Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-15
15. országos ülés 1910 Julius 16-án, szombaton. 217 én mondjam el ezeket a külföldnek; hiszen önök itt liiznak, hogy ha hallják ezeket a választási atroczitásokat. Van itt olyan képviselőtársam is, a ki tudna beszélni a múltról és a ki összehasonlítván a most történtekkel a multakat, azt fogja megállapíthatni, hogy ez alkalommal tetőpontjukat érték el a választási visszaélések. Gr. Tisza István ugy akarja megoldani a kérdést, hogy minket elsepertetne, állítván, hogy mi nem vagyunk a nép igád képviselői; olybá tüntet fel berniünket, mint hogy ha talán egy szerencsés véletlen dobott volna bennünket felszínre ; — ma jöttünk, holnap megyünk— és appellál a higgadt elemekre, a magas klérusra és az intelligencziára. Ám tessék, mi nem fogjuk útját állani. Egyet azonban ne felejtsen el gr. Tisza István, azt t. i., hogy a görög-keleti román és a görög-kathohkus egyház nemzeti egyházak ; ne felejtse el, hogy azoknak történelmük van, hogy tradiczióik vannak, hogy azokon az egyházi trónokon nagynevű elődök ültek és hogy a mi román főpapságunk sohasem fogja odaadni magát a mi jogos nemzetiségi érdekeink letörésére. (Mozgás és felkiáltások jobbfélől: Ezt nem is akarjuk !) De ne is szólítsa gr. Tisza István a főpapokat barczba, mert jól tudjuk, milyen szerencsétlenségek történnek, ha »Tomori büszke vezér«-ek leszállnak a püsjjöki székekből. Maradjanak ott; óriá.si terrénum nyílik a számukra az egyházuk és népük, valamint kultúrájuk fejlesztésén való munkálkodásra és ne bocsátkozzanak abba a politikába, a melyről valamennyien tudjuk, hogy bizony nagyon háládatlan szerep, különösen arra nézve, a ki tisztességes szándékkal vállalkozik népének képviseletére. Nagyon jól tudják azok, hogy tövises az a pálya azok számára, a kik igazán szívből óhajtják reprezentálni népük érdekét; a kik nem tolakodnak felfelé, hanem a kiket a népakarat kény szerit arra a szerepre. Hagyjuk a főpapokat a szószékeken és az iskolákban. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én a nemzeti munkapártban bizonyos ellentétet vélek felfedezni. (Ellenmondás jobbfélől.) Bocsánatot kérek, két hatalmas irányt látok, a mely főbb alkotó elemeiben, főbb vonalakban mutatkozik. Látom az igazi szabadelvűséget, az előretörekvést az ország demokratizálása felé és látok retográd elemeket is. Ezt nem én állítom, hanem nálam sokkal avatottabbak és ezt talán önök is megállapíthatják. Egy ellentétet rögtön megjelölhetek itt, nem a választói jog, hanem a Btkönyv kezelésére vonatkozólag, hogy hogyan kell kezelni az izgatókat. Az igen t. igazságügyminister ur azt hiszi, — legalább azt hiszem, hogy eddig azt vallotta —hogy lehetnek némelykor olyan izgató czikkek, a melyeket nem keh üldözni; hogy sokszor jogos felháborodás szüli azokat, a melyek miatt nem kell rögtön tüzet kiáltani. Beigazolta ezen felfogását azon tényével, hogy igen sok pert beszüntetett. És most jő gr. Tisza István és azt mondja, hogy nem vagyunk elég szigorúak, hogy mindenről megfeledkeztünk, de különösen erről a büntetőtörvénykönyvről, a melyet szigoriKÉPYH. NAPLÓ. 1910 —1915. I. KÖTET. tani kell, és ő a szigorítás kritériumát, a felhívás és a gyülekezés fogalmának megállapításában keresi. Pedig nem az a kritériuma, hanem annak megállapítása, hogy mi az az izgatás, a mely kérdés hosszú idők óta foglalkoztatja az elméket, a nélkül, hogy megállapodásra tudnának jutni e tekintetben a jogtudósok. A gróf ur meg van győződve arról, hogyha megadják a kellő keretet, akkor azután ki lehet mondani, hogy pl. még a szemforgatás is felhívás és ha két ember együtt jár az utczán, megállapíthatom a gyülekezést, így azután szuverén jogom lévén az izgatás megállapítására, a szájas agitátorokat akkor csipem le, a mikor nekem tetszik. (Zaj. Felkiáltások: A mikor rászolgálnak I) Jogosan mondható, hogy a munkapártnak két élete van. Az általános választói jog kérdésében hallottunk oly véleményeket, a melyek perhorreszkálják Tiszával egyetemben az általános választói jogot, és vannak oly vélemények, a melyek őszintén kívánják azt. Kelemen Samu: Szintén Tiszával egyetemben, hisz az a csodálatos ! (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Pop Cs. István : Ne méltóztassék csodálkozni azon, hogyha mi zavarban vagyunk, és nem tudjuk, hogy hogy vagyunk a munkapárttal. Tudnunk kell, hogy kivel akarunk együtt dolgozni. Bár önök talán a mi igénytelen közreműködésünkre nem reflektálnak. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfélől.) mégis jó, hogyha megismerjük egymást, mert legalább megállapíthatjuk, hogy ki a felelős. A nemzetiségi kérdés tekintetében is azt találtuk, hogy a t. ministerelnök ur másféle elveket vall, mint gróf Tisza István ur. (Felkiáltások jobbfélől : Nem nyilatkozott a kérdésben!) Ugy tudom, hogy nyilatkozott, mert midőn a mi pártunk elnöke, mint pártelnök, vele tárgyalt, a mimsterelnök ur nem volt olyan elutasító magatartású, mint itt a mélyen t. Tisza gróf ur. Polónyi Géza: Tizenöt mandátumot kértek. Pop Cs. István : Hogy gr. Tisza István nemzetiségi ' programmját tetszetőssé tegye, megkedveltesse, bár megoldási módozatot nem ajánl, a nagyhatalmi szférákba kalandozik, és összefüggésbe hozza a világtörténelemmel és különösen azzal, a mit mi is szívesen konstatálunk, hogy Magyarországnak létérdeke összefüggésben vana keleti államok létérdekével, és hogy azok szabadsága ép oly kedves lehet Magyarországra nézve, mint azoknak Magyarország szabadsága és függetlensége. Szívesen konczedálom ezt, azonban, hogyha helyes konklúziókra akarunk jutni, akkor tartsuk szemünk előtt a történőimet. Midőn ő a Habsburg-ház expanzív politikájáról szól, és kiragad egyes momentumokat, III. Károly, Mária Terézia, II. József korából, akkor azt hiszem, hogy téves jiremisszákból indul ki. Az akkori kort, nemkülönben a XVII. századot is más eszmék foglalkoztatták, akkor a Habsburg-birodalom mint a keleti népek védnöke szerepelt a muzulmán hatalom ellen. (Zaj a jobboldalon.) 28