátom akkor sohasem nyilvánította elitélő vagy megszóló véleményét azzal a tisztviselői karral szemben, a melyet most már másodízben pellengérez ki az ország színe előtt. Tette ezt első sorban akkor, a mikor a múlt országgyűlés vonaglásának utolsó pillanata volt. Az utolsó ülésen egy interpelláczióban kikelt Trencsén vármegye tisztviselői kara ellen azért, mert aláirtak egy plakátot, a mely jelentette a munkapárt megalakítását és felszólította a polgárságot, hogy ebbe a munkapártba lépjenek be. Ismerem a curiai bíráskodásról szóló törvény illető szakaszát, a mely a törvényhatósági tiszt-