Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-14

lh. országos ülés 1910 július 15-én, pénteken. 19Í csiráját rejti magában. A többség ma igen nagy, de bármennyire leplezik, soraiban mélyreható ellentétek -vannak. Noé bárkájában megfértek egymás mellett a róka és a tyúk, a macska és az egér, de hogy miként maradhatnak együtt tartósan Tisza István és Lukács László, Zichy János és Zsilinszky Mihály, Áchim András és Szilassy Zoltán, Várady Zsigmond és Issekutz Győző, Mangra Vazul és Sándor Pál: ezt csak az a jó mindenható Jeszenszky tudná megmondani. (Derültség.) A csillagászok régi égitestek szabálytalan mozgásából rendesen uj égitestek láthatatlan jelenlétét szokták következtetni. Ha mi azt az eszmehullámzást látjuk, a mely e mélyen t. többség soraiban végbemegy, arra kell következtetnünk, hogy az ő sorukban is ott van az a láthatatlan uj égitest, a mely felé fognak fordulni azok a politikusok, a kik 30 esztendőn át mindig hűséges követői voltak ennek a napraforgó politikának. Láng Lajos igen tisztelt képviselő ur bevezető beszédében kormányzati programúiul és vezércsillagul a szabadelvűséget tűzte ki. Csodálom, hogy csak a választások után tűzték ezt ki, a választások előtt azonban, mikor a mai munkapártnak egy tekintélye részéről az az indítvány tétetett, hogy vegyék fel pártnevükbe a szabadelvű jelszót, élénk ellenzésre talált, mert az urak alighanem tisztában voltak azzal, hogy ezt a szabadelvűséget a maga mivoltában a magyar választóközönség igen jelentékeny és tekintélyes része régen ismeri. Miután a tegnapi vita folyamán, de már előzőleg is, a szabadelvűség kérdése több oldalról felvettetett, kénytelen vagyok ennél a kérdésnél hosszasabban időzni. Francziaországban, Angliában, Németországban a liberalizmus küzdött az abszolút fejedelmi uralom ellen. Nálunk a liberálisok 38 esztendőn kersztül állandóan az udvari politika eszközei voltak. A liberalizmus elve szerint minden embernek teljes szabadságot kell biztosítani erőinek szabad kifejtésében. Ez eredményezte a modern gazdasági életben azt a hatalmas kapitalizmust, a melynek szülötte volt a másik oldalon a szocziáldomokráczia. Ez a szabadelvűség keltette fel a franczia forradalom borzalmait, ez atomizálta a társadalmat, ez szolgáltatta ki a gyengéket az erősebbnek; ez a szabadelvűség hagyta védtelenül a kisgazdákat és a kisiparosokat, ám készségesen szolgálatára volt a nagytőkések érdekeinek. A szabadelvűségnek tagadhatatlan érdemei vannak a polgári szabadságok kiterjesztésében. Nálunk azonban, Magyarországon még ezen a téren is nagy szemrehányásokat tehetünk a szabadelvű pártnak. Kelemen Samu t. képviselőtársam azt mondotta tegnapi beszédében, hogy a szabadelvűség eszméje képes csak a társadalom különféle osztályait összefogni. Épen ellenkezőleg, a szabadelvűség bontotta fel osztályokra az emberiséget, az bontja fel a társadalmi szervezeteket. Az individualista gazdasági politika, vegybontó hatással vall a különböző társadalmi osztályokra. Nálunk Magyarországon a gazdasági liberalizmus a munkásosztálynál a szabad béregyezség elve alapján teljesen kiszolgáltatta a munkásokat a munkaadó önkényének. A kisgazdáknál a liberális elv megteremtette az uzsoraüzletet, a kisiparnál a tisztességtelen konkurrencziát és alkalmas ellenszereket nem tudott nyújtani. A magyar szabadelvű párt közjogi politikája nem a népre, hanem Bécsre támaszkodik ; negyven év óta a szabadelvű párt itt hosszú ideig nem volt egyéb, mint Bécsnek az adószedője. Ha nézzük a szabadelvű kultúrpolitikát, akkor azt látjuk, hogy elfecséreltük legjobb erőinket egy teljesen fölösleges és az országra nézve csak károkat hozó egyházpolitikával, de a mellett olyan kulturális egyenlőtlenségeket hagytak meg, hogy ebben az országban még ma is ijesztő számmal vannak analfabéták, legnagyobb szégyenére egy harmincznyolczesztendős szabadelvű uralomnak. Nem akarok hosszasabban beszélni a szabadelvűség adó- és pénzügyi politikájáról. Szabó István t. képviselőtársam beszéde élénk szinekkel mutatott rá azokra az óriási mulasztásokra, igazságtalanságokra, félszegségekre és ferdeségekre, a melyek ezen a téren varrnak. A szabadelvűségnek köszönhetjük, hogy Magyarország népe hétezer millió korona államadóssággal van megterhelve. De ha az adóról van szó, nem hagyhatjuk megemlítés nélkül, hogy mihelyt ez a kormány uralomra jutott, a pénzügyminiszter ur rögtön kijelentette bizonyos körök megnyugtatására, hogy azokat az adótörvényeket, a melyeket a koaliczió meghozott és a melyek határozottan nagy előnyöket nyújtottak volna, épen azokban a részeiben nem fogja életbe léptetni, a melyek a kisemberre nézve kedvezők. (Ellenmondás a jobboldalon.) Nagyon örülünk majd, ha nem igy lesz, de igy értette az ország közvéleménye és igy értették kivált azok, a kiket érintett ez a nyilatkozat és azért buzgólkodtak annyira a kormánypárti jelöltek támogatásában. De yalóságos vádbeszédet lehetne mondani a szabadelvűség szocziálpolitikájárói Magyarországon. Hiszen minálunk, a hol a szabadelvűség négy évtizeden keresztül tartotta a kezében mindazokat az erkölcsi és anyagi eszközöket, a melyek egy ország kormányzására hatalmat adnak, teljesen elhanyagolták a népet, elhanyagolták azok is, a kik a szabadelvű táborban legelői jártak, sokszor azok is, a kik a népből származtak. Csak igy történhetett meg, hogy a magyar munkásosztály vezetését a magyar intelligenczia nem ragadhatta kézbe, ugy, hogy a vezérség nemzetközi vezéreknek juthatott. Nem ezek a bujtogatok lázították fel Magyarországon a népet, hanem azok a tarthatatlan szocziális állapotok, a melyekért a felelősség azt a pártot terheli, a mely négy évtizeden keresztül Magyarországon a hatalmat gyakorolta.