Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-13

172 13. országos ülés 1910 Julius lí-én, csütörtökön. átka : a tetszetős jelszavakkal szemben a gyáva­ság. A mint egyszer valaki odadobta ezt a jelszót, és nőtt azoknak a száma, a kik talán jobb meg­győződésük ellenére, vagy talán bizonyos könnyű­vérűséggel megalkudva megg} r őződésükkel, lecsúsz­tak a lejtőn azokhoz, a kik játszottak ezzel a ve­szélyes, mondhatnám Magyarországra nézve tűz­veszélyes irányzattal. És erre nézve nem tagadom, hogy a mai nap hozta meg nekem a legkeserűbb tapasztalatot : azt t. L, hogy a jelenlegi minister­elönk ur is programmbeszédében ezen szeren­csétlen jelszónak szolgálatába állott. (Mozgás a bal­és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Ez az összhang !) Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy ugy a fen­tebb általam érintett részeiben e nagy beszédnek, mint a most felolvasott részben a leghatározot­tabban konzervatív irány nyilatkozik meg, és ma már ez a konzervatív irányzat vörös fonálként húzódik végig ugy a legmagasabb trónbeszédben, mint a többség által arra nézve előterjesztett válaszfelirati javaslatban. (Ugy van! a szélső­baloldalon.) Mert nézetem szerint nem az a kon­zervatív politika, a mely minden szabadabb mozgást, minden haladást, fejlődést megakaszt, a mely igazi nevén nem konzervativizmus, hanem reakczió, hanem igenis konzervatív politika az, a mely a régi alapvető, oszlopos, megrögzött, meg­kövesült elvek és intézmények fentartása érdeké­ben hajlandó a fejlődő élet elengedhetetlen köve­. telményeinek még engedményeket is tenni azért, hogy uralmát tovább is fentarthassa és életbevágó érdekeit biztosithassa. (Ugyáván! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az én szerény felfogásom szerint ez a mai 67-es politika, a melyet önök követnek, t. kor­mánypárt, konzervatív minden téren, nemcsak a közjogi kérdésekben, de a közgazdasági, kulturális és szocziális kérdésekben is egyaránt. És ezzel szemben az igazi tiszta és határozott 48-as poli­tikai irány áll, a mely az én felfogásom szerint mindig demokratikus és radikális irány, kell, hogy legyen. (Ügy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Demokratikusnak és radi­kálisnak kell lennie minden irányban, nemcsak közjogi téren, de közgazdasági, kulturális és szo­cziális téren is. Ábrahám Dezső: Es igazán liberális is! Tüdős János : A közgazdasági kérdésben per­horreszkálja ez a radikális irányzat azt a lekötött­séget és bénaságot, a melylyel bennünket az a gazdasági egység, a melylyel Ausztriával szemben Magyarország áll, teljesen lenyűgöz. Azért küz­dünk mi a teljes gazdasági felszabadulásért és önállóságért és meg vagyok róla győződve, hogy ha ezt kivívhatjuk, akkor, de csak akkor fogunk min­denik fél méltányos igényeit teljesen kielégítő, tehát igazán becsületes gazdasági szerződést kötni Ausztriával, és akkor ilyent meg is fogunk, kötni. Kulturális téren ez a radikális irányzat követeli az én szerény véleményem szerint legfőbb köve­telményként az általános népoktatást és a nép­nevelésnek áüamositását. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon. Helyeslések jobbfelöl.) és minden felekezeti befolyás és irányzat alól való felszabadítását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Farkas Páí: Helyes ! Tüdős János : Szocziális és nagy társadalmi kérdéseknek terén követek ez a radikális irányzat a gyengébbek védelmét és támogatását, és az erősnek megakadályozását abban, hogy a gyen­gét kizsákmányolja és elnyomja, (Helyeslés.) szó­val követeli nem csak a jogi, hanem a teljes tár­sadalmi egyenlőséget. (Általános helyeslés.) Ezeket azonban csakis társadalmi életünk­nek és összes közállapotainknak gyökeres átala­kulása, reformálása és teljes regenerálása által érhetjük el, és méltóztassék megengedni azt az őszinte szót részemről, hogy ez a parlament erre a nagy munkára, a mely parlamentnek légkörébe — például a nagyatádi kerület érdemes képvise­lőjének — bátor és szabad beszéde nyomán csak most kezd egy kis igazi tavaszi, friss, üde, éles, márcziusi szellő beáramlani, ez a parlament erre képtelen. Erre a nagy munkára csakis az az erős népparlament hivatott és lesz képes, mely az álta­lános és egyenlő választójog alapján, községen­ként és titkosan gyakorolt szavazás utján ül össze. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És hogy ez a parlament minél előbb összeüljön, ez az én leg­főbb óhajtásom. (Éljenzés és taps a szélsőbalolda­lon. A szónokot számosan üdvözlik.) Hammersberg László jegyző: Giesswein Sándor! Giesswein Sándor: T. ház! Nagy érdeklő­déssel jött össze néhány hét előtt a jelen ország­gyűlés. Budavára régóta nem látott még annyi diszmagyarban megjelenő képviselőt és főrendet és mindannyian feszült figyelemmel hallgattuk apostoli királyunknak megnyitó szávait. A ki a külsőségek után indul, azt gondolhatta magában, hogy Magyarország szocziális és nemzeti fejlődésé­nek egy epochális pillanata előtt állunk, és én, a mint feszült figyelemmel hallgattam a legmaga­sabb trónbeszédnek szavait, örömmel konstatál­hattam benne azt, hogy abban a jövő fejlődés progresszív irányára való vonatkozások foglaltat­nak. Utal a legmagasabb trónbeszéd a mi szocziális viszonyaink gyökeres változására, utal arra, hogy közintézményeinket korszerű módon kell fejlesz­teni ; mindezekből én azt a következtetést merít­hettem, hogy apostoli királyunk e pülanatban mintegy a jövő felé invitál, ad útmutatást nekünk. Királyi ajkakról radikális beszédeket nem várha­tunk, de igenis azokból a királyi szavakból én reményt menthettem arra nézve, hogy politikai életünk a progresszivitás jegyébe megy át. T. képviselőház ! Ezeket a királyi szavakat nagy lelkesedéssel kellene megragadnunk és ezen útmutatás folytán a parlamentnek mintegy köte­lessége lett volna ezt a fonalat megragadni és a progresszivitás terére lépni, a nemzeti és szocziális fejlődés terére. És ha én ezzel egybevetem a több-

Next

/
Thumbnails
Contents