Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-15
15. országos ülés 1910 Julius 16-án, szombaton. 229 ból, Ausztria és Magyarország nagyhatalmi törekvéseinek alapján a föderalisztikus törekvések egyáltalában képtelen gondolatot jelentenek, (Ugy van! a baloldalon.) És épen azért, miután ez köztudomású dolog, miért nem kapjuk mi a hivatalos köröknek csak egyetlenegy rövid szóban foglalt nyilatkozatát, a mely azt mondaná, hogy e hivatalos körök ott fenn Bécsben a nemzetiségi agitácziót helytelenítik és azon törekvéseket, a melyek Magyarországot részeire akarják bontani, elitélik ? Miért nem kapjuk ezen biztosítékokat és garaneziákat ? (Mozgás. Halljuk I Halljuk!) És, t. ház, a mig ezt meg nem kapjuk, addig tarthat itt gr. Tisza István órákszámra fényes szónoklatokat, (Ugy van! a haloldalon.) lelkesülhet felette az egész ország, annak gyakorlati jelenjősége a magyar nemzetiségi politika szempontjából semmi sem lesz. (filénk helyeslés és taps a baloldalon.) Hiszen Deák Ferencz közjogi kiegyezésének alapgondolata az volt, hogy Magyarországon vigye a vezérszerepet a magyar faj, Ausztriában pedig a német. Es én idézhetnék régi példát arra, midőn a Hoheirwarth, Jiracek és Schäffle-féle kísérlet alkalmával a magyar államférfiak és a magyar nemzet összetartózandósága mentette meg a német faj szupremáeziáját e monarchiában; (ügy van! a baloldalon.) de arra soha senkisem tud példát idézni, hogy mi valaha az ellen tettünk volna valamit, hogy Ausztriában a német faj vigye a vezetőszerepet. Ne foglalkozzanak Ausztriában a mi belügyeinkkel, hanem seperjenek a saját portájuk előtt. Több hűséget Ausztriában a dualisztikus államszervezethez, több kíméletet a magyar nemzeti állam törekvései iránt és leintését a nemzetiségi agitátoroknak; akkor nem lesz nemzetiségi agitáczió Magyarországon, nem lesz Ausztria és Magyarország között viszály, legalább politikai téren, hanem lesz két megelégedett állam és mind a kettő fejlődni és erősödni fog. (Helyeslés balfelöl.) Szivesen mennék tovább gr. Tisza István egész beszédének' eszmemenetén, de nem teszem azért, mert kellemetlen dolgokat akarok mondani a t. ministerelnök urnak. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Nagyon sajnálom, hogy nincs itt. A ministerelnök ur és Issekutz Győző t. képviselőtársam arra hivatkoztak, hogy a nemzeti munkapárt tulaj donképen a közjogi kiegyezés megalkotója, Deák Ferencz hagyományainak letéteményese. Erre igen szellemes választ adott t. barátom Kelemen Samu és részletesen ezért ép ezzel nem akarok foglalkozni, pedig nagyon könnyű helyzet lenne a haza bölcsére ezen mélyen sújtó iróniát a kellő értékére leszállítani. (Taps és helyeslés balfelől.) De egy különbséget egyénileg — és ezt nem veheti rossz néven a ministerelnök ur — mégis megállapíthatok közöttük, és ez az, hogy köztudomású, hogy Deák Ferencz sohasem kapaszkodott a hatalom után, (Igaz! Ugy van! balfelől.) sőt ellenkezőleg hatalmának ereje és nagysága épen abban volt, hogy az igaz ügy diadalába ' vetett hittel meggátolt minden más embert, hogy hatalomra jusson, mindaddig, a mig a nemzet és a király között egy tisztességes béke nem volt köthető. Ellenben a ministerelnök ur oly időpontban és oly feltételek mellett vállalkozott, a milyen áron senki ebben az országban a hatalom átvételére nem volt kapható. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Zajos eüenmondások a jobboldalon.) Szmrecsányi György: Desperátus vállalkozás volt! Mezőssy Béla : Ö vállalkozott és ezzel lehetetlenné tette azoknak a törekvését, a kik — valljuk be őszintén — a nemzet és a király között 10 év óta folyó keserves küzdelmet nem akarták befejezni oly módon, hogy az a nemzeti ügy teljes és tökéletes erkölcsi vereségével végződjék. Feldiszithetik a ministerelnök urat tett szolgálataiért — mert én beismerem, a bécsi köröknek nagy szolgálatot tett — (Igaz • ügy van ! balfelől.) a világ minden rangjával és rendjével, de a nemzetre nézve a nemzeti munkapárt diadala nagy erkölcsi vereség . . . (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Gál Sándor: Nagykatasztrófa,szerencsétlenség! Mezőssy Béla: ... mely a magyar nép kitartásának hiányát, szalmalángját és mélységes megaláztatását jelenti. Én azt hiszem, hogy ebben a tekintetben a jövő engemet nagyon is igazolni fog. Egy hang (a jobboldalon) : Nem hiszszük ! Mezőssy Béla : Irigylem a t. képviselőtársam optimizmusát és nagyon örülnék, hogyha vele cserélhetnék. Kelemen Samu : ö jól járna ! (Derültség a baloldalon.) Mezőssy Béla: Egyik fiatal képviselőtársunk — nem tudom, hogy éveinek számára nézve is az, vagy pusztán mint képviselő, mert még szerencsém nem volt ismerni, — Várady Zsigmond tartott itt egy beszédet. Ez a beszéd azt a benyomást teszi, hogy neki kétségtelenül nagy tehetsége folytán erős bűnügyi klientélája lehet és pedig azért, mert erkölcsi felfogásában egészen asszimilálódott védenczeihez. (Elénk helyeslés és taps balfelől.) Ö t. i., mint egészen uj és fiatal képviselő annak a fejtegetésére fordította beszédének legnagyobb részét — és ezt őszintén sajnálom, mert beszéde különben értékes volt, ( Közbeszólás a középen.) — ha nem tetszik az én elismerésem, sajnálom, szivesen visszavonom, nekem semmibe sem kerül, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) mondom, Várady Zsigmond t. képviselőtársam beszédének legnagyobb részét annak beigazolására fordította, hogy Magyarországon a vesztegetés tulaj donképen egészen elfogadott alkotmányos eszköz. (Élénk ellenmondások jobbfelől. Felkiáltások a baloldalon : Ezt mondta!) Kelemen Samu : Nem. azt mondta, hogy jogos, hanem hogy elfogadott! (Zaj.) Mezőssy Béla: Ne méltóztassanak engem arra is kényszeríteni, hogy Várady Zsigmond képviselőtársamnak bármily becses szónoklatát könyv nélkül megtanuljam. (Felkiáltások jobbfelöl: