Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-16

244 16. országos ülés 19í Szmrecsányi György: Nem, hanem az 1896-iki, a mely alapját képezte a mostani választásoknak. (Zaj jobbfdől.) Most az a divat, hogy ott angolul szokás korteskedni. (Derültség a baloldalon.) Szemben állott akkor — nagyon röviden fogom elmondani a választás történetét, mert nem akarom a t. házat vele untatni — a jelenlegi csanádi püspök, Csernoch János és a kereskedelmi bank igazgatója, Lánczy Leó. Csernoch bevonult a választásra körülbelül másfélezer választóval, roig Lánczy választói lehettek két-háromszázan. (Mozgás jobb/elől.) l&z faktum, ez nem tréfa. Egy hang (a jobboldalon) : Tessék bizonyítani ! Szmrecsányi György: A választási elnök pedig odaállt a választók elé és a következő kijelentést tette : Beadatott két ajánlat; az egyikben ajánltatik Lánczy Leó, a budapesti kereskedelmi banknak az elnöke, képviselőjelöltül, a Idt én személyesen ismerek. A másik ajánlat részéről Csernoch János esztergomi lakos jelöltetik képviselőnek, a kit én személyesen nem ismerek. Tudom azonban, hogy exisztál egy dr. Csernoch nevű esztergomi kanonok. Nekem aggályaim vannak a személyazonosság tekintetében, én tehát őt nem kandidálom és egyhangúlag Lánczy Leót megválasztott képviselőnek jelentem ki. (Nagy zaj a baloldalon.) H USZár Károly (sárvári): Ez megtörtént dolog ! (Folytonos zaj. Felkiáltások balfelől: A liberalizmus nevében! Felkiáltások jobbfelől! Most ? Elnök csenget.) Szmrecsányi György: Csak türelem, t. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk ! balfelől.) Majd rájövök a mostaniakra is ! T. ház ! A várnai választásnál a néppárt jelöltje, Markovics kanonok bevonult körülbelül 2000 választóval, ezekkel szemben a liberális jelölt mellett 237 szavazat adatott le, s mégis az utóbbi mondatott ki megválasztott képviselőnek. Huszár Károly (sárvári): Zichy Jánossal is igy tettek akkor az urak ! (Zaj.) Elnök: Huszár Károly képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne szóljon minduntalan közbe. Szmrecsányi György : Hogy különben az ellenzékkel és különösen a néppárttal szemben a Felvidéken miket követtek el, arra klasszikus tanú gr. Zichy János kultuszminister ur, a ki az 1859-iki választáson Nyitrán, mint passziv szereplő vett részt, mert körülbelül 800 választóját kergették el, hogy a szabadelvű pártnak megszerezhessék a kerületet. Ha tehát a t. ministerelnök urnak és a kormány tagjainak felvilágosításra van szükségük, leghelyesebb adressz lesz, hogy a kultuszminister úrhoz fordulnak, vájjon lehetséges-e, hogy tényleg ilyenek történjenek. Az előbb egy közbeszólást hallottam, a mely azt mondja, hogy tessék bizonyítani. Bizonyításra itt nincs szükség, mert arról a jogtalanul szerzett csaczai mandátumról Lánczy Leó a közvélemény nyomasztó hatása alatt kénytelen volt azonnal lemondani, (ügy van ! balfelől) a hírhedt várnai Julius 18-án, hétfőn. választást pedig, horribile dictu, a képviselőház biráló-bizottsága semmisítette meg. Itt tehát beigazolt vádakról van szó, a melyekből az ellenzék láthatta, hogy olyan gyalázatos rendszerrel áll szemben, a melyet normális fegyverekkel letörni nem lehet. Ezeket a választásokat Bánffy Dezső ministersége alatt Jeszenszky Sándor államtitkár rendezte. Perczel Dezső volt akkor belügyminister és Szalavszky, a trencséni főispán az egésznek vezetője. Mikor az ellenzék ezekről a rettenetes dolgokról értesült, hosszas és szenvedélyes vita tárgyává tette ezeket a visszaéléseket, bebizonyította, hogy itt szándékosságokról van szó, szóval, méltó színében mutatta be az ország közönsége előtt Szalavszky Gyulát, a visszaélések főemberét. Akkor kezdett a külföld is foglalkozni ezekkel a visszaélésekkel. A külföldi lapok heteken át czikkeztek és ismertették ezeket az ő szempontjukból nevetséges dolgokat és nagyon helyesen vonták le a konklúziót, hogy nem lehet kultúrállam az, a melyben ilyen dolgok előfordulhatnak, a hol ilyen barbárság uralkodik. Joggal kérdezhetjük már most, elvetták-e az illető visszaélők büntetésüket \ Nem, a kis gazembereket futni hagyták ; Szalavszkyt pedig, a kiről pedig beigazoltatott, hogy a törvényt lábbal tiporta és bizonyos tekintetben félrevezette az akkori belügyministert is és hogy mindenre a világon hajlandó hatalmi érdekből, Bánffy Dezső ministerelnök és Perczel Dezső belügy minister Ö felségének ajánlták a legmagasabb rendjellel, a Szent István-renddel és a valóságos belső titkos tanácsosi titulussal való kitüntetésre. (Zaj balfelől.) Ezután egy tisztultabb helyzet következett. A parlamenti ellenzék összefogott és nagy parlamenti harczot indított a Bánfry-kormánynyal és a jogtalan eszközökkel össze toborzott többséggel szemben. És, t. nemzeti munkapárt, ezt jó lesz megszívlelni, az a többség az nem állott 246, hanem 327 tagból és mégis ötnegyedév után meghasonlott, a Bánffy-kormány megbukott; tehát jó lesz erre vigyázni és erre a körülményre tekintettel lenni. (Vgy van ! TJgy van ! a baloldalon.) Széll Kálmán megkezdte purifikáló munkáját és egyik első ténykedése volt Szalavszky menesztése. A ministerelnök ur pedig Szálavszkyt, daczára annak, hogy notórius törvénytiprásokkal és erőszakoskodásokkal irta be nevét kitörölhetetlenül Trencsén vármegye cronique scandaleusébe, ezt az embert nevezte Id újból Trencsén vármegye főispáni székébe, Jeszenszky államtitkárt pedig maga mellé vette a választások vezetésére. Egy hang (a jobboldalon) : Nagyon régi dolog ! Szmrecsányi György: Dehogy régi dolog, most történt. És ezzel dokumentálta, hogy nemcsak egyetért azzal az erőszakos választási rendszerrel, hanem azt alkalmazásba is akarja venni. Feltevésünkben nem csalódtunk. Mutatták az eredmények és a választási küzdelmek lefolyása. (Igaz ! TJgy van ! a baloldalon.) T. képviselőház! A mint Szalavszky, mint kinevezett főispán a vármegyébe a lábát betette,