Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-16

Í6. országos ülés 1910 Julius 18-án, hétfőn. 243 meggyőzni a kormányt, hogy ily eszközökkel képtelenek lesznek a békés kormányzásra, a hasznos munkára, és teljes lehetetlenség, hogy itt a parlamentben az általunk annyira óhajtott nem­zeti munka ügye előmozdittassék, a mikor velük szemben egy végelkeseredésben levő ellenzéket találnak épen azon hatalmi túlkapások miatt fellázítva, a melyek itt szóvá tétettek. (Igaz! Ugy van l a, bal- és a szélsőbaloldalon.) En nem esem abba a túlzásba, hogy az ellen­zéki választásokat kivétel nélkül ugy tüntessem fel, hogy azok minden külső erőszaktól és befolyás­tól menten, tisztán folytak le, (Helyeslés jobbfelől.) mert hogyha keresünk és kutatunk, bizony a kép­viselőválasztásoknál, a hol a népszenvedély ma­gasan lobog minden párton, itt is, túl is fogunk ott találni záptojásokat és bevert fejeket. Azonban, a mikor választási visszaélésekről beszélek, ezek alatt nem korcsmai verekedéseket értek és nem azoknak a jeleneteknek leírásával akarom untatni a t. házat, a mikor pár éretlen gyermek meghaji­gálta záptojással ezt vagy amazt a jelöltet, a miért azután elnáspágolták, de igenis a választási vissza­élések alatt, a melyeket nekünk, igenis nekünk be kell ide hoznunk, értem a tisztviselői karnak és a hatalomnak a választásokra elkövetett illeték­telen befolyását, pénzelését. (Helyeslés balfelől.) Minduntalan halljuk a t. túloldalról azt a vá­dat, hogy a tisztviselők elkövettek ellenzéki jelöl­tek érdekében is visszaéléseket. Huszár Károly (sárvári) : Fehér holló ! Szmrecsányi György: Roppant egyszerű a dolog ; tisztázzuk az eszméket. Itt van most a hely és az alkalom, méltóztassék azokkal a konkrét vádakkal előállani, méltóztassék bizonyítani. Mi előjövünk a magunkéval és akkor nagyon egyszerű és nagyon könnyű lesz azt a mérleget megcsinálni. Azzal a váddal is illetnek minket, hogy mi agitálunk. Hát az Isten szerelméért, képzelhető-e képviselőválasztás agitáczió nélkül ? Hiszen a képviselőválasztás az eszmék, a programmok harcza és hogyan kapaczitálja máskép azt a vá­lasztóközönséget az a jelölt a maga igazsága mel­lett, ha nem agitál ? Sümegi Vilmos : A pénz ! Erőszak ! Szmrecsányi György: öh igen, ismerek agi­táczió nélküli választást, és azt hiszem, ez spe­cziális munkapárti találmány. (Derültség balfelől.) Akárhány esetben láttam azt, hogy az a munka­párti jelölt ur megjelent a választás székhelyén, megmutatta magát, pár óra ott időzés után tá­vozott, megválasztották és még most sem lehetett abban a kerületben látni. .A mikor onnan eltávo­zott, akkor természetes, hogy. nem mehetett agi­tálni, de az agitácziót elvégezte a szolgabíró, a jegyző, a pénz és a csendőr. Az agitácziónak ez a módja pedig rendesen olyan elkeseredést és izgal­mat szült a kerületben, hogy azt száz és ezer agitátor sem lett volna képes rendes körülmények között elérni. T. képviselőház! Én nagyon sok tudósitást kaptam, különösen a Felvidékről, választási vissza­élésekről, de nem fogom ezeket mind ismertetni, mert csakis azokról beszélek, a melyekről szemé­lyes tapasztalattal szereztem meggyőződést. Azok­ért az adatokért pedig, a melyeket itt felhozok, egyéni szavahihetőségemmel, emberileg állok jót és ezekért felelek. (Halljuk ! Halljuk !) Mielőtt azonban ezekre rátérnék, méltóztas­sanak megengedni, hogy a választási visszaélé­seknek genezisét mondjam el. Elkerülhetetlenül szükségesnek tartom ezt, mert csakis igy fogják a t. képviselő urak megérteni a maguk egész mivoltában azokat a hitványságokat, a melyek­ből különösen a Felvidéken iskolát csináltak és a melyekkel eh^romták a szabad véleménynyil­vánítást és lehetetlenné tették minden ellenzéki pártnak, hogy ott érvényesüljön. A mikor visszaélésekről beszélek, nem tehetek róla, mindig elsősorban Trencsén vármegye jut eszembe. Ez, t. ház, nem lokális jelentőségű kér­dés, hanem igen is országos jelentőségűvé fejlő­dött, mert Trencsén vármegye az a fészek, a melytől a Felvidék úgyszólván inficziálódott. Itt rakta le ennek a rendszernek alapjait és itt terem­tette meg ezt az iskolát Trencsén vármegyének hirhedt fősipánja, Szalavszky Gyula. Itt győződ­tek meg az emberek arról, hogy választási vissza­éléseket és törvénytelenségeket nem csak hogy büntetlenül lehet elkövetni, hanem azokért még jutalom is jár. (Igaz I Ugy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) Mindenkinek élénk emlékezetébe kell, hogy legyen, t. ház, az 1896. évi Bánffy—Jeszenszky­féle választás. Egy hang (a baloldalon) : Zichy János majd beszél róla ! Richter János : ön is résztvett benne ? Elnök (csenget) : Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. Szmrecsányi György: Én 1896-ban még a gimnáziumban ültem és igy legfeljebb csak mint kiváncsi érdeklődő vehettem részt azon a válasz­táson ; hanem a t. képviselő ur, igen tevékeny részt vett azokon a választásokon, pedig akkor még a t. néppártnak volt igen buzgó tagja. (Zaj és mozgás a baloldalon.) Zboray Miklós : Hála Istennek, most nem az ! (Derültség a baloldalon.) Szmrecsányi György : Ezt nem azért mondom, mintha sajnálkoznám e felett, (Zaj. Elnök csenget.) mert végtelenül örülök annak, hogy megszabadul­tam attól a tehertől és kellemetlen helyzettől, hogy kénytelen legyek vele egy párton ülni. (He­lyeslés a néppárton. Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház. Zboray Miklós ." Majd rátérünk még önökre is, t. túloldal. (Halljuk ! Halljuk l) Szmrecsányi György: Mindenki emlékszik ezekre a nevekre : Csacza, Várna, Nyitra, Stomfa, Vágbesztercze, Puchó stb. Méltóztassanak meg­engedni, hogy csak néhány szóval mondjam el, hogy Csaczán hogy rendeztetett a választás. Egy hang (jobbfelől): Most ? ^uL 81*

Next

/
Thumbnails
Contents