Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-15

224 15. országos ülés 1910 Julius 16-án, szombaton. ségben marasztalják el. Majd meglátják önök, hogy az eljárás azzal az 50 peticzióval tovább fog tartani, mint ennek a parlamentnek az élete ! Ha azt akarjuk, hogy javítsunk ezen a helyzeten, hát rendeljünk ki egy parlamenti bizottságot e visszaélések ügyében, s az járjon el kérlelhetetlenül, akár ellenzéki, akár nemzetiségi, akár kormánypártiról van szó és akkor legalább egy hasznunk lesz ebből, hogy Magyarországot nem engedjük többé visszalökni. Mert a mint mondottam egy vereséget, egy háborút, egy nem tudom miféle elemi katasztrófát el lehet viselni, azonban a népnek alapjában való megrontását (Igaz ! JJgy van ! a szélsőbaloldalon.) nem tehetjük jóvá, ha a főbb tisztviselők bűntársak a törvény megszegésében. Ez oly veszedelem, a mely nagyobb az árviznél, a tűzvésznél. Mert látja az a szerencsétlen ember, hogy az a csendőr, a ki ilyen nagy tekintéíylyel lép fel, az azokkal erőszakoskodott a választásnál és fedezte azokat az urakat, a kik pénzzel jártak házról-házra, megvásárolni a lelkeket. Ez a csendőr tehát nem a törvények őre, ez egy czinkostárs. (Igaz! JJgy van ! halfelöl:) Nagy veszedelem rejlik ebben. Hát nem féltik önök az alkotmányt és az intézményeket ezektől ? Hát lim-lomkérdések ezek, a melyek felett napirendre lehet térni, mert kaptunk egy nagy beszédet, a mely megremegtette Európát és a félvilágot ? Hát nem némultok el ti ellenzékiek kicsinyes választási panaszaitokkal, mikor a Czézár tűnt fel a láthatáron, mikor Czézár már beszélt és mennydörgött ? Hogyan mertek ti itt alkalmatlankodni ? En szerintem, t. ház, Tisza István összes beszédeinél sokkal fontosabb dolog egy ilyen visszaélésnek megtorlása és orvoslása. (Helyeslés a szélsőbaloldalon és a középen.) Arra vállalkozzunk, hogy ezeket a választási visszaéléseket egyszersmindenkorra csirájukban fojtsuk el, hogy többé felszinre ne jöjjenek, mert épen azok a gazdag urak — mert ebben a választási kampányban igen sok gazdag ur vett részt — fogják megbánni azt, hogy a népet etetéssel és itatással megrontották, mert a nép, mikor már nem lesz pálinkája, keseregni fog. Tehát önmagának ássa a sirját az, a ki ilyen erkölcstelenséget idéz föl egy hitvány mandátumért. (Zaj jobbfelől.) Én az ilyen, nem tudom miféle, közbeszólásokra nem válaszolok. Azonban legyen szabad konstatálnom, (Zaj. Elnök csenget.) hogy ha az a községi biró azt mondja, hogy ez az ember csinálja a galibát, és ha ez nem volna, akkor a kormánypártnak nagyon szép sanszai volnának, akkor az a csendőr a biró tanácsára azt az embert beviszi, megkinozza, és átmustrálja. Es ha a fia látja, hogy az atyjával miként bánnak, megy és boszut áll és három szőlőtőkét kivág, hát ez olyan óriási bűncselekmény, hogy annak megállapítása végett a mágnások automobilon rukkolnak ki ? Hát nem nevetséges ez ? Ne provokáljunk ott, a hol provokálás nem történt, nincs retorzió sem, ne üldözzünk embereket ott, a hol nem történt semmi. A csendőrkáplár volt a legnagyobb ur a világon és sajátságos jelenség, hogy ezeknek a csendőröknek se számuk, se nevük nincs és igy senkit felelősségre vonni nem lehet. Ha azt kérdeztem, hogy »kicsoda ön 1 Jöjjön, vegyünk fel jegyzőkönyvet és állapítsuk meg, hogy miért tartóztattak le« ? erre az volt a felelet »Hallgasson az ur! Fogja be a száját! Itt én parancsolok!« Szmrecsányi György: Ez így van! Pop Cs. István: A kisjenői járásban történt, hogy az a képviselőjelölt, a ki már pótválasztásra került, a ki tehát quasi már jogczimet szerzett némileg a kerülethez, tehát már joga és kötelessége volt ott lenni, midőn az egyes falvakba, Csintye, Zaránd és más községekbe el akart menni, igy aposztrofáltatott : »Hallja az ur, be ne lépjen ide, mert azonnal keresztülszúrom !« (Mozgás és ellennmndások a jobboldalon. Felkiáltások balfélől: Igaz I Igy történik !) Ezt akkor azonnal táviratilag hozták a ministerelnök ur tudomására. (Mozgás.) Es a mikor ezek az urak, ezek a hatalmasságok megtagadják az orvoslást, akkor jönnek és vezérük, közkatona vezérük által azt izenik nekünk, hogy mi rágalmazzuk Magyarországot. Ezek a tények rontják Magyarország hitelét, (ügy van ! balfélől.) mert ha itt jogrend, törvényesség és igazság uralkodik, akkor akármennyit lármázhatunk, senkisem hiszi el. (Fölkiáltások balfélől : Ez a Deák Ferencz politikája! Mindenült egyforma a közigazgatás! A magyar néppel is igy tesznek !) Engedjen meg a t. ház még egy szerény kérdést. Ha a törvénynek egy bizonyos szakasza azt mondja, hogy annak az egész elnökségnek, küldöttségnek hivatása, hogy segítségére legyen a szegény választónak, annak a gyámoltalan embernek, — mert hiszen ma is még nagyon sok az analfabéta — kérdem, mondják meg, hivatkozom a magyar gavallériára, miféle eljárás az, hogy egyes kerületekben, mondjuk, az alvinczi kerületben Magyarigenben, felléptettek Maniu Gyulával szemben egy másik Maniu Gyula nevű embert, a kiről talán nem is tudják a választók, hogy létezik 1 Es akkor bejön az a szegény ember. Kérdik tőle, hogy kire szavaz. Azt mondja, Maniura. Hát honnét való maga ? Blástról. Ilyen nincs, mert Balázsfalva hivatalos neve ; tehát kiutasították. Volt olyan ember, a kinek a személyazonosságát a komája nem akarta igazolni. Hát, ha igy provokálják a népakarat megnyilatkozását, akkor egészségesebb és tisztességesebb a nyílt abszolutizmus. (JJgy van! balfélől. Zaf.t) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Pop Cs. István : Van elég támpontom megbélyegezni ezt a választást. Hiszen hihetetlen számban vannak a Curiánál peticziók és azt mondják, hagyjuk csak, a Curia majd elintézi ezeket. Tudjuk, hogy ott az ügyek hogyan intéződnek el; tudjuk, hogy az eljárás mily hosszadalmas. Es az illető megtámadott, a mikor látja, hogy nagyon szorul a kapcza és hogy a bűnössége kiderül, akkor lemond és panaszosokat a 10—15.000 korona költ-