Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-13

13. országos ülés 1910 Julius Ib-én, csütörtökön. 173 ség által előterjesztett feliratot, szomorúan azt tapasztalom, hogy az mindazokkal az előremutató szavakkal szemben retrográd irányzatot képvisel. Ha azt gondolják, hogy abban a kijelentésben: mindenben a szabadelvűség a vezérünk, ha azt gondolják, hogy ezzel mintegy megadják a választ a királyi szavak haladó tartalmára, ugy nekem erre Herbert Spencer szavai jutnak eszembe, a ki azt mondja, hogy igen sokan azok közül, kiket liberálisoknak tartanak, tulaj donképen a new type öf tories, a konzervativizmusnak képviselői. Nem akarom én a konzervatív elemet lekicsinyelni. Nekünk a politikai életben szükségünk van a konzervativizmusra is ép ugy, a mint abban a levegőben, melyben élünk, az oxigén mellett a nitrogénre is szükség van. Ha csupán oxigénben volnánk, elmámorosodnánk, tönkremenne szervezetünk ; de ne gondoljuk viszont sohasem, hogy a nitrogén az éltető elem, mert a nitrogén önmagában véve megfullasztana, agyonfojtana bennünket. Tehát igenis a politikai életben meg kell lenni a múlthoz való ragaszkodásnak is a jövő felé való haladás irányzata mellett. A feliratban, t. képviselőház, nem látom azt a hidat, a melyet épen a királyi legmagasabb trónbeszéd emelt a magyar országgyűlésnek múltja és jövő reményei között, hanem inkább egy visszatekintést látok abban az irányzatban, a melyet mi Magyarországon, mint az úgynevezett szabadelvű irányzatot tanultunk megismerni. T. képviselőház ! Ne játszunk a szavakkal; a szabadelvűségnek a szava sokakban a szabadságnak az érzetét, a szabadságnak a fogalmát kelti fel. Régebben a szabadelvűség volt mely az abszolutizmus békóit lerontotta, a mely a márcziusi levegőt hozta be. Szóval a szabadelvűség az' abszolutizmussal szemben régebben a nemzeti öntudatot és az individuális érzést ébresztette fel. Hiszen magát az irányzatot tekintve a liberalizmus az individualizmus irányzatához tartozik, az az egyéni szabadságnak a felemelése. De hogyha korlátlanul tovább megyünk az individualizmusnak ebben az irányzatában, oda jutunk hogy az erősnek feltétlen jogot biztosítunk a gyenge felett és akkor a liberalizmusból mint a liberalizmusnak a dekadencziája az igazi zsarnokság fejlődik ki. Azért tehát ezen individuális irányzat mellett ezzel párhuzamosan kell még lennie egy másik irányzatnak ; és ez a szocziális irányzat, a mely az egyéni érvényesülés mellett hangoztatja egyszersmind a társadalmi kötelékek szorosabbá tételét. És épen azért, mivel a liberális irányzat egészen egyértelmű kezd lenni a tiszta individuális irányzattal, épen ez az oka annak, hogy a társadalmi kötelékek, le lien social — mondja Sully Prudhomme — kezdenek lazulni és szomorúan tapasztalhatjuk, a legkisebb falutól kezdve a nagyvárosokig, hogy a társadalmi osztályok és csoportok között az összekötő kapocs mindinkább széthull, szétbomlik nagy kárára egyszersmind a nemzeti egységnek is. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ezért a modern politika megkivánja azt, hogy a liberális irányzat mellett az önző individualizmus ellensúlyozására a szocziális irányzat kellő kifejezést nyerjen. Nem az a szocziális irányzat, mely az osztályharezra támaszkodik, hanem az, mely a társadalmi szolidaritás által az egyes társadalmi csoportok összeköttetését akarja elérni. Épen ennek hangsúlyozását nélkülözöm én a felirati javaslatban. Ott, hol a legmagasabb trónbeszéd ennek mint egy útmutatását adja, a felirat ezzel szemben siket füleket mutat, mintha erről nem hallott volna semmit. Hol a szocziális irányzat van előtérben bárcsak burkoltan is, ezzel szemben a felirat teljes ignorálást mutat. Hogy csak egy példára hivatkozzam, a mezőgazdaság dolga Magyarországon elsőrendű dolog. A legmagasabb trónbeszéd kifejti azt, hogy a mezőgazdasági helyzet javítására nemcsak a gazdaság intenzivitását kell emelni, nevezetesen a gazdasági oktatást, de tovább megy a trónbeszéd és azt mondja, hogy egészen a termények értékesítéséig menjünk. Ezt az utolsó szót, mintha a felirat nem is hallotta volna. Ezt válaszában, hogy ugy fejezzem ki magam, elsikkasztja. Talán azt gondolja, hogy a merkantil érdekeket sérti ezzel ? Én a politikában sohasem vagyok barátja az egyoldalú gazdasági fejlődésnek. Én sem az exkhiziv agrárpolitikát, sem az exkluzív nagy indusztriális politikát nem tudnám helyeseim, mert ha a kizárólagosságra térünk át, nemcsak a másik osztályt fogjuk elnyomni, hanem annak az osztáíynak az érdekeit sem fogjuk igazán előmozditani, a melyet pedig egyoldalulag előmozditani akartunk. Azoknak a dolgoknak, a melyeket Szabó István képviselőtársam felemiitett a kisbirtokosság szempontjából, teljes javítása csak ugy érhető el, hogy ha kezdettől fogva mindvégig megyünk és a kisbirtokosság számára biztosítjuk a termények piaezra jutását is. A szocziálpolitika az a domináns hang, melylyel a gazdasági helyzetnek javítását érhetjük el. Tegnap Bihar t. képviselője figyelmeztetett bennünket, hogy ne közjogi vitában merítsük ki erőnket, és én teljesen honorálom az ő figyelmeztetését. Én épen a nemzeti fejlődés, a nemzeti önállóság szempontjából azt tartom, hogy nekünk mindenekelőtt belülről kell erősíteni gazdasági helyzetünket, (Helyeslés balfelől) a mit egy igazi józan szocziálpolitikaval érhetünk el. (Elénk helyeslés.) Ez által fogjuk összegyűjteni azt a nemzeti erőt, hogy a szomszéd állammal szemben is ugy állunk, mint olyan tényező, a kivel minden körülmények között számolni kell. (Helyeslés.) Midőn a szocziálpolitikának nagy fontosságát említem, nem térhetek ki azon nagyszabású beszéd elől sem, a melyet tegnapelőtt itt hallottunk, a melyben gr. Tisza István t. képviselőtársam a nemzetiségi kérdést egyik oldaláról megvilágosította. Egyik oldaláról, mondom, mert ő tulaj donképen csak a román kérdéssel foglalkozott, pedig Magyarországon vannak más nemzetiségek is, és másfajta nemzetiségi kérdések is. Egyik oldaláról,