Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-12

i2. országos ülés 1910 Julius 13-án, szerdán. 163 vetésébe felvéve. Ezeket az Egyetemi Lapokat nem olvassa senki, ellenben arra gondja van a kiadóknak, hogy arczképeket közöljenek az első oldalon, nem a tanár urakét, hanem hol a magukét, hol a tanács jegyzőét, hol más érdemes férfiúét. Az egyetem és a ministerium elfojtotta még azt a kevés ifjúsági életet is, a mi ezelőtt létezett. Az egyetemi körben t. i. volt valamelyes ifjúsági élet, a mely az év elején abban nyilatkozott meg, hogy 100—150 ember beverte egymás fejét a vá­lasztások alkalmával. (Derültség.) Ertsey Péter: Választási visszaéléseket pa­naszol ! (Derültség.) Lengyel Zoltán: Azután következett belőle egy egész csomó párbaj, vizsgálat, a melynek soha­sem adtak helyet. De volt az ifjúság körében vala­melyes érdeklődés, ha nem is a tanulmányok iránt, legalább az egyetemi köröknek és egyesületeknek dolgai iránt és volt a politika iránt, mert az ifjúság, ha egyebet nem tett és nem mehetett az egyetemre, legalább az utczán tüntetett, legalább valami iránt érdeklődött, de most már ez is megszűnt. (Fel­kiáltások jobbfelől: Hála Istennek!) Ma már az egyetemi köri élet el van fojtva, ma már az egye­temi körben nincsenek tagok, az egyetemi kör helyiségét azonban egy drága helyiségben a Kap­lony- és Egyetem-utcza sarkán ma is fizeti és fen­tartja az egyetemi tanács. Az egyetemi ifjúság tisztán és kizárólag fele­kezeti egyletekben van csoportosulva : egy katko­likus, egy református és egy zsidó egyesületben, a hol tisztán felekezeti alapon foglalkoznak a kér­désekkel és igyekeznek egymást meggyőzni és befolyásolni. Engedelmet kérek, ilyen előzmények után és ilyen állapotok alapján, azt méltóztatik gon­dolni, hogy Magyarország parlamentjében más viszonyok lehetnek, ha talán az általános választói jogot behozzuk ? Az általános választói jog alap­ján is többnyire olyan férfiakat fognak választani, a kik az egyetemen nőttek fel, de ilyen nevelés után és ilyen állapotok mellett, lehet-e jobb, lehet-e erősebb, tanultabb és hazafiasabb generácziót várni a jövendőben olyan egyetemi állapotok mellett, a hol sem nem tanítanak, sem nem tanul­nak, a hol nincs egyetemi ifjúsági élet, sőt egye­temi hallgató egyáltalában nem is tartózkodik a fővárosban. Otthon legalább nem fecsérli édes­apja pénzét, a ki ellenben itt van, csak rossz példát lát, elzüllik; a tanulásra azonban nincsen módja, mert nemcsak az egyetemen van baj, hanem az egyetemi könyvtárban is, a hol 7—8000 egyetemi hallgatóra mindössze száz hely jut. Ehhez járul még az az állapot, hogy azok, a kik a budapesti egyetemen végeztek, mert itt nincs sem hallgatási sem kollokválási kötelezett­ség, Kolozsvárra mennek vizsgázni. így a buda­pesti és kolozsvári egyetem közt igen erős verseny fejlődött ki abban a tekintetben, hogy melyik hódítson el több vizsgázót és kapjon több vizsga­dijat ? A kolozsvári egyetemnek korántsincs annyi hallgatója, mint szigorlója. Megtörténik, hogy 80—90 szigorlat van egy napon, pedig a tanárok száma sokkal kevesebb, mint a budapesti egye­temen ; a jelöltek Budapesten voltak beiratkozva, de sohasem voltak az egyetemen, és a négy évfo­lyam bevégzése után azt sem tudják megmondani, hány emeletes az egyetemi épület; lemennek Kolozsvárra és vizsgáznak olyan tanárok előtt, a kiket sohasem láttak, a kiknek könyveit sohasem olvasták. Ott másfél órán át ülnek és hazahozzák a diplomát. Ha ezek a kérdések egyszer a maguk összes részleteiben' kibomolnak és a közvélemény elé kerülnek, mindenki igazat fog adni nekem, hogy összes közállapotainknak itt van a baja, összes közállapotainkat itt kell orvosolnunk, egy különb és jobb nemzedék felnevelésével, egyetemi állapo­taink szanálásával. En nagyon szeretem, ha egyetemi tanárok idekerülnek a parlamentbe és örülök, hogy az összeférhetetlenségi törvény e kiváló férfiakat nem tiltotta el attól, hogy itt helyet foglaljanak, de az eredményekkei nem vagyok megelégedve. Mert, ha a tanár urak, mint képviselők itt a par­lamentben az egyetemi tanítás érdekében vetet­ték volna latba tekintélyüket, nem lennének ilyen állapotok. Nem tudom, a minister urakat ki befolyásolja. De ha ilyen arányban befolyásol­ták volna, ezek az állapotok nem forognának fenn és el kell várnunk, hogy mostantól kezdve nem a vizsgálati dij, hanem végre a tanítás ered­ménye szerint legyenek a minister urak infor­málva, és hogy ezek az állapotok megszüntettes­senek. Ámde ez az állapot nem szüntethető meg pusztán az uj egyetemek felállításával. Ha uj egyetemeket állítunk is fel, Budapesten a züllés tovább tart. En azt hiszem, teljes mértékben meg kell szüntetnünk a tanszabadságnak azt a módját, a mely fennáll, s a mely arra vezet, hogy senki se járjon előadásra és senki se tartson elő­adást. (Igaz! ügy van!) Ha a tanszabadság korlátozására szüksége van a műegyetemnek, akkor szüksége van az ország kormányzására hiva­tott jogászvilágnak is, mert nem az ügyvédi vizsgán kell elbuktatni azt a fiatal embert, a ki nem erre a pályára való, hanem magán az egye­temen. (Helyeslés.) Azonban ez sem elegendő, mert azzal kapcso­latban, hogy kérni fogom a t. minister urat, hogy ezen uj egyetemekre vonatkozó tervvel komolyan és sürgősen méltóztassék foglalkozni, kérem, fon­tolja meg, hogy arról is kell gondoskodni, hogy a magyar ifjúság ne özönöljék oly mértékben az im­produktív pályákra. A gimnáziumokban is kontingentálni kell a létszámot, hogy szoruljanak ki onnan azok, a kikre nincs szükség sem a hivataloknál, sem a szabad foglalkozások területén és hogy kormányzati intéz­kedéssel szorítsuk oda a nemzet ifjúságát, hogy produktív pályákra menjen, az ipari, kereskedelmi és pénzügyi téren működjék, (Általános helyeslés.) hogy egészen uj generáczió nevelkedjék, a mely nem 21*

Next

/
Thumbnails
Contents