Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-11
132 11. országos ülés 1910 részében még mindig idegenül állott a magyar és a román társadalom egymással szemben, és az agitatórius elem csak azért nem lépett fel lármásabban az utolsó évtized első felében, mert passzivitásba lépett, mert a nyilt akczióktól tartózkodtak. Azután következett be a nemzetiségi küzdelmeknek az az ujabb, akutabb stádiuma, a midőn a román agitátorok kiléptek az aktivitásba, kiléptek és egy ideig meglehetős imponáló erőnek látszatát tudták feltüntetni. És — a mit rnár jeleztem felszólalásom elején — csak a legközelebbi múltban volt idő, a mikor tényleg kevesen voltunk, a kik hittük és hirdetni mertük, hogy ezek az urak hiába állanak oda mint a románság vezetői és hivatott képviselői, az ő hatalmuk nem vert mély gyökeret a románság nagy tömegeiben, az ő hatalmuk nem olyan nagy, csak bátor és elszánt fellépésre van szükség, hogy ez a képzelt hatalom, ez a kártyavár, ez a délibábfény a maga ürességében álljon előttünk. Pop Cs. István : És sok pénz kellett hozzá ! Gr. Tisza István : Az urakat sikerült kevés sajnálatraméltó kivétellel kibuktatni a képviselőházból. (Derültség. Helyeslés a jobboldalon.) IVÜháÜ Tivadar: Köszönjük a kegyelmet. Gr. Tisza István : Sikerült ott, a hol magyar jelöltek állottak önökkel szemben. De különös fontossággal bir, ha figyelemmel kisérjük, hogy nézett ki a választási küzdelem ott, a hol hazafias románajku polgártársunk állott oda, nyíltan kitűzve a hazafias román politika zászlaját és mérkőzött önökkel szemben. Pop Cs. István : Csendőrök támogatásával! (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Tisza István : Kisérjék egy kissé figyelemmel az urak a választási statisztikát és látni fogják, hogy kivétel nélkül mindenütt, az összes kerületekben, a hol a nyiltan hirdetett hazafias román politika küzdött meg az önökével, önök megsemmisülve, törpe minoritásban jöttek ki a választásokból. (ügy van ! Ugy van ! Élénk helyeslés a jobboldalon.) Végre itt az alkalom, hogy ez a hazafias románság ne csak szórványosan, egy-egy kiváló tagja által, de a maga zömében, a maga egészében, egész imponáló súlyával lépjen ki a porondra és vezesse és irányítsa a román közvéleményt, vezesse és irányítsa ne egy mérsékelt román párt halvaszületett rögeszméjével. Az én nézetem szerint mérsékelt és naczionaHsta párt már egymagában contradictio in adiecto. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A mely perczben ugyanis nem magyarajku polgártársaink nemzetiségi alapon pártokat állítanak, abban a perczben negálják a magyar nemzet politikai egységét. (Ugy van ! ügy van ! a jobboldalon.) Ezzel a törekvéssel szemben nincs és nem lehet megalkuvás, ezzel meg kell küzdeni és ha birunk velük, el kell velük bánni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Julius 12-én, kedden. Miháli Tivadar : Nemzetiségi egyenjogúság ! Gr. Tisza István : Igenis álljanak elő ez ország románságának hivatott vezérei, álljanak elő mindazzal, a mi a lelkükön fekszik, álljanak elő mindazzal, a hol jogos érdekeik, jogos kívánalmaik gondozása terén tehetünk valamit, és akkor közös egyetértéssel, együttes erővel teremtsük meg biztos alapjait egy olyan testvéries egyetértésnek, a melyért érdemes is áldozatot hozni és a melyért szívesen is fog a magyar nemzet áldozni. A magyar nemzetet az ámításnak, az izgatásnak, a gyűlölködésnek szavával engedékenységre nem fogják birni, (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) de igenis, jöjjenek végre egyszer nyütan, hátsó gondolat nélkül, férfias bátorsággal, a testvéries egyetértés szavával, helyezkedjenek rá hátsó gondolat nélkül a magyar politikai nemzet egységének gondolatára, jöjjenek be, igenis, az egyenjogúság alapján, nem mint külön csoport, nem mint ellenséges had, de mint a magyar közéletnek egyenjogú tényezői a mi sorainkba . . . (Elénk derültség a baloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Vagy oda ! Azokba a sorokba is átengedjük őket! Folytonos zaj a baloldalon.) Rosenberg Gyula: Akár oda! (Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) Gr. Tisza István : Igazán nagyon kérem . . . (Folytonos zaj. Elnök csenget.) képviselőtársaimat, hogy a mennyire tőlünk telik, most, erre a félórára, hagyjuk kivül a pártpolitikát. (Zaj a baloldalon.) Justh Gyula : Hát ez nem pártpolitika ? Odahívja a románokat! (Felkiáltások a jobboldalon : Tévedés ! Elnök csenget. Halljuk! Halljuk !) Gr. Tisza István : Nagyon természetes, hogy ez alatt: »a mi sorainkba« nem ezt a pártot értettem, hanem a képviselőháznak minden magyar pártját. (Helyeslés.) Nemzetiségi polgártársaink között nagyon sokan vannak, a kiket egyéb elveik elválasztanak ettől a párttól, menjenek tehát abban a magyar pártba, a melyikhez legközelebb állanak, de vegyenek részt a magyar közéletben, nem mint ellenséges külön test, hanem felolvadva a magyar pártok keretében. (Zaj és közbeszólások balfelől. Halljuk ! Halljuk !•) Elnök (csenget) : Kérem a kéjíviselő urakat, méltóztassanak csendben meghallgatni a szónokot. (Halljuk ! Halljuk!) Gr. Tisza István : T. képviselőház ! (Halljuk!) Halljuk !) Az én képviselőtársaim nagyon jól tudják, hogy engemet az ilyen közbeszólások meg nem zavarnak; ha ebben az esetben mégis sajnálattal töltenek el, ugy ez azért van, mert igazán abban a meggyőződésben élek, hogy most a nemzet életét legmélyebbről érintő kérdésre nézve egy talán világtörténelmi fontosságú fordulóponton állunk, egy olyan ponton, a hol valóban a nemzet nagy érdekeinek teszünk szolgálatot, ha lehetőleg kidomborítjuk az összes magyar, számottevő tényezőknek egységét, egyértelműségét e kérdés kezelésében. Hiszen van annyi más kérdés, a hol megvitathatjuk az eltérő nézeteket és megvívhatjuk,
