Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-11

il. országos ülés Í910 Julius í2-én, kedden. Í21 teljes mértékben való biztosítása, el nem ismerem. (Helyeslés a széhöbaloldalon.) De a szabadelvűség miatt is, az az én meggyőződésem, szüksége van ennek a háznak, ennek a parlamentnek, ennek a nemzetnek a függetlenségi és 48-as párti ellenzékre. A felejtés ugy látszik legnagyobb erénye az igen t. többségnek, de talán hivalkodás nélkül is teljes joggal idézhetném az önök emlékezetébe, hogy mikor a régi szabadelvű párt a maga hatalmát tovább már nem tudta fentartani, ez a függetlenségi és 48-as párt sietett segitségére az egyházpolitikai liberalizmus érvényesítése kedvéért. (Igazi Ugy van! a szélsobalolclalon.) Mi hallottuk azt, hogy önök a szabadelvű érát akarják restaurálni. Mi figyelemmel fogjuk kisérni minden parlamenti cselekvésüknek ezt a maguk választotta kritériumát, és számon fogjuk önöktől kérni a szabadelvűség most hangoztatott jelszavát, sőt ezt a számonkérést már most megkezdhetjük, (Ugy van!) mert a szabadelvű politika az én legjobb meggyőződésem szerint nem lehet az. mely ellentétbe helyezkedik az általános és egyenlő választói joggal. (Igaz! Ugy van! a szélsobalolclalon.) Ma minden nemzetnek ellenmondást nem tűrő egyetemes felfogása szerint a liberális j)olitikának legbiztosabb eszközéül az általános és egyenlő választói jogot kell tekinteni. Azt mondják velünk szemben, hogy mi taktikából, az elveszített, megcsorbitott népszerűség visszaszerzése érdekében választottuk meg jövendő parlamenti programmunk gerinczéül az általános, egyenlő választói jogot és a titkos szavazást. Ezt a nem épen lelkiismeretes vádat nem nehéz megezáfolni, ha rámutatok arra, hogy a függetlenségi és 48-as párt úgyszólván fennállása óta mindenkoron, mikor a kérdés akár itt a parlamentben aktuális volt, akár programmszerűleg meg kellett nyilatkoznia, az általános, egyenlő választói jog és az ennek védelmére szolgáló titkos szavazás álláspontjára helyezkedett. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) 1872-ben, már mikor a mostani választási törvény első formájában a ház elé került, határozati javaslatában mondotta ki a függetlenségi és 48-as párt azt. hogy követeli az általános választói jogot és a titkos szavazást. Az 1896-iki felirati javaslatában a függetlenségi és 48-as párt igy nyilatkozik (olvassa): » Felhívjuk Felséged figyelmét arra, hogy mily nagy érdekek fűződnek ahhoz, hogy a képviselőválasztásoknál a valódi nemzeti akarat nyerjen kifejezést. Mai választási rendszerünk csak a nemzet kisebb részének adja meg a jogot akarata érvényesítésére. Ha általános a véradó, legyen általános a polgár joga is. Az általános, községenkénti és titkosan gyakorlandó szavazati jogot akarjuk mi a törvénykönyvbe beiktatni.« Az 1901. évi választási szózatban a függetlenségi és 48-as párt ugyancsak ezekre az elvekre heKÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. I. KÖTET. lyezi politikai működésének jövendőjét. Ugyanakkor az 1901. évi felirati javaslatban kifejezetten követeli az általános egyenlő szavazati jogot és annak titkosan leendő gyakorlását. Igaz, hogy voltak a párt egyes tagjainak felfogásában hullámzások és ingadozások. De, hogy most ennek a pártnak valamennyi tagja, aggodalmait legyőzve, — mert azoknak alaptalanságáról meggyőzve — ráhelyezkedik mint a párt cselekvésének alapjára a választási jognak ilyen radikális reformjára, ezen ne tessék csodálkozni, mert ennek a meggyőződésnek ereje, ebben a pártban abban az irányban nőtt, a mint látnia kellett, meggyőződött arról, hogy a nemzet lelkében élő valódi egyetemes akarat a hatalom részéről minduntalan akadályokba ütközik és annak megvalósulása felé komoly lépést ez a nemzet épen e miatt nem tehet, mert nincs meg a képviseletében az az erő, a melyet a királyi hatalomnak túlsúlyával szembehelyezhet. De nemzeti szempontokat vetnek fel mint legsúlyosabb aggodalmakat az általunk követelt reformmal szemben. Nohát én legelső nemzeti szempontnak Ítélem azt, hogy a nemzetnek akarata valóban érvényesülhessen; azt pedig csak nem lehet kétségbevonni, hogy egy kevesek által képviselt akarat, nem mindig lehet az egész nemzetnek akarata. A magyarság veszedelmét látják az általános egyenlő szavazati jogban a t. többségnek szónokai. Issekutz Győző t. képviselő ur például Szabó István t. képviselőtársamhoz azt a kérdést intézi, hogy mondja meg azt: ha szerinte 70 százalékát képezi a lakosságnak a kisgazdaközönség, mennyi ebből a magyar és ha 69 millió adót fizetnek ezek, mennyi abból a magyar adófizető. Issekutz Győző t. képviselő ur nem épen túlságos fölényérzettel arra hivja fel az ezen padokban ülő képviselőtársait, hogy tanuljanak; mielőtt ilyen fontos kérdésben állást foglalnak és az utolsó szót kimondják, tegyék a kérdést tüzetes tanulmány tárgyává. Hát én biztosítom t. képviselőtársamat, hogy itt sem ülnek könynyelinű emberek és itt, a ki állást foglal, mielőtt azt megtenné, mindegyik lelkiismeretének összes aggodalmait veti számba, (Ugy van! a, szélsőbaloldalon.) a nemzetnek egész helyzetét, múltját és jövendőjét teszi megfontolás tárgyává. És ha a magyarság veszedelmének szempontjából bírálom az általunk követelt reformot és összehasonlítom azt a képet, a mely ellenfeleink szerint ebből ki fog alakulni, a mai választási törvény alapján fennálló képple, arra az eredményre jutok, hogy egy nemzetellenes kormány a mai választási törvénynyel, különösen a t ministerelnök úr által annyira dicsért módszernek segítségével elérheti azt, hogy százon felüli nemzetiségi párti képviselő kerülhet be ebbe a házba. Ugron Zoltán: De nem mutatta az eredmény! 16