Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-14

192 lh. országos ülés 1910 Julius 15-en, pénteken. A munkásvédelem terén alig történt még valami jelentősebb intézkedés Magyarországon, bár nem szabad megfeledkezni a munkásbiztositási törvényről, a melynek azonban szintén nagy hiányai vannak. Ujjainkon lehetne elszámolni azokat a szocziális intézményeket, a melyeket a szabadelvűségnek köszönhetünk Magyarországon. íme, csak egy-két rövid jellemzője a liberalizmus szocziálpolitikájának : A gyermekek munkavédelme tekintetében az ipartörvénynek 116. §-a intézkedik. Ez a szakasz az egészségtelen és veszélyes iparágakban megtiltja 16 éven aluii gyermekek alkalmazását. Mikor ezt a törvényt 1884-ben meghozták, akkor ugy volt kontemplálva, hogy egy, a kereskedelemügyi minister által kiadandó szabályrendelet meg fogja határozni azon iparágakat, a melyekben ilyen kiskorú gyermekek alkalmazása tilos. 25 év telt el azóta, s 25 év alatt ez a rendelet nem készült el a kereskedelemügyi ministeriumban. 1898-ban jött aztán egy rendelkezés, mely egyetlen ilyen veszélyes iparágat jelölt meg, t. i. a fehér- és sárgafoszforu gyufa gyártását. És mit látunk ? Jóllehet megvan ez a rendelet, abban a 16 gyufagyárban, a melyben Magyarországon fehér- és sárgafoszfort használnak, állandóan dolgoznak 10 és 11 éves gyermekek. Giesswein Sándor t. képviselőtársam csak a most elmúlt napokban emiitette fel itt e házban a nagybitsei gyufagyár dolgait, én most egy más adattal szolgálhatok. (Halljuk! balfelől.) A temesvári gyufagyárban az alkalmazottak 54%-a, vagyis 117 alkalmazott esik az alá a korhatár alá, a melyet minimumként megszabtak. A munkaidő kiterjedése egy másik olyan kérdés, melynek tekintetében a szabadelvűség szintén elmulasztotta azt, a mit már minden nyugati kulturállamban megtettek a munkások védelmére. A felnőtt munkások védelmére Magyarországon tulaj donképen egyáltalában nincsen szabályozva a munkaidőnek tartama. Tudjuk, hogy Ausztriában. Németországban, Francziaországban óriási nagy szellemi és gazdasági harczok folynak a munkaidőnek 9 vagy 10 órában való megszabásáért. Nálunk az ipartörvénynek 117. §-a alapján a nappali munka kezdődik reggeli 5 órakor és véghatárul csupán annyi van megjelölve, hogy este 9 órán tul terjednie nem szabad. Ez 16 óra. Leszámítva most már azokat a szünórákat, a melyek közbeesnek, Magyarországon törvényesítve van a 14 órai napi munkaidő. (Mozgás a baloldalon.) És ellenére annak, hogy 14 óra van maximumként megszabva, — mi magában véve is hallatlan dolog (Igaz! ügy van! a baloldalon.) — megtörténik, hogy akárhány gyárban 24 órát dolgoznak a munkások egyfolytában, sőt megtörténik, állami alkalmazottakkal, hogy nem 24, de 36 óra hosszáig vannak szolgálatban egyhuzamban. (Zaj a baloldalon.) A vasárnapi munkaszünet tekintetében ennek a pártnak részéről peticziókat adtak be annak idején az egész ország különböző vidékeiről. Maga a párt is minden esztendőben felszólalt, hogy a vasárnapi munkaszünet kérdését végre valahára rendezzék. S látjuk, igen t. uraim, hogy máig sem sikerült ezt megcsinálni, mert a szabadelvűség oldalán mindig megvoltak azok az érdekeltségek, a melyek pl. a kereskedőkre, az ipari munkásokra, a postai alkalmazottakra, vagy más ilyen munkásemberekre nézve mindig megtalálják azt az ürügyet és azt a kibúvót, a hol ismét meg lehet őket fosztani a vasárnapi munkaszünettől. Erkölcsi és fizikai okokból követeljük, hogy a vasárnapi munkaszünet kérdése mielőbb rendeztessék. (Helyeslés balfelől.) Jellemzi a magyar szabadelvűségnek szocziálpolitikáját az is, hogy mikor már odakint a törvényhatóságokban és a községekben belátják az alkoholnak rémes pusztításait, és egyes helyeken, a melyeknek egész népét degenerálta az alkohol mérge, a szavazatok igen tekintélyes többségével elhatározták, hogy egy egész megyére, járásra, vagy mondjuk, csak községre nézve bezárják a korcsmákat vasárnaponkint, akkor a pénzügyministeriumban és a kereskedelmi ministeriumban még mindig érvényesül a korcsmárosoknak . . . Gr. Apponyi Albert: A pénzügyministeriumban. Huszár Károly (sárvári) : Pardon, a pénzügy ministeriumban még mindig érvényesül a korcsmarosoknak és az árendásoknak érdeke . . . Kelemen Samu: Nem azoknak az érdeke érvényesül, hanem a pénzügyi érdek ! Sajnos. (Zaj.) Huszár Károly (sárvári) : ... a közérdekkel szemben, (ügy van ! balfelől.) Mélyen t. képviselőház, akármilyen nagy pénzügyi érdek legyen, hogy az államnak nagy bevételei legyenek a szeszadóból, de az lehetetlen dolog, hogy a mi népünket alkohol által teljesen elrontsuk, kulturnivóját leszállitsuk, egészségét tönkretegyük és igy ennek a népnek teljes degenerálását eltűrjük fmancziális okokból. (Helyeslés a baloldalon.) Teljesen hiányzik a többség feliratából a közegészségügy rendezésére vonatkozó kitétel, pedig ezen a téren is — a szabadelvűség nagyobb dicsőségére — olyan hallatlan állapotok léteznek Magyarországon, a melyekhez hasonlót tőlünk nyugatra sehol sem találunk. Bátor vagyok a t. háznak erre vonatkozólag néhány rövid adatot felhozni. (Halljuk! Halljuk!) A magyar birodalomban 12.474 községre, 187 városi törvényhatóságra és 121 rendezett tanácsú városra, igy összesen 199 millió népességre jutott 1906-ban 5370 orvos, 12.800 bába és 2204 gyógyszertár. Megállapitható a statisztikából, hogy Magyarországon gyógyszertár csak minden 200 négyzetkilométerre esett. Az elhaltak tetemét megvizsgáló halottkémek közül 13.556 nem birt orvosi képesítéssel, 56 községnek még laikus halottkéme sem volt. 1906-ban a kórházak száma ösz-' szesen 449, 37.000 ágygyal és 366.000 beteggel. 1905-ben a haláleseteknél az elhunytak fele, vagyis 54% nem részesült semmiféle orvosi segítségben, sőt a haláleset okát is csak 64% esetben