Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-12

162 12. országos ülés 1910 Julius 13-án, szerdán. dolgoznak és azért művelik a tudományt, hogy el is vegyék annak jutalmát, nem tudnak előrehaladni. A műegyetemen, a melynek olyan szép épületet emeltünk, szintén egészen más viszonyok vannak. A műegyetemről elég egy statisztikát felolvasnom. E kimutatás szerint az 1909/10. évben tartottak 8962 colloquiumot, mert hála Istennek ott a tanszabadság nincs behozva ugy, mint a jogi karon és a tudományegyetemen. Vizsgálat volt 2061, szigorlat volt 656. Ebből elfogadtak 492-őt és oklevelet nyert összesen a négy szakon 221 egyén. A mint látjuk, a magyar anyag nem egészen olyan haszontalan, mert egy fontosabb és nehezebb szakon, a melyiken igazán kell tanulni, tanulnak és tudnak is tanulni, hogy ha a szabályzat jó és hogy ha azt be is tartják. Azonban kénytelen vagyok egy esetet elmondani. Mindezek a dolgok nem most először vannak szellőztetve. A Munka Szemléje czimü lap 1906. év folyamán négy vagy öt czikkben ezek közül sokat elmondott, a tanár urak személyét illetőleg is czélzásokban és valóságban kiirva sok mindent, a botrányos állapotokról az orvosi karon, a szolgakurzus intézményéről, a mi hajdan abból állott, hogy a tanítványok nem a tanárhoz mentek, hanem a szolgát fizették meg, a ki ennek fejében azt a növényt, állatot, vagy ásványt küldte a vizsgára, a melyikre az illető hallgató előre elkészült. (Derültség balfelől.) El van mondva a kurzusok dolga az orvosi karon, a hol 8—900 K-ba kerül a hallgató részére, hogy a szigorlaton átmehessen, ha az összes kurzusokat akarja venni, a miből következik, hogy a tanár urak előadásokat tartanak, azonban a valóságos tanitást a tanársegédek és a magántanárok végzik. El van mondva ezekben a czikkekben igen sok magánéleti dolog, a mivel én nem akarok foglalkozni. Azonban érdekes mit tett a jogi kar, mikor ezek a czikkek megjelentek, összeült és tanácskozott a felett, inditson-e sajtópert vagy sem ? Azután megállapították, hogy nem jó sajtópert indítani, mert van olyan a mi nem igaz, de nagyon sok olyan a mi igaz, és akkor azután nyilvánosságra kerülne. Ennélfogva nem sajtópert indítanak, hanem kebelbéli vizsgálatot (Derültség balfelől.) a felett, hogy kit lehet szerzőként megfogni. Akkor valaki elszólta magát, vagy ráfogták egy szigorló fiatalemberre, Hampel Józsefre, pedig a czikket nem ő irta. Megállapították, hogy ennek a fiatalembernek április 24-én van második szigorlata, itt van nálam a végzés. Azután berendelték és tanuként kihallgatták, hogy ki a czikk szerzője. A szigorló azt mondotta, hogy ő tanuként nem hallgatható ki, ez a sajtóeljárásra tartozik, s hogy ő nem áll az egyetem fegyelmi hatósága alatt, mert ő ügyvédjelölt. A jogi kar nem elégedett meg ezzel a felvilágosítással, hanem a büntető járásbíróságot kereste meg, hogy ebben a fegyelmi ügyben az egyetem jogi karának kívánságára az illetőt eskü alatt hallgassa ki. 1906. B. III. 413. szám alatt kereste meg a büntető járásbíróságot. A büntető járásbíróság visszautasította a megkeresést azon a czimen, hogy az egyetemnek erre hatásköre nincs. Erre Király János az akkori dékán egyszerűen felfüggesztette az április 24-iki vizsgálati terminust. A szigorló újra kérte beadványában a határnap kitűzését, ezt elutasították. Felfolyamodott a tanácshoz, a tanács jóváhagyta. Felfolyamodott a minísterhez, Apponyi Albert minister ur ezt a határozatot megsemmisítette és utasította a tanácsot terminus kitűzésére. Ezt a határozatot 2739— 1905. szám alatt közölték az illetővel. A határozat ugy szól: »Ertesitem jogszigorló urat, hogy a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister ur folyó évi május 31-én 44.503/906. szám alatt kelt leiratában megengedte, hogy jogszigorló ur a tételes szigorlat letételére az egyetem jog- és államtudományi karon határnap tűzessék ki. Király, s. k. ez idei dékán.« Kelemen Samu : Hányszor bukott a szerencsétlen ? Lengyel Zoltán : Nem bukott az el egyszer sem ! Ezt a határozatot közölték, azonban ennek daczára sem tűztek ki határidőt, hanem újból felírtak a minister úrhoz, hogy ők elfogultaknak érzik magukat (Derültség balfelől.) és ezért törvény és szabály ellenére azt kérik, hogy a kolozsvári egyetemet delegálja a minister ur a vizsga felvételére. Az igen t. akkori minister ur vagy — nem tudom — a ki eljárt ebben a dologban, felhivatta és megkérdezte a jogszigorló urat is. Az is elfogadta, hogy delegálják a kolozsvári egyetemet. Erre helyt adtak ennek a kívánságnak, Kolozsvárra tették át a vizsgázót, ott szigorlatozott le és ott kapott doktori diplomát, annak daczára, hogy a tanulmányi és vizsgálati szabályzat 4. §-a kimondja, hogy a szigorlatok csak azon az egyetemen folytathatók, a melyen a jelölt az első szigorlatot kiállotta. Engedelmet kérek, a tanár urak egyike se vegye személyes dolognak, ha én aztán ezt idehozom, vagy esetleg más valamikor más valaki idehozta volna, mert ugy elfojtani a dolgokat — ugyebár — még sem lehet, hogy azok nyilvánosságra ne kerüljenek. Azt hiszem, két útja lett volna az ügy elintézésének : vagy sajtópert vellett volna indítani ebben az esetben, vagy ha nem jó a sajtóper, meg kellett volna állapítani felterjesztéseikben, hogy ezek az állapotok tényleg fenforognak és kérni kellett volna a minister urat, hogy segítsen ezen vagy akként, hogy az egyetemet lássa el megfelelő helyiségekkel, tanerőkkel és követelje a szabályzatok szigorú betartását, vagy pedig akként, hogy gondoskodjék uj egyetemek felállításáról. Vannak ám az egyetemen más bajok is. (Zaj.) Nem fogok túlságos hosszasan beszélni. Elhoztam magammal az Egyetemi Lapok egyik számát. Informáczióm szerint az Egyetemi Lapok számára 9000 korona szubvenczió van az egyetem költség-