Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-11

134 11. országos ülés 1910 Julius 12-én, kedden. Ha már most összevetem ezen észrevételt azzal, a mit gróf Tisza Istvánnak ő hozzájuk intézett felhívása tartalmaz, akkor én itt a közös megegyezési alapot aligha fogom megtalálni, de gróf Tisza István se. Miért ? Mert hiszen büntetőjogi szempontból a hazaárulás vádjával őket, ugy látszik, nem illette az államhatalom teljes mértékben, meTt hiszen t. képviselőtársaim szabadon vannak, de hogy a magyar politikai közfelfogás őket mégis ezzel tényleg illeti, ennek oka abban rejlik, hogy t. nemzetiségi képviselőtársaink, vagy nem magyarajku polgártársaink, bármely párthoz tartozzanak is ebben az országban, oda saját nemzetiségi törekvéseiket viszik be és kultúrai, nyelvi területet óhajtanak, és ezen kultúrai és nyelvi területből óhajtják majd a politikai területet a maguk számára kisajátítani. Ez az ut vezet arra, hogy Magyarországot ily nemzetiségi összetételű állammá alakítsák át, és mert ezen törekvésüket a magyar közvélemény és a magyar nemzeti érzés felismerte bennük, mindaddig, mig ezen külön törekvésükről le nem mondanak, addig tényleg, akár önként, akár gróf Tisza István felhívása folytán, tartozzanak bármely párthoz, a magyar közvélemény őket velünk együttérző magyar állampolgároknak elismerni sohasem fogja. Nem is fogja őket ezen a téren támogatni soha, mert ha Ausztria sorsára nem akarunk jutni, a nemzetiségek ilyen nyelvi és politikai kialakulását ebben az államban öngyilkosság nélkül eltűrni nem lehet. (Helyeslés balról.) A nemzetiségi kérdés kapcsán gróf Tisza István, kinek ma az egyedüli témája volt, megállapítja azt, hogy nálunk a nemzetiségi kérdést meg kell oldani, s hogy ennek a legkomolyabb pillanata következett be. És midőn ezen felhívást intézi a nemzetiségekhez és minden magyar párthoz is, egyben megállajntja, hogjr a nemzetiségi kérdés tekintetében minket súlyos mulasztások terhelnek. Felsorolja a közigazgatási, felsorolja a rendészeti, felsorolja a büntetőtörvényünk hiányait, melyeknél fogva a nemzetiségi izgatásoknak ellenállani nem tudunk. Ha ez a felsorolás helyes és komoly volt gróf Tisza Istvánnál, a mint hogy az, akkor gróf Tisza Istvánnak nem kellett volna várni a mostani pillanatra, a mai alkalomra, hogy a nemzethez e tekintetben felhívást intézzen. Hiszen neki, mint a szabadelvű párt tagjának, mint a kormány elnökének, mint a mai tisztelt többség vezéri értiának módjában állott ezen törvényhozás előtt azokat a javaslatokat proponálni, a mely javaslatok által ezen segíteni lehet. Most a t. nemzetiségi képviselő urakhoz intézem szavaimat. Abban igaziük van, hogy a közigazgatás által sok sérelmet szenvednek, de szenved a magyar faj is, mert a közigazgatásunk visszaélései nem csupán a román vagy többi nemzetiségi polgártársainkat sújtják, hanem sújtják a magyar állam minden polgárát. És ha e tekintetben azután mi feljajdulunk és jövünk panaszszal a törvényhozás szine elé és keressük az orvoslást, senki sem fog minket azzal vádolni, hogy hazaárulók vagyunk. Miért ? Azért, mert saját törvényhozásunk által akarjuk orvosolni az ugyancsak saját közigazgatásunk által rajtunk elkövetett sérelmeket. De mikor ők ugyanezeket a sérelmeket panasz tárgyává teszik, ugyanakkor egyúttal e nemzet hibájául akarják ezt betudni . . . Pop Cs. István : Soha ! Győrffy Gyula: ... és ugyanakkor a nemzet ellen akarják kihasználni, ugyanakkor akarják a nemzetet megrágalmazni a külföld előtt azzal, hogy mi ezen közigazgatási visszaéléseket egyedül és kizárólag csupán ellenük követjük el, azért, mert ők nemzetiségiek. Ha tehát ők komolyan igazi magyar állampolgárok óhajtanak lenni, akkor tessék velünk egyesülni ezen a téren, és velünk együttesen arra törekedni, hogy ezt a közigazgatást megjavítsuk, és ne tessék minket a külföld előtt diszkreditálni akarni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy a nemzetiségek el vannak nyomva és nagy sérelmeket szenvednek. Emlékeztetem őt egy nagy tényre. Az urbériség felszabadítása alkalmával a magyar nemzet egyáltalában nem tett különbséget nemzetiségiek és magyar állampolgárok között. Az urbériséget egyenlően szüntette meg valamennyivel szemben és a kártalanítást a vesztett urbériségért egyenlően n}Tijtotta ez az ország. És ime, a nemzetiségek urbériséget is a magyar állam megváltotta, megváltotta a magyarság pénzéből, mert ha összeállítjuk azt a statisztikát, hogy mely urbériséget kapott a nemzetiség és annak mekkora a váltságösszege, akkor abból az adóból, melyet a felszabadult jobbágyok birtokuk után fizetnek, aligha fogja azt kiegyenlíteni, azt a magyarság fizeti. És ugyanakkor, midőn a nemzetiség a] magyar nemzet nagylelkűségéből igy minden feltétel nélkül tulajdonhoz, birtokhoz és a teljes politikai jogokhoz jutott, ugyanakkor emlékeztetem őket, hogy ennek az országnak van egy faja, szin-tiszta magyar, a székelység, és az a székelység úrbéri kártalanítást sem kapott, de hozzájárult azon váltság összegéhez, melyet a nemzetiségi jobbágytelkek után az állam fizetett. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha egy nemzet igy jár el, ha ily nagylelkűen osztja a jogot és a birtokot a nemzetiségiek között, lehetséges-e az, hogy ők állandó panaszszal forduljanak a magyarság ellen, a mely őket elnyomja ? Elnyomás-e az, hogy a jobbágytelkek után a politikai jogokat is ép olyan egyenlő mértékben osztotta ki, mint a többi magyarságnak ? Hát nem volt-e általános jog az is, birtokkal, vagyonnál megtetézve, melyet a magyar államtól nyertek ? T. képviselőház ! Gr. Tisza István ugyancsak a büntetőtörvénykönyv hiányait is felsorolta, a mely az izgatásokat nem sújtja eléggé. Igaza van, és épen azért alkahna lesz gr. Tisza Istvánnak akár mindjárt a választási törvény rendjén, vagy alkalmas módon a büntetőtörvénykönyvbe meginditványozni azt, hogy a ki Magyarországon politikai izgatást végez a magyar nemzet egysége és a