Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-15

15. országos ülés 19Í0 j magyarok ellen, a vagyon ellen, akkor én ezért vállalom a felelősséget. (Zaj.) Nem szabad ugy odaállítani a kérdést, a hogy azt egyes urak teszik. Zaránd községben például megtörtént, hogy ki, nem tudjuk, levágta valamelyik Wenckheim-párti választó lovának farkát. Hiszen az ilyesmi megtörténik, remélem nem fogja mondani senki, hogy valaki ilyen ostobaságra izgat. (Derültség.) En nyilt homlokkal mondom, hogy minden szavamért jótállok; e hatalmas táborral szemben egyetlen erősségem, hogy az igazságot reprezentálom. Tehát, tudjuk, hogy egy községben vannak ellenséges indulatú emberek, a kik a kedvező alkalmat várják, hogy valakin boszut álljanak. Ebben az esetben 25 embert kinoztak meg azért a lófarokért, Többi közt a legelőkelőbb ember fiát, agyba-íőbe verték, agyonkinozták, hogy a kínzások elől a kútba ugrott a mig azt nem vallotta, hogy a mezőn elrejtette a lófarkot. Kivitték, nem találták ott, hazahozták a legényt és a mikor hazajött, egyenesen a kútba szaladt, hogy megmeneküljön a tortúráktól — egy lófarokért. (Derültség. Mozgás.) Lehetett azután panaszkodni, lehetett elmenni az Úristenhez, nem volt jogorvoslás. |k| Szmrecsányi György: Ázsia! Pop Cs. István : Azt hiszem, indokolt a felháborodás és a hang, a melyen beszélek, a mikor ezeket a tényeket konstatálom. A hol Justhpárti állt szemben nemzetiségivel, a hol a nemzetiségi nem állott szemben a hatalom emberével, ott miért nem volt részegeskedés, miért nem volt csendőri beavatkozás, miért nem volt vesztegetés, miért folyt le ideálisan a választási aktus ? Én nekem 1906-ban Kössuth-párti ellenfelem volt. Simán folyt le a választás. Ugyan akkor is felfújták a dolgot, hogy törvénytelenség, igazságtalanság történt, de nem derűit ki semmi a világon. A hatalmat tehát arra felhasználni, hogy bűnös eszközökkel népakarat, szavazat csikartassék ki, a legnagvobb bűn és az állam lealaesonvitása. (Igaz ! Ugy van ! halielöl.) Felkiáltások balfelől : Szabadelvű ?) T. képviselőház! Igen sok anyagom van. Majd számon fogom kérni a ministerelnök úrtól, mit csinált azokkal az árvákkal, a kiknek a gondozóit a csendőrök lelőtték. Az önök ítélőszéke elé terjesztem azt az esetet, a mikor Szamostölgyesen, nagysomkuti kerületben egy atyát, a kinek hét gyermeke volt, két csendőr behívott, hogy kapaczitálja és a kapaczitálás puskatussal és hasbarugással történt. Es bejött a fia . . . (Felkiáltások : Ott a rendes bíróság !) Pop Cs. István : Mit a rendes biró ! Szmrecsányi György: Egy év múlva becsukják tíz napra ! Pop Cs. István : Odament a fiu azzal, hogy védje meg hét gyermek kenyéradóját és mikor odament és megfogta a csendőr kezét, a másik feljogosítottnak tekintette magát arra, hogy keresztülszúrja. (Mozgás.) Ez is megtörtént. Az atyát ulius 16-án, szombatod. 223 azután megkötözték, letartóztatták és azután, mikor kiderült az ártatlansága, akkor szabadlábra helyezték és ekkor ő azt mondotta : Elvettétek a fiamat, megkínoztatok; legyen meg legalább az az elégtételem, hogy pártomra szavazzak ! íme, t. ház, ez az a lelkesedés az, a mely minket környékez és ez az a szinte mágikus erő, a mely minket néhányunkat a parlamentbe a szuronyokon keresztül is bejuttatott. Szmrecsányi György: Ha ezt elmondja egy népgyűlésen, becsukják izgatás miatt! Elnök: Csendet kérekí Pop Cs. István i: önök tudják, hogy a román nép jámbor nép. Hát képzelik önök, hogy egy szobában két felfegyverzett csendőr és két fegyvertelen paraszt olyképen tűz össze, hogy az egyik parasztot agyon kell szúrni ? En azt hiszem, hogy önök a csendőrség részére ilyen szegénységi bizonyítványt nem fognak kiállítani, hogy csak emberöléssel tudták azt a szegény öreg embert és fiát megrendszabályozni. Ezen tények felett nagyon könnyen keresztül lehet surranni. A kormánylapok azt hirdetik, hogy ilyen lim-lommal, választási visszaélésekkel fecséreljük a drága időt, de én azt mondom, hogy jöjjön minden párt; tegye meg mindenki a kötelességét ; irtsuk ki a visszaéléseket és ha azután valaki izgat, ám tessék letartóztatni. (Helyeslés a baloldalon.) Szivesebben elfogadom azt, ha azt mondják, hogy »nem engedek választatni*, mint hogyha felhívnak a harezra, azt mondják : >>Jogod van rá, menj választank és a midőn odamegyek az urnához, az életemmel játszom. (Ugy van! a baloldalon. Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Hiszen azt hallottam itt az ellenzék nagynevű embereitől, hogy ez a választási kampány idegrendszerüket is megtámadta ; hogy annyi idegrázó mozzanat játszódott le, hogy a jobbérzésű embereknek, a kik hittek a törvények igazságában és hatályában, megrendült a bizalmuk. Hiszen én, a ki mint jogász húsz év óta bűntetteseket védek, még nem láttam annyi raffinált dolgot, a mennyi ezen a választáson történt. A törvény kijátszásának annyi mindenféle csalafintasága történt, hogy bámultam és azt gondoltam magamban, hogy most bizonyosan nem is tanítják már az egyetemen az ifjakat a törvények ideális magyarázatára, hanem csak a csalafintaságokra. T. ház! Járja-e az, összeegyeztethető-e az egy közigazgatásnak, egy hatóságnak dekórumával, hogy midőn én oda deputáczióba szándékozom menni, azt feléli nekem, hogy engem nem fogad, arra a kérdésre pedig, hogy »mikor leszel a hivatalodban ?« azt feleli, hogy »nem tartozom neked felvilágositássak. Méltó-e ez az eljárás a magisztrátus fenségéhez és dekórumához ? (Ugy van! balfelől.) Azért fizetjük-e a tisztviselőket, hogy legégetőbb szükségünkben és bajunkban ne legyen velünk és hogy az a csendőrkáplár is ugy bánjon velünk, mint a leghirhedtebb gonosztevővel ? (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.)