Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-11
11. országos ülés 1910 Julius 12-én, kedden. 133 ha az uraknak ugy tetszik, a szimpátiák és antipátiák harczát is — de arra kérem, hogy ebben a kérdésben kapcsoljuk ki a pártpolitikát, (Helyeslés jobb/elől) mert ez a kérdés a magyar nemzeti létnek legfontosabb kérdése és ebben a kérdésben most, végre valahára, ahhoz a ponthoz jutottunk, hogy ugy mondjam a »moment psychologique«-hez, ahhoz a pillanathoz, a hol végre hozzá lehet talán férni a lelkekhez, hozzá lehet férni a kedélyekhez. Pedig ezt a kérdést hatalmi eszközökkel nem, ezt a kérdést csak a lelkeknek, a sziveknek, a kedélyeknek egymást megértésével lehet megoldani. (Igaz ! Ugy van! Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) T. képviselőház, itt egyszerre összhangzóan egyöntetűen kell. . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Tisza István : ... a közeledő lépésnek megtörténnie mind a két oldalról. Itt elsősorban a román magas klérus az, a melyre nagy hivatás vár, a melynek nagy kötelességei vannak és a melyre óriási felelősség hárul, de másrészben a magyar kormányra vár a felelősség, a mely most megkapta a megbízást az ügyek vitelére; a mely ebben a szituáczióban rendelkezik azon hatalommal, hogy a magyar nemzet nevében nyilatkozhassék, cselekedhessek és eljárhasson. Ezekre a faktorokra vár a felelősség és a hivatás most, hogy megkeressék az összhangzatos közeledési akczió előfeltételeit. Hogy ezek miben álljanak, azt nekik, a kik felelős állásban vannak, kell megkeresniük és kihirdetniök. Én ezen munkának útjába semmiféle részletek elmondása által nem akarok nehézségeket gördíteni. Avatatlan, kívülálló tényezőknek nem szabad a dolog részleteibe befolyniok ; csak egyről biztosithatom a ministerelnököt': biztositóm arról, hogy nem tehet az országnak nagyobb szolgálatot, mintha sikerül ezt a nagy problémát egy lépéssel közelebb vinnie a megoldáshoz. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Es biztosithatom őt arról, hogy azon esetben, ha csakugyan sikerül megnyerni a románság igazi vezetőit egy hazafias akczió számára, abban az esetben minden olyan lépés, a melyet a nemzeti állam egységének sérelme nélkül tesz ezen eredmény biztosítására, lelkesült támogatásban fog részesülni bizonyára nemcsak ezen párt, de az egész magyar közvélemény részéről is. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Itt Európának délkeleti részén, a hol rohamosan haladnak az események előre; itt, a hol nemzetek születnek; nemzetek, államok mérkőznek, küzdenek, enyésznek el; itt, a hol a helyzet képe kaleidoszkopszerűleg váltakozik : itt talán évtizedeken át nem volt meg a kellő pillanat arra, hogy nemzetünk számára biztosítsuk azt a pozicziót a lelkekben, a szivekben, a kedélyekben, a melyet megérdemel, s a melyet el kell, hogy foglaljon azért, hogy betöltse hivatását; azért, hogy fennmaradhasson ; azért, hogy nagygyá lehessen és azért, hogy megvédhesse szomszédainak függetlenségét is. Most ugy tetszik nekem, mintha e pillanat megérkezett volna; ugy tetszik nekem, mintha sok tekintetben kedvezőbbek volnának az esélyek, mint hosszú évtizedek óta ; ugy rémük előttem, hogy a szerencse istenasszonya mosolyog most felénk és megadja a módot talán egy rövid negyedórára, hogy messze időkre kiható kezdeményezést tehessünk. Most itt az idő S mindazokhoz, a kiknek része lehet e kérdés megoldásában fordulok azzal a kéréssel: Ragadjuk meg üstökénél ezt az alkalmat ! (Hosszantartó elénk helyeslés, éljenzés ás taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Návay Lajos elnöklete alatt.) Elnök : T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Szólásra ki van feljegyezve ? Hammersberg László jegyző: Győrffy Gyula! Győrffy Gyula : T. képviselőház ! Nem vagyok abban a kellemes helyzetben, mint az előttem felszólalt gr. Tisza István képviselő ur, a ki beszéde kezdetén nyomban kijelentette, hogy az előtte felszólaltakkal polemizálni nem akar. Miután a szőnyegen levő felirati javaslat szorosan összefügg az előttem felszólalók beszédeivel, melyekben a felirati javaslatra tartozó kérdéseket is érintették, kénytelen vagyok ezekre nézve észrevételeimet megtenni. (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház ! A felszólalások sorrendjét követem és mindjárt Miháli Tivadar t. képviselőtársam beszédére akarok néhány észrevételt tenni. \ Mindenekelőtt megjegyzem, hogy t. képviselőtársam egy közbeszólás rendjén tiltakozott az oláh elnevezés ellen. László Mihály: Pedig az az igazi! Győrffy Gyula: Az én tudomásom szerint Románia a 60-as években, mint önálló szuverén állam, ezt a nevet az oláhoknak és Oláhországnak megadta. És azóta az európai diplomácziában, nemzetközi érintkezésben ez a név, hogy Románia és románok el van fogadva. Ellenben, hogy ennek minő visszahatása lehet Magyarország román ajkú polgáraira, polgártársainkra, én azt megérteni nem tudom, mert nálunk soha semmiféle olyan közjogi intézkedés nem történt, a mely az oláhok ezen közjogi elnevezését bármely formában és bármely törvényes alapon megváltoztatta volna. Ámde nekem semmi kifogásom az ellen, hogyha most már nálunk is sikerült a nyelvhasználatba átvinni ezt a kifejezést, hogy román. Én ezentúl szívesen élek ezzel a kifejezéssel, és ezen az alapon tehát a t. románokat nem értem, mikor Magyarországon állandóan arról panaszkodnak, hogy őket a magyar politikai közéletben árulóknak bélyegzik. Miháli Tivadar t. képviselő ur el is mondta, hogy bármely párthoz tartozzanak, ők mindig hazaárulók maradnak.
