Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-16

16. országos ülés 19Í0 Julius 18-án, hétfőn. 241 (Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el.) Szmrecsányi György: T. ház! A most folyó felirati vita során felszólalt munkapárti képviselő urak egynémelyike azzal a váddal illet minket, ellenzéki szónokokat, hogy mi a vita elnyujtását mesterségesen csináljuk, hogy azokra a beszédekre, a melyeket mi elmondunk, szükség nincs, hogy ez nem más, mint üres szalmacséplés. Várady Zsigmond t. képviselő ur pláne addig megy, hogy a felszólalásainkat, a melyek oda irányulnak, hogy a választási visszaéléseket teszszük szóvá, összehasonlítja a régi rendi alkotmány korában működött rendi táblák törvényhozói munkájával, a mely abban merült ki, hogy hónapokon keresztül rekrimináltak, a helyett, hogy a produktív munkálkodás és törvényalkotás terére léptek volna. Ezzel szemben utalok arra, hogy egyik ellenzéki párt sem kivan mesterséges eszközökkel akadályokat görditeni a parlament munkássága elé, minden ellenzéki párt megfelelő formában kifejezést is adott ennek és meg vagyok róla győződve, hogy minden ellenzéki pártállásu képviselőnek óhaja, hogy az ország a törvényen kivüli állapotból mielőbb kijusson. (Mozgás.) Egy hang (a jobboldalon): Akkor minek beszélnek ! Zboray Miklós: Mert maga nem beszél! Szmrecsányi György: Hogy nem üres szalmát csépelek arról meg fogom győzni, mert nemsokára lesz alkalmam tele kalászokat bemutatni és csépelni. (Halljuk ! Halljuk !) Zboray Miklós: De hát miért nem beszél ő ? Sohasem hallottuk hangját! Szmrecsányi György: Mikor a kormány programmját vitatjuk meg és az eddig ily mértékben soha nem tapasztalt választási visszaéléseket teszszük szóvá, ezzel kötelességet teljesitünk, a mivel azt akarjuk elérni, hogy meggyőzzük az urakat arról, hogy választási törvényünk és választási rendszerünk avult és tarthatatlan ; (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) másodszor pedig, hogy meggyőzzük az urakat arról is, hogy a közigazgatás legnagyobb része nincs hivatásának magaslatán, (Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) hanem kortesszolgálatok és korteseszközök nivójára engedte magát sülyeszteni. Zboray Miklós : Ez igazán falra borsó hányás. Nem győzöd meg őket. Szmrecsányi György: Ö felsége szavát a nemzet mindig a köteles lojális tisztelettel szokta fogadni. A mikor a király szózatának politikai jelentősége és természete van, azért a felelősséget a kormány tartozik viselni. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A legmagasabb királyi trónbeszédben foglaltatik tehát a kormány programmja. Ennélfogva el kell tűrnie, akármilyen nehezére esik is, hogy a szabad kritika jogát gyakoroljuk. (ügy van! a bal- és a szélsőbahldalon.) Az egész politikai világ Magyarországon teljesen érthető megdöbbenéssel fogadta a trónbeszéd azon passzusát, a melyből kitűnt, hogy ö felségének személyét I KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. I. KÖTET. a pártpolitikába vitték be. (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldulon.) A trónbeszéd további része pedig oly száraz és oly semmitmondó regisztrálással közli a megalkotandó törvények czimeit és sorozatát, hogy igazán csodálkozunk azon, hogy hogy adhatott a kormány Ö felségének a szájába egy ilyen semmitmondó, üres elaborátumot, mikor az egész ország azt várta, hogy ime, itt van a nagy nemzeti munkapárt, ez egy életerős, tetterős programmal fog ide elénk lépni. Ebből a száraz adathalmazból megtudjuk azt, hogy nekünk uj jövedelmi forrásokról kell gondoskodnunk, hogy a közigazgatást kell átalakítanunk, hogy az ipart, mezőgazdaságot, kereskedelmet, közlekedést fejlesztenünk, stb. és végül, hogy a haderő fejlesztésére az eddiginél is sokkal nagyobb vér- és anyagi áldozatot kell hozni. Mikor tehát mi ezt a kormányprogrammot bíráljuk és azzal kapcsolatban a választási visszaélések ismertetését behozzuk ide a képviselőházba, akkor nem meddő munkát végzünk, nem üres szalmát csépelünk, hanem választóinkkal szemben elvállalt kötelezettségünknek és ellenzéki álláspontunknak teszünk eleget. (Elénk helyeslés.) T. képviselőház! Az országgyűlési néppárt feliratában — méltóztassék megengedni, hogy röviden erre térjek ki, és beszédem tulajdonképeni czéljára a választási visszaélések ismertetésére majd későbben térjek át — egy nagy idea, egy világnézet jut kifejezésre elsősorban, a melyen alapul immár 2000 esztendő óta a népek, nemzetek és országok társulása, a melyre első királyunk Magyarországot alapította és a mely ezer esztendőn át volt képes magát ezen az alapon fentartani. A történelemből tudjuk és tanuljuk, hogy ez az ország csakis akkor volt nagy, boldog és hatalmas, csakis akkor fejlődött és gyarapodott jólétben, mig őseitől öröklött erkölcseit buzgón ápolta. Midőn letért erről az alapról, bekövetkezett a dekadenczia. Ezért adunk mi feliratunkban kifejezést azon meggyőződésünknek, hogy egyedül a keresztény szellem lehet szilárd bázisa a nemzet fejlődésének és orvosszere a megsokasodott és már nemzeti létünket is fenyegető társadalmi bajoknak. Igenis, t. képviselőház, mi a keresztény szellemnek hódolunk és követeljük azt, hogy a modern szellemben vett keresztény felfogás és szellem vitessék be a törvényhozásba, a kormányzatba, kulturális és gazdasági intézményeinkbe és alkotásainkba. T. képviselőház ! Mi ellene szegülünk az úgynevezett gazdasági liberalizmusnak, mert a gazdasági liberalizmus meghonosította itt a közérdek helyett a rideg önzést és igájába hajtotta a munkát és a gazdaságilag gyenge exisztencziákat. Az ifjúság helyes irányú nevelésétől és tanításától függ az ország jövője és épen ezért mi a hitvallásos nevelést helyezzük előtérbe és megköveteljük és megkívánjuk azt, hogy a hitvallásos iskolák ennek folytán ne csak fentartassanak, hanem megfelelően fejlesztessenek is. Lengyel Zoltán t. barátom itt néhány nap 31