Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-13
170 .13. országos ülés 1910 Julius lb-én, csütörtökön. a nemzet minden jogos érdekének megóvása mellett eszközölhető.* Hantos Elemér: Ha eszközölhető! TÜdŐS János: Nagy szerényen hozzátette ugyan, hogy (olvassa) : »ha ez a nemzet jogos érdekének megtel el«. De bátorkodom kérdezni, mi történnék, hogyha még sem sikerülne a t. kormánynak és pártjának a nemzet minden jogos érdekét megvédelmezni ? (Felkiáltások balfelöl: Nem is fog sikerülni!) És különösen mi történnék, ha az oly régen hnzódó készpénzfizetések felvétele még tovább is haladékot szenved ? Vájjon micsoda konzekvencziákat von le a többség erre az eshetőségre ? Bakonyi Samu : A mit mindig levon ! TÜdŐS János : Ezt a részt szórói-szóra felolvasom (olvassa) : »Ez a körülmény alapjában ingatná meg azok véleményét, kik a jegybank közösségét hazánkra nézve előnyösnek tartják.* Bakonyi Samu : Megingott vélemény ! (Derültség balfelöl.) Tüdős János: Tehát, t. ház, akár lesznek megóva a nemzet jogos érdekei, akár nem. (Zaj. Elnök csenget.) akár bekövetkezik az évtizedes valutarendezésnek okszerűleg és természetszerűleg szinte elengedhetetlen folyománya : a készpénzfizetéseknek felvétele, akár nem, ezeknek a be nem következése önökben legfeljebb csak meg fogja ingatni (Élénk derültség balfelöl.) a közös bank fentartásába vetett hitüket, de azért önök csak ugy meg fogják hosszabbítani a közös bank szabadalmát és csak ugy bele fognak abba nyugodni, hogy a készpénzfizetések felvételének állandó Ígérgetésével a mézes madzagot tovább is húzgálják ennek az önök által szabadnak és önállónak nevezett ország orra alatt, mint eddig és önöket még ez a sikertelenség sem lesz képes egy igazi, komoly, határozott és hazafias elhatározásra birni. (ügy van ! balfelől.) Nem tehetem, t. ház, hogy egészen röviden ne érintsem azt a szinte kvalifikálhatatlan vagy, hogy ugy mondjam, perfid magatartást, a melyet ennek a kérdésnek a tárgyalásánál osztrák hivatalos és nem hivatalos tényezők tanúsítottak. Nevezetesen az előző kormány, a midőn a bankkérdés megoldásánál a kartellbank felállításával kísérletezett és a formának hozott áldozattal meg akarta menteni a lényeget, nevezetesen Magyarország pénz- és hitelügyeinek önállósítását, akkor egyebet sem hallottunk Bécsből, mint mindig azt, hogy olyan nincs, abba ők nem mennek bele, ha Magyarország tönkre akarja magát tenni, ha Magyarország vesztébe akar rohanni, csődbe akar jutni, akkor állítsa fel az önálló nemzeti bankot, de rögtön, mert azt hirdették, hogy Magyarország ezzel öngyilkosságot követ el. És a mikor ennek folytán a kartellbank felállítása meghiúsult, mi következett ? Osztrák részről azonnal megfordították a harczi manővert és mindent megtettek arra, hogy a külön bank felállítása keresztülvihető ne legyen. És a mikor már, a magyarországi közvélemény nyomása alatt, ez sem mutatkozott elegendőnek a bank szétválasztásának a megakadátyozására, akkor előállott, t. ház, a legyőzhetetlen akadály: a fejedelmi vétó. És itt mutatkozik az az »értelmi és érzelmi egység«, a melyet a t. válaszfelirat annyira kiemel. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar szent korona nem engedte érvényesülni az országnak az 1867-iki kiegyezési törvényben a gazdasági felszabadulásra vonatkozólag biztosított jogát. Ez egy, t. ház. De még egy másik esetben is kénytelen vagyok kiemelni azt az ellentétet, a mely a t. válaszfelirat és az ország közvéleményének hangulata között erre az értelmi és érzelmi egységre nézve fennáll. A legmagasabb trónbeszéd a haderő fejlesztését kívánja. Mi erre a feliratnak a nyilatkozata ? Az, hogy »kötelességszerűleg foglalkozzunk a véderő elengedhetlennek mutatkozó fejlesztésévek. Mit jelent ez, t. képviselőház t Azt, hogy a t. kormánypárt felajánlja a maga részéről mindazoknak a horribilis áldozatoknak a megszavazását, — minden szó nélkül és minden ellenszolgáltatás nélkül — a melyeket ezen egység, a mi szerény véleményünk szerint a birodalmi egység (Igaz ! Ugy van!a szélsőbaloldalon.) eszméje megkövetel. (Ugy van ! a, szélsőbáloldalon.) Engedelmet kérek, t. ház, de bármily szép szavakkal méltatta is a t. előadó ur nagy nemzeti hőseinknek évszázadok folyamán kifejtett dicső küzdelmeit, azokat az érdemeket, a melyeket az ország politikai és a nemzet lelkiismereti szabadságának kivívása körül szereztek, mind a mellett még ő is, ez az igazi lojális jjolitikus, és ő felségének valóságos belső titkos tanácsosa, kénytelen volt kijelenteni, hogy »a nemzetnek és a dinasztiának érdeke évszázadokon keresztül nem fedte egymást«. Ebben mi vele teljesen egyetértünk, de nem érthetünk egyet abban, mint hogyha ez az érzelmi és értelmi egység, ez az érdekegység az 1867-iki kiegyezési törvény által teljesen és tökéletesen végrehajtatott és befejeztetett volna. Ez nem áll. Nem állana ez még abban az esetben sem, hogyha az 1867-ik évi kiegyezésnek alaptétele, fundamentuma, a teljes paritás, minden a dinasztiához és Ausztriához való viszonyunkban keresztülvitetett volna és végrehajtatott volna. Még akkor sem ; mert a mi politikai álláspontunk és meggyőződésünk szerint Magyarország még abban az esetben sem mondana és mondhatna le gazdasági és politikai függetlenségének teljességéről. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) De bátorkodom kérdezni, hogy hol van az a paritás, hol van az Árpádkori, az Anjou- vagy a Mátyás-korbeli, vagy akár a mostani bécsihez hasonló magyar kir. udvar és udvartartás, hol van a magyarul érző és magyarul beszélő magyar királyi család, hol vannak a dicső, fenséges, szeretettel és hódolattal körülvett magyar királyi herczegek és herczegasszonyok ? És hol van a teljes paritásos külképviseletben a mi diplomácziai és közgazdasági érdekeinknek védelme és hol van belső gazdasági érdekeink védelmében a