Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-16

240 16. országos ülés 1910 Julius 18-án, hétfőn. tekintetbevéve a jelenlegi gazdasági viszonyokat, a legnagyobb óvatossággal kell ezekhez hozzálátnunk, nehogy a mostani birtokosok exisztencziáját veszélyeztessék, a gazdasági válságot pedig súlyosbítsák. Hiszen minden ember beláthatja, hogy ezen módok bármelyikének életbeléptetésével a gazdaközönség elveszti hitelképességét és hitel hiányában a legszükségesebbek beszerezhetésétől lesz megfosztva. (Halljuk ! Halljuk !) Hogy ez be ne állhasson, oly pénzintézetek létesítéséről kell gondoskodnunk, a melyek olcsó kamat mellett a gazdát válságos helyzetéből kiragadják. Az agrár válsággal szorosan összefügg a munkáskérdés, vagyis a munkásosztály válsága, a mely manajjság oly nagy hullámokat ver. Sokan aggodalmukban e kérdést nevezik eminenter szocziáis kérdésnek, ámbár nem az. A parasztosztály, a kereskedő-, és a kisiparososztály kérdése szintén a szoczializmus keretébe való, de különbség van az u. n. munkásosztály és a parasztosztály szoezializmusa közt, mert a parasztosztárynál arra kell ügyelni, hogy őt a proletariátussá való lesülyedéstől megóvjuk, mig a munkásosztálynál ebből a proletariátusból való kiemelésről van szó. A nyomor képe ilyen : milliók és milliók szenvednek a rendezetlen munka iszonyú súlya alatt és még annyit sem tudnak szerezni, a mennyi családjuk fentartására elegendő. Ilyen viszonyok között nem csoda, ha a munkástömeg milliói a szocziáldemokráczia zászlójához szegődnek és vérmes reményeket táplálnak arra nézve, hogy az övék lesz az állam. Mielőtt a munkásviszonyok bajait tanulmányoznék, tisztában kell lennünk azzal, hogy mit értünk munkás alatt ? Munkás elnevezés alatt azokat értjük, a kik minden egyéb életfentartó eszköz hiányában, csakis kezük munkája révén szerezhetik meg a mindennapi szükségeseket. A nagy munkásosztály szomorú helyzete ezen négy főokra vezethető vissza : a munkás-exisztenczia bizonytalansága, a munkabér elégtelensége, a gazdagok fenhéjázó gőgje és a hit igazának teljes hiánya. Elnök (csenget) : Kérem, t. képviselő ur, tartozom figyelmeztetni, hogy a beszédet nem szabad olvasni! Zelenyák János: Nem olvasok. (Derültség.) Elnök: Kérem, sokáig kisértem figyelemmel, kötelességem tehát szólni ! Zelenyák János: Scilla és Charibdis között mozog a munkásosztály, mert mig az egyik oldalon ki van téve az u. n. ipari krízisnek és az azzal járó exisztenczia-elvesztésnek, másrészről pedig nem tudja megszerezni magának azt, a mi az élete fentartásához szükséges. A bérösszeg csekély, a szivtelenség és a lelketlenség pedig sokszor igen nagy a munkaadók részéről. Magát a munkást gyakran nem nézik másnak, mint anyagnak, a melyet a szerint használnak, a mint érdekük magával hozza. A munkásosztály baját a múlt század liberalizmusa idézte elő. Először megfosztotta attól, a mi nehéz sorsában neki vigaszt adhatott, t. i. vallásos lelkületétől, vallásának vigaszától, a vasárnapi munkaszünet egyáltalában foganatosítva nincs, igy tehát a szegény munkásnak nem lévén ünnepnapja, ha akadt egy szabad napja, azt nem lelkének vigaszára, hanem testének dorbézolással való elerőtlenitésére forditja. A munkásosztály válságágának előidézője a természetadta erőkkel űzött visszaélés. Az igazságosság és a felebaráti szeretet eszméjétől áthatott társadalomban a munkásválság nem ölthetett volna olyan arányokat . . . Elnök (csenget): A képviselő urat ismét figyelmeztetem a házszabályok 219. § mely világosan megtiltja, hogy valaki a beszédét olvassa. Zelenyák János: Kérem, nem fogok olvasni. (Derültség.) Van egy kérdés, mely a társadalomnak jó szivére, karitására van utalva és ez a szegény betegek kérdése. Megfordultam sok helyütt, de olyan elhanyagolt állapotokat sehol sem találtam, mint a milyeneket] minálunk a szegény betegek helyzetére nézve tapasztaltam. Nálunk a szegény néppel nem törődnek, a tüdőgümőkór épen a szegény nép között pusztít leginkább és nincs népszanatórium, a melyben a szegény betegek olcsó pénzen egészségüket visszanyerhetnék, vagy legalább is enyhülést találnának. Okvetlenül szükséges, hogy az állam a kezébe vegye ezt az ügyet, hogy alapítson népszanatóriumokat, (ügy van! halfelől.) a hol azok lennének kezelve, a kiknek az Isten két kezüknél és a két kezük által megszerezhető kenyerüknél egyebet nem adott. Ezekben a szanatóriumokban, a melyek ingyenesek lennének, nagyon sok ember lenne megmenthető és lenne átalakítható a társadalomnak hasznos tagjává. Ezt okvetlenül és mielőbb meg kell tennünk, ha nem akarjuk, hogy a tüdőgümőkór továbbfejlődjék, gyarapodjék és nap-nap után szedje a maga áldozatait. Még egy dolgot kívánok megemlíteni, még pedig nagyon röviden, t. i. azt, hogy a néppárt, mint ilyen, az egyházpolitikai törvények revízióját, illetve törlését követek. A házassági törvény 123. §-ának büntető szankczióját el lehetne törölni. A reczepczióról és a felekezetnélküliségről ez alkalommal nem beszélek, hiszen a reczepczióra vonatkozólag az a nézetem, hogy azt ugy sem fogjuk egyhamar megváltoztatni, hanem inkább gondoskodnunk kell arról, hogy minket is reczipiáljanak. A felekezetnélküliségre nézve azonban ki kell jelentenem, hogy igen is a valláserkölcsi érzület és az erkölcsiség érdekében annak megváltoztatását, ületőleg megszüntetését tartom szükségesnek. Ezeknek rövid előadása után kijelentem, hogy a néppárt felirati javaslatát fogadom el. (Helyelés balfelől.) Elnök : Szólásra következik ? Beszkiű Antal jegyző: Szmrecsányi György!