Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-14

ík. országos ülés Í9Í0 Julius 15-én, pénteken. 195 ligencziát és a vagyont képviselő egyént a polgári jogok tekintetében is messze fölé emeli a vagyon és intelligenczia nélkül lévő embernek. Nagyon sajnálnám és a legnagyobb hibának tartanám, ha az uj választói törvényben megint elő találnának hozakocni a pluralitás elvével. Különösen azért kifogásolom a plurális választói jogot, mert ez minden kis faluba bevinné a. legridegebb osztályharczot. még ott is, a .hol ma békében élnek együtt a különböző osztályok, ott zárt sorokban állítaná fel egymással szemben ezeket a különböző osztályokat, és az osztályharez, a mely ma még csak az ipari czentrumokban dul, bevitetnék minden községbe, annak legutolsó utczájába is. A mostani kormpczióból és a mostani választási visszaélésekből egyetlenegy menekvési ut van: a választásoknak titkossága. Addig Magyarországon tiszta választás többé soha nem lesz, míg az titkos nem lesz. A titkosságra nem is anynyira a népnek van szüksége, mint inkább akárhányszor a vagyonos és intelligens osztálynak. Epén a magyar intelligencziának van a legnagyobb szüksége arra, hogy titkosan adhassa le szavazatát, hogy egyszer-valahára szive és lelke szerint szavazhasson. Szerény véleményem szerint a választói reformmal járó tagadhatatlan veszedelmekkel szemben egy igen helyes korrektivum lehetne a kötelező szavazás behozatala. En ugy fogom fel a választói jogot, hogy az nemcsak az egyéneknek adott jog, hanem egyúttal az állam által polgáraira ráruházott kötelesség is. Ha az állam ezt a jogot megadja az egyeseknek, akkor éljenek is azzal a polgárok mint kötelességükkel. Korrektivumnak tartom ezt a kötelező szavazást azért, mert a terrorista csoport mindig kisebbség az országban, ha a nagy átlagot tekintjük ; a mérsékelt elemek rendesen távol szokták magukat tartani a választási harczoktól. Erre a kötelező szavazásra feltétlenül szükség van, ha azt akarjuk, hogy a szocziáldemokráczia az egyik oldalon, a nemzetiségi terrorizmus a másik oldalon vissza ne tartsa a mérsékeltebb elemeket az állami törvényhozásban való részvételtől, a szavazó urnánál való megjelenéstől. Az uj választói reformnak feltétlenül tartalmaznia kell egy igen drákói szigorúságú paragrafust, a választási agitáczió biztosítását. Ebben a tekintetben, azt hiszem, a túlodal is egyet fog velem érteni az iránt, hogy sajnálatos körülmény az, a mi most ezeken a választásokon megnyilatkozott, hogy a nemzetnek legkiválóbb tagjai és vezérei — ugy ezen, mint a másik oldalon is — nem élhettek künn a vidéken a szabad szólásjoggal, hanem akárhányszor csendőrszuronyokra és katonaságra volt szükség, hogy a nemzetnek legilletékesebb képviselői a maguk véleményét elmondhassák. Egy állami élet nem képzelhető el másképen, mint hogyha az agitácziónak szabadságát minden, az államot tisztelő és megbecsülő pártnak és egyénnek feltétlenül megadom és biztosítom az országban. Azért a magam részéről szívesen hozzájárulnék minden olyan javaslathoz, a mely erre vonatkozólag a legszigorúbb intézkedéseket tartalmazná. Fontos kelléke volna a választói reformnak, hogy az községenként történjék, hogy végrevalahára az alkoholnak döntő szerepét a magyar alkotmányos küzdelemből ki lehessen kapcsolni. Mert mihelyest a választás körzetenként és községenként történik, akkor teljesen megszűnt annak a szükségessége, hogy a választók egy helyen látassanak el. Akkor igen szívesen látnám, hogy akár a választás napján, vagy megelőzőleg egy nappal, a választás színhelyén és onnan néhány kilométernyire, minden italmérési helyet, korcsmát csukjanak be. (Helyeslés.) Lehetetlen dolog, hogy akkor, a mikor az állampolgár a legszentebb és legfontosabb jogával él, mámoros fővel beszámíthatatlan állapotban legyen. Ezzel befejeztem beszédem azon részét, a mely a választójogi reformról való vélekedésemet foglalja magában. Tagadhatatlan tény, hogy ez a kérdés a mi politikai életünk tengelyévé lett és akárhogy igyekeznek egyes államférfiak a választói reformmal szemben struczpolitikát folytatni, fejüket a homokba dugni, nem fog sikerülni a dolgot többé levenni a najairendről, előbb-utóbb be kell köszönnie Magyarországon az általános, egyenlő és titkos választói jognak, a mely indítója lesz egy jövendőbeli egészségesebb politikának. (Ugy van! balfelöl.) A többség válaszfelirati javaslatában szó van a katonai kérdésekről, szó van a nagyon szívesen felajánlott vér- és pénzáldozatokról, a melyeket nagy készséggel szavaz meg a többség Bécsnek. Rémségesen hallgat azonban egy oly kérdésről, a mely már évek óta izgatja a közvéleményt, és a mely már minden nyugati kulturállamban, legalább a legnagyobbakban, a megvalósulás stádiumába jutott. Ez a kétéves katonai szolgálat. A ház előtt fekszik 168.000 magyar választópolgár által aláirt kérvény, évek óta itt hever ez a ház asztalán, a nélkül, hogy erre nézve érdemleges vita keletkezett volna, hogy a kormányok nyilatkoztak volna róla, hogy a közvélemény végre-valahára szemébe nézhetett volna e problémának. Magam is tisztában vagyok azzal, hogy a kétévi katonai szolgálat kérdése feltétlenül nagyobb anyagi terhet fog az adózókra róni, de az is bizonyos, hogy a kétéves katonai szolgálat az egyénekre nézve óriási előnynyel fog járni, mert a katonai terhet több vállra egyenletesebben fogja elosztani. Ezért kérem a t. honvédelmi minister urat, legyen szíves, a mikor módját, a mikor szerét ejtheti, e kérdésről nyilatkozni, hogy végre-valahára e kérdésben is tájékozva legyen a magyar közvélemény. Igen elhanyagolt kérdés Magyarországon a katonák kaszárnyai oktatása. A ki valaha volt katonai szolgálatban, nagyon jól tudhatja, hogy a katonai oktatás terén milyen slendriánság van akárhány kaszárnyában is, azt pedig egészen elmulasztják, hogy az élet három legszebb évét, a melyet a magyar nép fiai a kaszárnyákban töl25*