Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-14
24. országos ülés 1910 hogy válaszszanak egyrészt a saját nyugalmuk és családjuk jóléte, másrészt becsületes meggyőződésük között. (JJgy van ! a baloldalon.) Ily körülmények között mi nem térhetünk át más témákra addig, mig megnyugvást nem szerzünk, s mig megnyugvást nem szerez ez a nemzet arról, hogy az ilyen dolog többé elő nem fordulhat; hogy alkotmányunk lerombolt bástyái újból felépíttetnek és hogy annak alapköve mielőbb megalkottatik olyan időben, (Ugy van ! balfelöl.) hogy többé ilyen választás Magyarországon a nemzeti akarat meghamisításának eszközéül ne szolgálhasson. (Helyeslés a baloldalon.) Az a párt, a melyhez tartozom, ezen országgyűlés összeülése előtt megjelölte az utat, a metyen a gyógyulás bekövetkezhetik; teljes határozottsággal kijelölte azt az eszközt, a melylyel ezen állapotokon segíteni lehet és a melynek alapján erős meggyőződésem szerint a válságoknak hosszú sorozatából — mert ne tessék azt hinni, hogy ennek az országnak nehéz válsága megszűnt az által, hogy önök itt többségben vannak (Ugy van! balfelől.) — az igazi, a helyes és egyetlen kibontakozást megtalálja. (Ugy van! balfelől.) Megtalálta ezt, a mint azt igen t. barátaim már elmondották és a mint azt felirati javaslatunk is megmondja, az általános és egyenlő választási jogban és a titkos szavazásban. (Helyeslés a baloldalon.) Pártunk ezen állásfoglalás folytán erős, s heves támadásoknak és szemrehányásoknak volt kitéve a sajtóban. Konstatálom azt, hogy eddig legalább még itt, magában a parlamentben ilyen szemrehányás és ilyen vádaskodás el nem hangzott. Ennek magyarázatát pedig nem abban keresem, mintha ellenségeink irántunk valami különös gyengédséggel viseltetnének, hanem . abban, hogy ehhez a témához a t. többség hozzá se mer nyúlni. Kelemen Samu : Fázik tőle ! B. Solymossy Ödön : Hát a hol nem volt munkapárti jelölt ? Elnök: Csendet kérek. Lovászy Márton : Ezek a vádaskodások abban kulminálnak, hogy az a választói reform, a melyet mi akarunk, figyelmen kívül hagyja a nemzeti szempontokat; hogy mi, a mikor ezt követeljük, koczkáztatjuk a magyar állam egységes nemzeti jellegét, s koczkára teszszük a magyar szupremácziát, (Mozgás.) hogy ezzel szemben megindult egy másik mozgalom, a mely elég merészen és meggondolatlanul állit ja, hogy a »nemzeti« választójogot Takarja. Ö ugy akarja megcsinálni ezen választói reformot, hogy általa a magyar faj szupremácziója a magyar nemzetnek egysége veszedelembe ne kerülhessen. Ezért helyezkedett arra az álláspontra, hogy a választói jog határául egységes czenzust állit fel tíz koronával, akként okoskodván, hogy miután köztudomásúlag a nemzetiségi vidékeken sokkal alacsonyabb a czenzus, mint a magyar vidékeken, ennélfogva az egységes czenzus által a nemzetiségi vidékeken leszállítja a választói jogosultsággal KÉPVH. NAPLÓ, 1910—1915. I. KÖTET. Julius 15-én, pénteken. 209 bíróknak számát, ellenben magyar vidékeken felemeli azt. Ez igy külső látszatra nagyon tetszetős, azonban vizsgáljuk meg ennek a nemzeti reformnak természetét a számoknak világánál. Kétségtelen, hogy az ekként kontemplált választói reformnál a döntő szerep, a többség alkotásának feladata, ezen kereten belül, a legkevesebb adót fizetőkre hárul, vagyis a 10—30 korona közti adfizetőkre. Ez a társadalmi réteg volna a kontemplált választói reform szerint hivatva arra, hogy az ország sorsa felett döntsön. Az 1904. évi összeírás szerint a 20 éven felül lévő magyar honos férfi, a ki 10—30 korona közt fizet adót, volt összesen 1,337.417. Ezek közül volt magyar 601.883, nem magyar 735,534. Százalékokban kifejezve : magyar 45, nem magyar 55%. Nevezhető-e nemzeti reformnak, alkalmasnak mutatkozik-e a magyar szupremáczia és a magyar állami egység biztosítására az a választói reform, a mely bázisául egy oly népréteget vesz, a melyben a nem magyar elem teljes 10%-kal múlja felül a magyarságot? Ha egy fokkal mélyebbre megyünk akkor már valamivel kedvezőbbeknek mutatkoznak a viszonyok. Ha nézzük azt, hogy az 5—10 K közti adófizetők száma hogy alakult, akkor azt látjuk, hogy volt összesen ilyen felnőtt magyar honos férfi 596.175. Ebből magyar 298.418, nem magyar 297.758. Itt már a magyarság ellensúlyozza a nem magyar tömegeket, de ezt a népréteget az a nemzeti reform figyelembe nem akarja venni. Ha már most még egy fokkal mélyebbre megyünk, azoknál, a kik 5 K-nál kevesebbet vagy semmi adót sem fizetnek, azt látjuk, hogy üyen nagykorú magyar honpolgár volt összesen 1,212.781. Ez tehát a legszélesebb néprétege az országnak. Ebből magyar 945.149, nem magyar 767.632. Százalékokban kifejezve : magyar 522, nem magyar pedig 448%. Itt tehát az arány teljesen a megfordító ttja annak, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ami amannál a néprétegnél mutatkozott és a mire az u. n. nemzeti reformnak zászlóvivői a választói jog reformját alapítani akarják. En azt kérdem vájjon lehetséges-e egyáltalában olyan választó reformot csinálni, vagy pedig lehetséges-e a nemzeti szupremácziát és a magyar nemzet államegységét biztosítani, hogyha mi a választói reformból kirekesztjük azt a népréteget, a melyben, sajnos, legjobban és legerőteljesebben van képviselve a magyarság ? (Igaz ! Ugy van ! a szélsőoldalon.) Ennél a számnál kissé megállhatunk, mert ez azt mondja, hogy közel egy millió felnőtt magyar férfi van Magyarországon, a kiknek úgyszólván semmi vagyonuk sincs. Hogyha mi ennek a magyar néprétegnek, a családtagokkal együtt számított valódi nagyságát meg akarjuk kapni, egyszerűen megszorozzuk ezt a számot 5-tel. Bátran megtehetjük ezt, (Zaj jobbfelöl. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) mert ennél a néprétegnél bőven van gyermekáldás, itt még az egygyermekrendszer nincsen elterjedve, mert a pro27