Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-15

15. országos ülés 1910 j. tottabbak már kifejtették az előző ülésekben, hogy ez nem orvoslás; a büntetőtörvénykönyvvel orvosolni nem lehet. De maga gr. Tisza István is ellenmond önmagának, mikor beszéde végén azt mondja : »Pedig ezt a kérdést hatalmi eszközökkel nem, ezt a kérdést csak a lelkeknek, a sziveknek, a kedélyeknek egymást megértésével lehet megoldani.* Egy hang (a baloldalon) : Ez a jó népnek szól. Pop Cs. István : Hát ezt a jó népet meghagytuk önöknek harmincz éven keresztül és kérdem, hogy vájjon mit csináltak azalatt vele ? Ebből a szórói-szóra idézett mondatból megállapítható, hogy beszéde végén maga is megijedt attól az orvosságtól, a melyet a t. háznak ajánlott. (Ellenmondások a jobboldalon.) Legyen szabad a t. képviselőháznak, mint olyannak, a ki részt vettem a nemzetiségi mozgalmakban, (Derültség és felkiáltások jobbfelől: Azt tudjuk !) és meglehetősen ismerős vagyok magyarokkal is és mindig az egyenes utón jártam és fogok járni, tántoríthatatlanul ragaszkodva ahhoz, mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy ez törvényes ut. Legyen szabad nekem egy volt ministerre emlékeztetnem a t. házat — a ki jelenleg is minister — abból az időből, a mikor a memorandumper folyt. Abban érdekelve volt 24—25 ember, a román társadalom színe, java és a kolozsvári tárgyaláson részt vett majdnem negyvenezer román, a kikről nem lehetett azt mondani, hogy olyan közönséges agitátorok. Kérdem azokat, a kik vissza tudnak az akkori világra emlékezni, hogy helyeselte-e azt a külföld ? (Zaj.) Kérdem, hogy mi rágalmaztuk meg akkor Magyarországot ? vagy talán ez a tény szolgáltatott arra óriási bizonyítékot, hogy itt beteg állapotok vannak ? (Mozgás.) Volt alkalmam akkor kiváló, nagytekintélyű magyar emberekkel beszélni, a kik szerencsétlenségnek nevezték ezt a memorandumpert. Hát bizony ez nem is használt, t. képviselőház, sőt mi több, itt a ministeri székeken ült egy minister, Hieronymi Károly, a ki, miután bekaszlizták az úgynevezett agitátorokat, körútra ment Erdélybe, de mindenütt és mindenkinél csak kosarat kapott. És engedjen meg nekem gr. Tisza István, de nekünk is van nemzeti önérzetünk, hogy mi is büszkék vagyunk, hogy mint nép, mint munkás, becsületes vitéz nép lakunk e hazában, (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon : A magyar hazában!) és megvédtük ezt a hazát önökkel együtt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : A magyar hazát!) Igen, a magyar hazát. Csak gr. Tisza István figyelmeztetett bennünket arra, hogy van még egy haza, és hogy elégedjünk meg, ha az ottani fajrokonaink boldogok. Mondom, t. képviselőház, akkor Hieronymi minister ur békéltető körútra indult Erdélybe, de kosarat kapott mindenütt és akkor fogamzott meg agyában, hogy ezt a renitens komitét, ezt a renitens pártot fel kell oszlatni a törvényeknek rabulasztikus módon való értelmezésével. Volt neki erre alapja ebből a tényből kifolyólag ? ullüs 16-án, szombaton. 215 Hiszen 1861 óta — de 48-ban is voltak olyan román képviselők, a kik a szabadságharczban részt vettek és a magyarok mindig elismerték azóta a román nemzetiségi pártok létjogosultságát, sőt mi több, a mikor 1869-ben arról volt szó, hogy a románok nem fognak választani, akkor Deák Ferencz volt az, a ki a magyarság szempontjából ezt óriási szerencsétlenségnek tartotta. Leszek bátor e szavait idézni. Deák Ferencz a következő aranyszavakat mondotta : Nagy szerencsétlenségnek tartanám azt, hogy ha a románok nem választanának, mert csak testvéries egyetértésben intézhetjük el a nagy kérdéseket, (Helyeslés a jobboldalon.) és nem akarom, hogy az alkotmánynak egyetlenegy alkatrésze is hiányozzék ebből a parlamentből. (Helyeslés a jobboldalon.) Telegdi József: Most is csak ezt mondjuk ! Szász Károly: Ugyanezt mondta Tisza is ! Pop Cs. István : Azok épen olyan nemzetiségi képviselők voltak, mint mi, azzal a különbséggel, hogy még intranzigensebbek, még sokkal radikálisabbak voltak a nemzetiségi jogok követelésében. Szükségesnek tartottam ezt különösen hangsúlyozni, mert gr. Tisza István ünnepelni akarja azt a pillanatot, hogy letörtek bennünket, és felhívja az összes pártokat, emelkedjenek a pártkereteken felül, mert egy nagy kérdésről van szó, mert megtörtént az a szerencsés esemény, hogy a nemzetiségi izgatók és a nemzetiségi párt ezen kampányból megtörve kerültek ki, elseper tettek. Mi itt a fennálló törvények értelmében megválasztott képviselők vagyunk, önök talán fogják tudni, hogy nekünk nincs az a vagyonunk, nincs az az erőhatalom nálunk, a melyet nekünk imputálnak. Mindezek nem állanak a mi rendelkezésünkre. Mártonffy Márton : Hát a bankok?! Pop Cs. István : Én nem kívánok a képviselő urnak még egy napra sem annyit, mint a mennyit én bankoktól életemben kaptam. Hiszen épen egyik képviselő ur, a ki az önök soraiban ül, azt irta egyik tanulmányában, hogy én valamelyik aradi banknál mint ügyész vagy igazgató, ezreket kaptam, pedig soha életemben sem ügyész, sem igazgató nem voltam. így vannak informálva önök és akkor mégis mindig odadobják a bankokat. Mindenekelőtt egy óriási nagy vádat vagyok kénytelen visszautasítani, hogy megértsék megdöbbenésemet, és megértsék azt, hogy miért utasítjuk mi a limine a leghatározottabban vissza gróf Tisza Istvánnak minden szavát, a melyet felénk intézett. Azt mondja gróf Tisza István (olvassa) : ». . . a kik ezt a különös hűséget a magyar nemzet elleni gyűlölködésben, a magyar nemzet elleni aknamunkában, a magyar nemzet elleni orgyilkos merényletekben akarják dokiimentálni. (Igaz! TJgy van! Felkiáltások jobbfelől: Nem önöknek szólt!) Engedelmet kérek, ez határozottan nekünk szólt. Felénk intézte a gróf ur ezeket a szavakat, azt pedig már csak megengedik nekem a képviselő