Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-14
ih. országos ütés 1910 Julius 15-én, pénteken. 193 állapították meg orvosok. Negyedmillió halott orvosi kezelés hiányában pusztult el évenként ebben az országban és 157 embert még ravatalon sem vizsgált meg orvos. 40.000 hülye és elmebeteg kószál ebben az országban minden kórházi ápolás nélkül. Mindez véres vád Magyarország 40 esztendős szabadelvű kormányzata ellen. Ha nézzük a mezőgazdaságot, ott pedig azt látjuk, hogy 118.000-rel csökkent a 38 éves uralom alatt az önálló birtokosok száma. Átlagban évenként 20.000 birtokot árvereznek el. Nem lehet egészséges birtokpolitika és egészséges mezőgazdasági politika, a mely ilyen nagy pusztításokat visz véghez abban a népben, a mely tulajdonképpen létét, egész fentartását és mindenét a földnek, a mezőgazdasági kultúrának köszönheti. Ha a szabadelvűség ipari politikáját nézzük Magyarországon, akkor konstatálnunk kell, hogy a szabadelvűség által a kisiparra rászabadított nagyipar Magyarországon tíz év alatt tönkretette a kalaposok és kádárok egyharmadát, a szűcsök egyötödét, a tímárok és csizmadiák egytizedét. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem egyedül a kormány hibájából történt, mert nagyon jól tudom, hogy a nagyipar bizonyos iparágakban előnyben van a kisipar felett. De hogy mégis ilyen nagy pusztítást vihetett végbe a gyáripar a kisipari exisztencziákban, ez mégis nagy vád a szabadelvűség ipari politikája ellen. Hogy mennyire elhanyagolták a szabadelvű kormányok Magyarország iparfejlesztését, azt megvilágítja a r Szterényi József volt államtitkár ur által összeállított statisztika, a mely szerint Magyarországon a gyáripari termelés a magyarországi fogyasztásnak csupán következő százalékait tudja kielégíteni : finom aczélárukban 1'2%-ot, késárukban 36, szerszámaczélban 20.4, szerszámokban 32, közönséges kovácsolt árukban 50, vasszegekben, a legprimitívebb gyártmányban, 54, edények, csavarok, ólomcsövekben 54, kaszáló- és aratógépekben 14, mezőgazdasági gépekben 22, ekékben, boronákban 32, agyagiparárukban 5—45, lószerszámban 14, ruházati és egyéb szíjakban 25, talpbőrben 50, fonó- és szövőipar czikkeiben 1—30, ruházati ipar egyéb czikkeiben 3—36 százalékig. Szinte nevetséges dolog, hogy — a mit konstatálnom kell — ezen a mezőgazdasággal foglalkozó Magyarországon egyetlenegy kaszagyár sincsen. A mélyen tisztelt kormány által inaugurált gazdasági politikára élénk fényt vet a következő kis . . . Szmrecsányi György: Kérem a tanácskozási képességnek a megállapítását. Elnök : Már intézkedtem. (Némi szünet után.) A ház tanácskozásképes számban van jelen. Kérem, méltóztassék folytatni beszédét. H USZár Károly (sárvári): Mélyen tisztelt képviselőház ! Innen, ezekről a padokról, a mely padokon ülő képviselőket különösen a túlsó oldal sajtója akárhányszor a reakczionáriusság és a maradiság vádjával illet, innen kell konstatálni, hogy Magyarország negyven éves liberális kormányKÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. I, KÖTET. zása teljesen rendezetlenül hagyta a gyülekezési jogot. A főbirák odakünn a vidéken mindenütt a Perczel-féle kivételes rendeletre való hivatkozással intézik el a gyülekezési jognak a dolgait; a munkásosztálynak gyülekezési és egyesülési jogát korlátozzák mindenütt, a hol csak módját ejthetik; a belügyministeriumban a munkásegyletek alapszabályaival oly hereze-hurczát űznek, hogy sokszor a legtisztességesebb szándéka munkásoknak az egyesülésre való bátorságát vagy hajlandóságát lelohasztják azzal, hogy két-három esztendeig tartanak ott a ministeriumban egy alapszabályt, majd visszaküldik egy jelentéktelen javítással, s mikor egy esztendő múlva újra felkerül, ismét egy másik szakaszban találnak hibát.- Pozitív meggyőződést szereztem arról, hogy a munkaadóknak egyetlen alapszabályával szemben sem bánnak hasonlóan a belügyministeriumban. Kérem tehát azt a kormányzatot, a mely a demokráczia jelszavával jött, hogy e tekintetben csináljon uj rendet, hogy a gyülekezési szabadság ne csak az egyik résznek adassék meg, hanem annak áldásaiban részesüljön az ország minden polgára, vagyonkülönbség nélkül. Mélyen t. ház! Végezve vádjaimat, a melyeket a szabadelvűség ellen felhoztam, azt hiszem, konstatálhatom azt az egyet, hogy mindenről jogosan beszélhet a hberaüzmus Magyarországon, csak az egyenlőségről, a testvériségről és szabadságról nem, mert, a mi kulturfejlődés, a mi jogkiterjesztés, a mi haladást szolgáló intézmény létesült ebben az országban, az mind a mélyen tisztelt volt szabadelvű jiártnak ellenzése daczára jött létre. Szerény véleményem szerint az ország általam feltárt szomorú és züllött közállapotainak egyetlen orvosszere a parlament demokratizálása. (TJgy van! balflől.) Es ha körülnézek ebben a házban, hogy ennek a radikális, demokrata, de mindenesetre nemzeti alapokon nyugvó jogkiterjesztésnek, kik a legfanatikusabb ellenségei, akkor ismét azt kell látnom, hogy a mélyen t. liberális munkapárt valóságos belső titkos vezérei azok, a kik a népjogok kiterjesztésének útját állják. Mindenesetre vannak az önök soraiban olyanok is, a kik szívesen segítenének a nép és a haza baján, de csak ugy, ha az áldozatokat nem nekik maguknak kellene meghozniok, hanem másoknak. De bármilyen kelletlenül is bele kell abba nyugodnia még a legpókhálósabb felfogású politikusnak is, hogy a negyedik rendnek az állami életbe való bekapcsolása már soká nem késhet. Királyi ígéret beváltására vár ez a nép, és ha a magyar államférfiak a jogok kiterjesztésével még továbbra is adósak maradnak, akkor azt a látszatot keltik, hogy Bécsből több jogot akarnak adni a néjDnek, mint a mennyinek megadására a t. többség hajlandó. Borzasztó nagy veszedelem rejlik ebben, mert nagy, hatalmas tromfot hagyunk az abszolutizmus kezében és gyujtóanyagot adunk a bujtogatóknak. Azt jegyezze meg magának Magyarország polgári 25
