Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-15

Julius 16-án, szombaton. 216 15. országos ülés 1910 urak, hogy agitátornak engemet is elfogad gróf Tisza István. (Derültség. Felkiáltások: Az igaz !) T. képviselőház ! Ez a czitátum talán meggyőzi önöket arról, hogy joggal utasíthatjuk vissza ezeket a szavakat. Tiltakozom is azok ellen; tiltakozom képviselőtársaim nevében, tiltakozom azok nevében, a kik felléptek mint képviselőjelöltek és tiltakozom a. román nép nevében. (Nagy zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Ohó ! Megbízták ?) Ezek a szavak nem a megértés útját egyengetik, ezek nyilt provokácziók. A Id ilyet állit, az a magyar állam javát nem akarhatja. (Zaj.) A ki az eseménveket igazságos szemmel nézi, ezáfolatát találja ennek az állitásnak a választásokban. Mi, t, képviselőház, állitottunk jelölteket azokban a kerületekben, a hol többségben voltunk. Ott pedig, a h ol mi vagyunk kisebbségben, azt mondtuk talán, hogy román testvéreink ne szavazzanak magyarra ? Nem, t. képviselőház, mi manifesztumunkban azt mondtuk, hogy a hol nincs pártunknak jelöltje, ott szavazzanak a románok azokra a magyar pártbeli jelöltekre, a kik az igazi demokrácziát akarják. Magyarországon megvalósítani, ott tartsanak azokkal, a kik az általános, egyenlő választói jogot vallják programmukul. (Nagy zaj a jobboldalon.) Már most, t. képviselőház, ha az urak mindig de internis akarnak ítélni, ha mindig a hátsó gondolatokat akarják bolygatni, akkor nagyon természetes, hogy az én szavaim a pusztában hangzanak el. Megmutattuk a választások rendjén, hogy még azzal a párttal is tartottunk — és határozott felhívást intéztünk a románokhoz, hogy tartsanak vele — a mely pártot talán a legradikálisabbnak tekintik, bécsi szempontból. És önök mégis mindennel vádolnak minket és nem törődnek azzal megáll-e az a vád. Egyszer azt mondják, hogy irredentisták vagyunk, máskor ismét, hogy Becsesei kokettirozunk ; pedig a magyar főúri osztály képviselői ugy körülvették kinai fallal ezt a Bécset, hogy oda emberfia nem igen juthat már a nemzetiségek közül. (Derültség.) Mi tehát ott nagy kárt nem tudunk okozni. Mi, t. ház, nem akartuk kitenni magunkat annak az esélynek, hogy magyar-gyűlölőnek mondjanak bennünket, és ezért támogattunk minden pártot, (Derültség.) és — fájdalom— támogattuk a nemzeti munkapárt egyes embereit is. (Zaj jobbfelől.) Azért mondom, hogy fájdalom, mert nekünk Hieronymi minister ur rendelete ellenére is fegyelmezett szervezetünk van, mivel az érzelem meghozza a megértést és a fegyelmet azon pártokban is, a melyeknek szervezését törvénytelenül megakadályozzák. (Zaj.) A mint mondtam, t. képviselőház, mi támogattuk a függetlenségi párt, sőt a nemzeti munkapárt demokrata érzelmű jelöltjeit, (Elénk derültség.) hogy senki se állithassa rólunk, hogy mi gyűlöljük a magyart. (Derültség. Felkiáltások : Ez az egyenes politika !) Mert, megengedi Okolicsányi t. képviselőtársam, a koaliczió múltja után jogosult volt a törekvés, hogy az összes pártok közül azokat támogassuk, a kikről meg voltunk győződve, hogy nemcsak az általános választójognak a hivei, hanem igazán szivükön viselik ennek a hazának a sorsát, hogy ezt a nagy ügyet, a melyet szerencsétlen balkezével agyonütni fenyeget gróf Tisza, megoldjuk. Mi senkivel paktumban, sem egyéb kötelezettségben nem voltxmk és köztünk nem volt nézeteltérés az iránt, hogy kiket tartunk alkalmasaknak e parlamentbe. Hiszen lehet, hogy vannak a munkapártban, lehet, hogy vannak a Kossuthpártban, lehet, hogy vannak a népj^ártban és vannak a Justh-csoportban is olyanok, a kik igazán kívánják az ország demokratizálását valamennyi nép boldogulására. De, bármiként értelmeztessenek szavaim, nekünk sokkal kisebb multunk van a parlamentben, semhogy ezeket az uri hunezutságokat megtanulhattuk volna. A mit tettünk, őszintén tettük, csak azt néztük, hogy mit kivan az ország érdeke. Hogy a gyűlölet csóváját mi dobtuk volna a népek közé, azt tagadom. Hivatkozom az összes képviselőjelöltekre, hogy hol és kinek a szájából hallották az izgatást a magyar ember ellen ? Igenis, izgattunk az osztályuralom ellen, izgattunk azon rendszer ellen, a mely Magyarországot tönkre teszi, a mely Magyarország javát kivándorlásra készteti, izgattunk a régi rendszer ellen, a melyet el akarunk seperni (Derültség jobbfelől.) a magyar nép segítségével, hogy a magyar nép is foglalja el hazáját és ne egy privilegizált osztály. Ugron Gábor: Hol van az a privilegizált osztály ? Pop Cs. István : Gr. Tisza István azon igyekezett, hogy legyőzzön bennünket. (Mozgás jobbról.) Megértettem ezt, mert gróf Tisza ezt tízszer mondta egymásután és bármennyire nehéz felfogásúnak méltóztatnak gondolni, nagyon megértettem ; még a sorok közt is tudok olvasni. Ő diadalmámort ült, hogy mink le vagyunk győzve. De kérdezem, hogy ebben a párbajban egyenlő fegyverekkel küzdöttünk-e, s a kard, a mely minket leteritett, tiszta volt-e. E kérdésre a lovag azt válaszolta : Balek lettem volna, ha az eszközökben veled szemben válogatós lettem volna. (Zaj és mozgás jobbfelől.) E felelete megadja'a nyitját mindennek. Letiportak minket mint képviselőjelölteket, elnyomtak, népünket bántották és bántják még ma is. Csiizy Pál: Fogarasról beszéljen! Fogarason mit csináltak ? Pop Cs. István: Csak magam már több mint negyven feljelentést tettem csendőrökkel szemben, a kik bántalmazták a népet. Farkas Pál : Egyhangú választása volt! Pop Cs . István : Nem beszélek az én kerületemről ! Csuzy Pál: Beszéljen "Fogarasról! Ezt nem hallja ! Pop Cs. István : Mi, t. képviselőház, nem legyőzöttek vagyunk, mert nem ő győzött, hanem az erőszak és a hatalom és csorbát ejtett a magyar állam tekintélyén ez alkalommal. Nem kell, hogy