Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-14

210 ih. országos ülés 1910 Julius 15-én, pénteken. letárelemnek vagyona a családtagok munkaereiében van. Ekkor azt látjuk — és ez a 30 esztendeig tartott szabadelvű rendszernek záróköve gyanánt szerepeibet — hogy ez a 30 esztendős rendszer a magyar bonszerző és fenntartó fajból proletár fajt csinált. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert ennek a korszaknak a végén a magyar fajnak a túlnyomó többsége minden birtok nélkül lézeng ebben az országban, öt millió lélek, tehát a magyar faj nagy többsége. Es hozzászámíthatunk bátran még egy másik milliót vagy két milliót, a mely Amerikában van és a mely a deposszedálásnak azon mértékéig jutott, hogy földönfutóként él ebben a hazában, a melyet magyar hazának nevez még a história és a geográfia. A függetlenségi és 48-as pártnak, a mikor ezt a határozatot meghozta, épen a magyar nemzeti szupremáczia. és az állam egysége lebegett szeme előtt, és ezért indokolta határozatát azzal, hogy csakis az általános választói joggal, csakis a demokratikus jogkiterjesztéssel lehet a magyar nemzeti szupremácziát biztosítani, (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) mert ezekből a számadatokból, a magyar nemzet különböző rétegeinek eme tagozódásából világosan kitűnik, hogy Magyarországon a demokrácziának és a magyarságnak érdekei teljesen egybevágnak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy ha mi nemzetünk jövőjét biztositani akarjuk, akkor szakitanunk kell minden előítélettel, mindenféle közfelfogással (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és rá kell térnünk az igazán helyes, az egyedül kibontakozást nyújtó demokratikus álláspontra, ezzel a nemzet nagy tömegeit bevonni az alkotmány sánczaiba és ez által alkotmányunk legyőzhetetlenül erőssé tenni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elhangzanak a vádak, hogy a mit mi akarunk, ugyanazt akarja Bécs, ugyanazt akarja Kristóffy, ugyanazt akarják a nemzetiségiek is. Kelemen Samu : Ezt akarja Székely is ! Lovászy Márton : Ennélfogva nem lehet az jó, a mit mi akarunk, nem lehet az a magyar nemzetre üdvös, mert azok a tényezők bizonyára nem azért akarják e reformot, hogy a nemzetet megerősítsék ezáltal, hanem akarják azért, hogjr meggyengüljön a nemzet, hogy a magyar nemzeti szupremáczia kérdésessé váljék és azáltal a magyar nemzet politikai előhaladása, vágyainak, aspiráczióinak megvalósítása meghiúsítható legyen. Megengedem, hogy odaát Ausztriában vannak politikai irányzatok, a melyek ugy fogják fel a kérdést Magyarországon, azt is megengedem, hogy Ausztriában széltében el van terjedve az a nézet, hogy a magyar nemzeti szupremáczia tulaj donképen nem létezik, hogy az mesterséges építmény, . . . '-'%r Kelemen Samu : Ugy van, ezt kell megezáfolni. h %' Lovászy Márton : ... a melyet azonban az igazi demokrácziának viharszele össze fog dönteni. Ha mi e felfogással szemben arra az álláspontra helyezkedünk, hogy elzárkózunk a demokratikus választójogi reform elől, és tiltakozunk az üyen tervek megvalósítása ellen, akkor ország és világ előtt igazoljuk azt, hogy ezeknek az állításoknak teljesen igazuk van, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy itt, ez országban a magyar faj hegemóniája, a magyar nemzet uralma csak mesterséges tákolmány, a melyet csak mesterséges eszközökkel tudunk a lerombolás ellen megvédeni. De én azt mondom, ha ezeknek igazuk volna, akkor hozhatunk mi akármilyen választói jogot, akkor mi a nemzeti szupremácziát többé meg nem óvhatjuk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert a nemzeti szupremáczia igazi alapja nem a választói jog, hanem a polgárok érzése, ragaszkodása, hazaszeretete, a mely, ha nincs meg, semmiféle választói joggal nem pótolható. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt most már felmerül az a nagy kérdés, a mikor látjuk, a magyar néprétegeknek e tagozódását, látjuk azt, hogy sajnos, épen a magyar mely a legalsóbb néprétegeket, a legszélesebb területen, foglalja el, mondom, felmerül az a kérdés, vájjon jogosult-e bármiféle bizalmatlanság e néposztálylyal szemben, a mely etnikai tekintetben a parlamenti reform demokratikus megoldására ily előnyöket nyújt. Azt mondják, hogy e birtoktalan elemek a szocziáldemokráczia karjai közé vetik magukat és ezáltal a magyar pártoknak, a magyar parlamenti életnek egész struktúrája meg fog változni. Én nem tudom, hogy e legalsó néprétegek, ha szavazati joghoz jutnak, mily politikai párthoz fognak csatlakozni, ezt meg jósolni nagyon merész dolog volna, egyet azonban bizonyosan állithatok azt, hogy e széles néprétegek feltétlenül szocziáldemokratákká lesznek, ha nem adjuk meg nekik a választói jogot. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kelemen Samu : Odadobjuk őket. Lovászy Márton: Nem is kívánhatjuk azt e néprétegektől, hogy igazán hű, odaadó és ragaszkodó fiaiként érezzék magukat e hazának, a mely tőlük a jogokat megtagadja, ugy hogy mi a parlamentáris reformot és a kibontakozást csakis ezen az alapon véljük lehetségesnek. Ezért én elfogadom gr. Batthyány Tivadarnak határozati javaslatát. (Helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Tekintettel az előrehaladott időre, javaslom, hogy szakitsuk meg a vitát és annak folytatását halasszuk a holnapi napra. (Helyeslés.) Méltóztatnak ezt elfogadni ? (Elfogadjuk !) A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Van szerencsém az állami számvevőszék következő jelentéseit bemutatni. Jelentés a Magyar- és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közt az 1909-ik évre megejtett leszámolásról, jelentés a törvényhozás által engedélyezett évi hitellel szemben az 1909. számadási év IV. negyedében előfordult túlkiadásokról, előirányzat nélküli kiadásokról és hiteltúllépésekről; jelentés az állami számvevő-