Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-14

194 ik. országos ülés 1910 Julius 15-én, pénteken. társadalma, hogyha az ő jószántából kapja meg a magyar munkásnép az ő jogait, akkor ezen jogokkal a köz, az egész társadalom, az ország javára fog élni, de hogyha csak egy égő gyűlölettől izzó, agitáczió utján csikarhatja ki ezen jogokat, akkor ez a lázas agitáczió a társadalmi békét ebben az országban teljesen fel fogja forgatni. (Zajos helyeslés halról.) Sokan azt mondják, hogy a nép még nem érett a választójogra. Mindenesetre vannak az országnak olyan részei, a hol kívánatos volna, hogyha a nép több politikai érettséggel birna, de konstatálható az is, hogy az iskolán kivül nincs más olyan kulturaemelő és kulturaterjesztő tényező egy modern állam életében, mint maga a választói jog. Hogyha az egész nép ellenőrzése alatt állanak azok a képviselő urak ; hogyha annak a törvényhozásnak minden cselekedete osztálykülönbség nélküli elbirálás alá esik, akkor a politikai pártok nem. támaszkodhatnak többé pénzes zsákjaikra; nem támaszkodhatnak az alkohol erejére; akkor a politikai pártoknak egy nagy szellemi versenyt kell megkezdeniök, a melyben minden egyes jelöltnek és pártnak fel kell világositania a maga választóit a j)olitika minden kérdéséről. Sajnos, hogy a magyar korteskedésben a főszerepet nem a felvilágosítás játssza, hanem rendesen az a kérdés, hogy hogyan lehet kijátszani ennek, vagy a másiknak a politikai véleményét; hogyan lehetne eltéríteni meggyőződésétől valamely raffinált fogással. El kell térnünk attól a régi hagyománytól, hogy Magyarországon politikát a nép nélkül, a nép feje felett és nag}'on sokszor a nép ellenére csináltak. Egyetlenegy állam sem képes polgári kormányzatát hosszabb időkre, tartósan és békésen megtartani, hogyha'*' az államhatalom nem támaszkodik a nép széles rétegeire. Meg vagyok győződve arról, hogy nem lesz addig egészséges szocziális törvényhozás Magyarországon és addig itt helyre nem fog állani a társadalmi egyensúly és a politikai béke, hanem ellenkezőleg, mind vehemensebben fognak kitörni a most lezajlott harczok, míg a magyar jiarlament az egész nép ítélete alá nem kerül, s mig ebben a törvényhozásban az egész nemzet nem fog részt venni. Hiszen kulturszégyen az, hogy Magyarországon 646,000 olyan kisbirtokos van, a kinek nincsen szavazati joga. Itt csak a két holdig terjedő földbirtokot számitom. Magyarországon 161.000 olyan kisiparos van, a kiknek nem szabad az urnához járulniok, de az állami adóterhekből, a katonáskodásból, véradóból kiveszik a maguk részét; 36.000 olyan kereskedő van, a ki szintén ki van zárva az alkotmány sánczaiból, nem is szólva arról, hogy a mezei és ipari munkásság milüói szintén ki vannak zárva. Nem akarok hosszadalmasan kiterjeszkedni a mostani választói törvény tarthatatlanságaira, elég csak azt megállapítani, hogy ezen czenzusos választói jognál oly ellentétek vannak az egyes kerületekben és vármegyékben az ország különböző részein, sokszor a magyarság rovására, a melyek teljesen tarthatatlanok. így pl. a földadóminimum Bihar különböző községeiben 94 fillér és 34 korona között ingadozik. Aradon ] K. 42 fillértől 35 K. 30 fillérig, Bácsbodrog megyében 12 és 76 K. között. A bonyhádi kerületben Tolna megyében, az egyik községben szavazati joggal birnak olyan emberek, a kik 9 K. adót fizetnek, a másikban csak azok, a kik legalább 39 K adóczenzust ütnek meg. A zsámbokréti kerületben egyes helyeken 7 K. 94 fillér, a másikban 45 K. 40 fillér. Teljesen lehetetlen a politikai jogokat ilyen egyenlőtlenül elosztani, hogy sokszor nem is a tényleg levő állapotoktól, hanem tisztára a szavazatokat összeíró emberek önkényétől függ annak a megállapítása, hogy ki nyerjen szavazati jogot. Az is tarthatatlan helyzet, hogy Magyarországon a választókerületekben a választók számát illetőleg milyen óriási ellentét van. Vannak kerületek, a hol Í20, 130, 140 választó dönt és ezek a legdrágább kerületek és viszont vannak kerületek, a hol ugyanazt a jogot, a melyet egy kevesebb kultúrájú vidéken 120 ember elvez, ugyanazt a képviselőküldési jogot 12.000 ember gyakorolja. Ezt az aránytalanságot feltétlenül megszüntetendőnek tartom. Ha tekintjük a lakosság számát és a szavazati joggal bíró polgárok számarányát, akkor arra a tapasztalatra jutunk, hogy a mig Magyarországon 100 közül csak 6 embernek van választói joga, addig Francziaországban 28, Ausztriában 27, Németországban 22, Belgiumban 23 és Angliában 17 embernek. Ha el nem akarunk maradni a nyugati népek sorából, nekünk ezt az ürt feltétlenül át kell hidalnunk, nem szabad megfeledkeznünk egy a modern kor, követelményeinek megfelelő választójogi reformról. A magyar választói törvény egyik legnagyobb hibájának tartom, hogy a választókat 60—70, sőt 140 községből összecsőclitik egy helyre. E brutális összecsőditése a választóknak okozza azon nagy visszaéléseket, összeütközéseket és az alkohol azon pusztításait, a melyekről már elmondottam a magam véleményét. Az uj választótörvénynek egyik kardinális pontja legyen a választók költségeinek, az u. n. alkotmányos költségeknek az eliminálása. Itt meg kell állapitanom, a nélkül, hogy bárkit sértenék, hogy azok az alkotmányos költségek, a melyek jelentékeny összegre mennek, — akárhányszor túlmennek azon az összegen, a melyet a képviselő mint tiszteletdijat kap — ezek korrumpálják a képviselőket és a kerületeket, és ezek korrumpálják az egész magyar közéletet. Nincsen más orvosság véleményem szerint, mint az általános, egyenlő, titkos választói jog, (Igaz I ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az intelligenczia és vagyon képviselői sokszor azt mondják, hogy az inteÜigencziának és a vagyonnak meg kell adni a maga túlsúlyát és az őt megillető teret. Maga az intelligenczia és a vagyon, ha meg van, magában véve minden polgárra nézve oly előnyöket biztosit, hogy az intel-