Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-13

ulius li-én, csütörtökön. 171 13. országos ülés 1910 fi paritás, a mikor mi, a magyar nemzet, nem vagyunk képesek gazdasági életünket teljesen önállóan, szabadon és egy idegen állam befolyásától menten szabályozni és rendezni azért, mert a magyar szent korona viselője, az 1867-iki kiegyezési törvényben az ország gazdasági önállóságára vonatkozólag biztositott törvényes jogának érvényesülését megtiltotta és megakadályozta. (Halljuk/ Halljuk/ balfelől.) Ne hangoztassuk tehát annyira azt az értelmi és érzelmi egységet, mert szerintünk nincsen olyan igaz magyar sziv és lélek, a mely hazánk gazdasági, kulturális és hatalmi felszabadulásának és virágzásának eszményeiről lemondani képes volna. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi legalább nem mondunk le ! Az igen t. kormánypártnak vezéralakja, gr. Tisza István ur, hirdette és hirdeti, hogy (olvassa): »ma már az 1848-as álláspont és jelszavak külön fentartása igazán politikai anakronizmus, az országra nézve káros, az országot káosz felé visszadobó dolog. Ma egy felirat előtt állunk, a mely hangoztatja a korona és a nemzet között a bizalomtól áthatott állandó és vállvetett közreműködés szükséges voltát. A mi hitünk szerint a magyar nép miihói sohasem fognak lemondani arról az 48-as eszméről és fenn fogják tartani a 48-as álláspontot, és azt tartjuk, hogy a korona és a nemzet közti kölcsönös bizalomtól áthatott állandó és vállvetett közreműködésnek egyetlen egy biztos módja van, ha Ö felsége a király hozzájárul az ország teljes gazdasági és politikai függetlenségének megteremtéséhez.* (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Az általam emiitett másik tétele a felirati javaslatnak az, hogy a választási harczban a kormánypárt részéről elért nagy siker az igazi szabadelvűség diadala. Nem vonhatom kétségbe, sőt hirdetem is, hogy azok a nagy szellemek, mint Deák Ferencz, gr. Andrássy Gyula, b. Eötvös József és még többen, a kik a 67-es kiegyezési tárgyalásokat folytatták, s azután a kiegyezést megalkották, különösen abban a korban az igazi szabadelvűségnek bajnokai voltak. Azt is elismerem, hogy Tisza Kálmánban, a magyar dzsentrinek ezen jóban és rosszban oly kiváló tipikus képviselőjében, is sok érzék volt az igazi szabadelvűség. a haladás és a reformok iránt. (Zaj. Elnök csenget.) Azt is elismerem, hogy a kormánypárt győzelme azonos a régi szabadelvűjét feltámadásával; csak azt az egyet nem ismerhetem el, hogy ennek a kormánypártnak győzelme és összetétele az igazi szabadelvűség jegyében fogantatott volna. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És itt ne méltóztassék tőlem szerénytelenségnek venni, ha igénytelen felszólalásomnak ezt a részét ahhoz a nagyszabású és korszakalkotó beszédhez fűzöm, a melyet folyó év január hó 24-én a főrendiház ülésén gr. Tisza István mélyen t. képviselő ur elmondott. Őszintén és minden hátsó gondolat vagy czélzat nélkül mondhatom, hogy a főrendiház karzatán a legnagyobb gyögyörűséggel és élvezettel hallgattam ezt a nagyszabású, ugy tartalmára, mint formájára nézve epochális beszédet. De engedje meg a mélyen t. előadó ur, hogy én belőlem egészen más következtetést váltott ki ez a beszéd, mintsem hogy abban az igazi szabadelvűségnek és a demokratikus eszmének előrenyomulását fedeztem volna fel. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha őszinte akarok lenni, bizonyos megnyugvással is hallgattam ezt a nagyszabású beszédet, mert az volt az én lelkemben az ellenállhatlanul feltörő, közvetlen hatású impresszió, hogy ime, ebben a ködös, homályos állapotban, zűrzavaros politikai káoszban milyen szépen bontakozik ki egy igazi, erős, határozott, mély meggyőződésen alapuló konzervativ politikai irány. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert az én felfogásom szerint az a beszéd a tiszta és erős meggyőződésen alapuló konzervativ politikának az inkarnácziója. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalodalon.) Ennek a beszédnek röviden, dióhéjban mi volt a tartalma ? Az, hogy gazdasági kérdésekben ragaszkodni kell a jelenlegi állapotokhoz, nem kell engedni a bank szétválasztását, fenn kell tartani a közös bankot, el kell odázni a külön vámterületnek, a vámsorompóknak felállítását 1917-en tul is, szóval fenn kell tartani azt a gazdasági egységet, a mely Magyarországot Ausztriával összeköti, a mi nem egyéb, mint megakadályozni Magyarország gazdasági önállóságának érvényesülését. Kelemen Samu : Ez volt a gazdasági konzervativizmus, azután következett a többi. Tüdős János: Engedelmet kérek, ez a gazdasági politika terén másnak, mint a leghatározottabb konzervativ politikának nem minősíthető. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Katonai téren ugyanez a beszéd hangoztatja, hogy fenn kell tartani, a jelenlegi hadszervezetet, meg kell azt erősiteni, s lényegbe nem vágó, csekélyebb jelentőségű kedvezmények ellenében azt fokozni is kell. Ez is merev konzervativ álláspont. Ábrahám Dezső : Az abszolút felségjogok megállapítása. Tüdős János: Allamjogi viszonyunkban szintén ragaszkodni kell a nagyhatalmi állás azon formájához, a melyben az előttünk és a világ előtt ma áll, és a melyben Magyarország állami önállósága és függetlensége teljesen elvész és eltűnik. És végre szocziális téren, csupán csak a legfontosabb kérdésre, a választási reformra hivatkozom. A választójogi reform kérdésében ugyan azon a napon, délelőtt itt a képviselőházban előadott programmbeszédében a t. ministerelnök ur ugy nyilatkozott, hogy a választójogi reform keresztülvitelét ő a teljes politikai jogegyenlőségalapján, a pluralitás félretételével fogja megvalósítani, illetőleg igyekezik azt keresztülvinni, és erre mi volt a szóban forgó beszédben a válasz ? így szól a válasz : Bekövetkezett a magyar nemzet 22*