Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-11

122 11. országos ülés 1910 Julius 12-én, kedden. Bakonyi Samu : Méltóztassék megnézni azoknak a törvényhatóságoknak néprajzi viszonyait, a melyeknek vizsgálatára ezt a nézetemet alapítom és meg fognak arról győződni, hogy Árva, Brassó, Liptó, Nyitra, Pozsony, Trencsén, Turócz, Zólyom, Sáros, Szepes, Ung, Bihar, Máramaros, Szilágy, Arad, Krassó-Szörény, Temes, Torontál, Alsó-Fehér, Besztercze-Naszód, Fogaras, Hunyad és Szolnok-Doboka vármegyéknek mai kerületi beosztása mellett ezt a ezélt teljes mértékben és könynyű szerrel lehet elérni, ha egy nemzetellenes irányzatú kormánynak rendelkezésére állanak azok az eszközök, a melyet a t. kormány olyan bőségesen használt, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugron Zoltán: De meg lehet akadályozni! Bakonyi Samu : De ezzel a veszedelemmel szemben egy másik örvendetes tanulságot lehet felállítani, örvendetes az, hogy a magyar fajnak szaporodása legkedvezőbb ebben az országban. Ha az 1908-iki statisztikai felvételnek eredményét vizsgálom, azt találom, hogy annak az esztendőnek természetes szaporodásából, 208.930-ból, a legmagasabb perczent a magyarságra esik : 59.2%, mig azon nemzetiségi elemekre, a melyeknek törekvéseire leginkább hivatkoznak a választójog radikális reformjával szemben, azokra, t. i. a román nemzetiségekre 9.35%, a tót nemzetiségi elemre pedig 13.12% esik az összszaporulatból. Hát, t. képviselőház, én azt tartom, hogy a kép távolról sem olyan sötét és a kinek van aggodalma, annak az aggodalomnak a nyomán legfeljebb az a kötelessége, hogy keresse a korrektivumokat, mert arra nézve ezen házban, a magyar nemzet képviselői között semmi különbség nincs, hogy ebben az országban ennek állami egységét minden körülmények között meg kell óvni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt mondják, hogy ezt a reformot egyszerre ilyen radikális végletekig megvalósitani akarni különösen nagy veszedelem. Fokozatosan kell a reform végezélja felé törekedni. Csakhogy mi ezzel a fokozatos fejlesztéssel, t. képviselőház, fájdalom, elkéstünk, mint a hogy 1848 óta, talán csak egy esetet kivéve, mindenkor elkéstünk attól, hogy alapvető kérdésekben a kor parancsoló szavát megértsük. Angolország fokozatosan fejleszthette és fejlesztette is a választójogot. Az 1832-iki reform-bilitől kezdve négy izben alkotott oly reformtörvényeket, a melyek most már — 1872-ben hozzájárulván a titkosság kimondása — egészen közelii ózták az angol választójogot azon végezelhoz, a melyet mi akarunk elérni, az általános és egyenlő választójoghoz és a titkos szavazáshoz. De azt mondják, hogy hát miért akarjuk mi, a függetlenségi és 48-as pártiak, ezt a radikális reformot, hiszen Bécs is azt akarja. Hát önöknek inkább módjukban áll ez idő szerint Bécs akaratáról tájékozást szerezni, de mi valóban nem a szerint szabjuk meg tevékenységünk irányát, hogy az összeesik-e valamely bécsi felfogással, hanem a szerint, miként tartjuk azt helyesnek a nemzet érdekében és mennyiben tartjuk azt függetlenségi politikánk érdekében állónak. Akármit is akar Bécs, és akármennyire zsákmányolják is ki a bécsi akaratot mi ellenünk, mi ugy találjuk, hogy Magyarország helyzete a dualizmusban olyan, hogy Ausztriában székel a magyar királyi hatalom, onnan gyakorolják a magyar királyi felségjogokat, és a mellett, t. képviselőház, hogy a dolog természete szerint, a magyar király osztrák környezetének, a magyar nemzet érdekei iránt nem mindig kedvezően hangolt befolyással szemben nem állhat ugy ellent, a mint az a magyar nemzet érdekében állana, ez az osztrák befolyás csaknem megmérhetetlen erőt nyer abban, hogy äz ott székelő uralkodói akarat mellett és vele szemben az osztrák népek egyetemes akarata nyilatkozik meg és egész hatalmát érezteti ott, a megvalósitott általános és egyenlő szavazati jog. Hát t. polgárság . . . (Derültség a jobboldalon.) De olcsó diadalokat aratnak az urak minduntalan ! (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház ! A mikor mi ebben a reformban meg akarjuk szerezni a magyar nemzet parlamenti képviseletének azt az egyensúlyt, a melyet a kirábyi hatalom túlsúlya szükségessé tesz, akkor méltán hívhatjuk segítségül a magunk egész politikai tradiczióját, a mely mindig megegyezett a jogegyenlőség teljes megvalósításával. Magyarországon ez idő szerint a kispolgárság és a munkásság az egész férfilakosságnak, tehát a dolgozó nemzetnek, mintegy háromnegyedét, 78%-át teszi, a választóknak azonban nem egészen ötödrészét, mindössze 18%-át. Ezzel szemben az állam a maga terheit a legszélsőbb néprétegekre kénytelen rakni a fogyasztási adók alakjában. A népnek e legjobban megterhelt rétegei vannak tehát legteljesebb mértékben kizárva az állam sorsának intézéséből. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt is mondják, hogy az intelligenczia vezetőszerepét kell megóvni; ezt. pedig veszélyezteti az általános, egyenlő választói jog. Erre én csak azt mondom, hogy a most lefolyt választásoknak egy igen szomorú tanulsága épen az, hogy a nemzetnek az a rétege, a melyre én is leginkább szeretném bízni a legnagyobb befolyást sorsának intézésében, a középosztály, a legkevésbbé független. A gazdasági viszonyok szövevénye át- meg áthálózza az egész országot, és különösen lekötve tartja középosztályunk hanyatló elemeit, a melyeknek függetlenségét a szavazati jog gyakorlásában nem biztosithatjuk máskép, minthogyha a titkosság védelmét adjuk neki. Ez meggyőződésem szerint a legfontosabb szempont azon ellenvetések visszaverésére, a melyek minket a többség részéről támadnak, akkor, a mikor a szavazati jog titkosságát követeljük. De azt is mondják, — épen nem régen olvastam egy régi függetlenségi publiczista czikkében — hogy Kristófíy József az általános szavazati joggal