Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-11

120 11. országos ülés 1910 Julius 12-én, kedden. a revíziónak akkori ujra megpenditője szerint a házszabályok szigorítása. Mi méltán aggódhattunk a miatt, hogy elveszítjük, mint kisebbség az ellenállásnak azon feltételeit, melyekkel sikerült megakadályozni eddig katonai követeléseknek teljesítését a nemzeti gondolatnak előnyomulása nélkül és méltán aggódhattunk, hogy az akkor tervezett házszabályrevizióval, a parlament reformja nélkül, a véderő egyoldalú fejlesztése lesz elérhető a nélkül, hogy a nemzeti gondolat előnyomulhatott volna. Azt hiszem, kétséget nem szenved tehát, hogy ezt a pártot a parlamenti munka békéjének megzavarásáért a történelem előtt felelősség nem terhelheti. (Helyeslés balfelöl.) Én abban a meggyőződésben élek, hogy in foro conscientiae legalább a t. többségnek is minden elfogulatlanul ítélő tagja el fogja ismerni azoknak az igazságát, a miket bátor voltam az imént leszögezni. De appellálhatok a t. többség hazafiúi lelkiismeretére, hogy vájjon ebben az országban, mely nem független, nem életszükséglet-e egy erőteljes függetlenségi ellenzéknek az ellenőrzése és sarkaló ereje? Hiszen, ha önök dicsekednének azzal, hogy a nemzeti gondolatot hosszú uralmuk alatt előre vitték volna lényegesen, azt én tagadásba venni volnék kénytelen ; de ezt önök maguk mondják és a t. előadó ur is a vitát befejező beszédében Magyarország közállapotainak, ugyebár, milyen ragyogó képét festi elénk ? Ha ebben az irányban valaha bármi sikert érhettek el, nem-e a mi ösztökélésünknek, nem-e annak köszönhetik, hogy hivatkozhattak arra, hogy van a magyar parlamentben egy históriai párt, a mely a magyar nemzet szivében élő vágyakat, törvényes jogokat képvisel, a mely azoknak megvalósításáért tőle telhető erővel minden alkalommal sikra száll! És t. képviselőház, a t. kormány ettől az életfeltételtől akarta megfosztani a most lezajlott választási küzdelmek alatt a magyar nemzetet. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És pedig milyen eszközökkel ? Unalmasnak mondják már a választási visszaélések felpanaszolását. Én nem nagyon fogom untatni a t. képviselőházat, (Halljuk! Halljuk! bal felől.) de eszembe jut az, a mit egy nemrég megjelent franczia könyvben olvastam Jean Cruet-től, hogy a politikában nem az a hasznos ember, a kinek elvei vannak, nem az, a kinek van egy átgondolt politikai szisztémája, de az a hasznos ember, a kinek metódusa, módszere van. A t. ministerelnök ur, ugy látszik, önmagáról szintén igy gondolkozik, mert egy előkelő bécsi lapban eldicsekszik avval, hogy neki, különösen neki — bár azt hiszem, hogy nem neki van abban legnagyobb része, — úgymond, bizonyos módszeres felvilágosító munkával sikerült a magyar nép legjavát, a magyar parasztot a maga nézetének megnyerni. (Derültség a szélsőbaloldalon.) T.

r képviselőház! Miben állott ez a módszer? Én a sok közül csak két példára akarok rámutatni, a melyről nekem van tudomásom. Tudok egy választókerületet, a hol a kormánypártnak bizalmi emberei és kortesei »hatósági közeg« feliratai karszala.ggal csendőri védelem alatt szabadon járhattak-kelhettek a mi táborunkban és azzal a bizonyos módszerrel kerestek és találtak alkalmat arra, hogy a mi embereinket egy jobb meggyőződésnek, az önök pártjának megnyerjék. Nem nevezem meg a helyet és a személyeket, mert birói eljárás tárgyát képezi. De mondok egy másikat, a melyről nekem van magamnak közvetlen tudomásom, íme, itt van előttem egy választási jegyzőkönyvhöz csatolt külön jegyzék, ennek 11. pontja szerint az egyik választó ugy nyilatkozik, hogy szavazásra csak oly feltétel alatt jelentkezik, hogyha a megnevezett debreczeni lakos által részére ígért 50 koronát megkapja. A másik választó ugyanezt a kijelentést teszi; annak már kevesebbet ígértek: 20 koronát. Ebből a két példából meg lehet állapítani, hogy bizony, ha olyan helyen, mint Debreczen, a hol mégis részint az anyagi helyzetnek, részint a művelődési foknak aránylag elég kedvező voltánál fogva nagyobb ellenállási képességet kell feltételezni a választók részéről, milyen lehetett ennek a módszernek a gyakorlata és eredménye más helyeken, a hol ezek a feltételek kevésbbé kedveznek a választók lelkiismeretben ellenállásának. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) En azt hiszem, hogy nagyon téved a t. ministerelnök ur, mikor ennek a módszernek alkalmazásba vételét nagyhangú dicsekvéssel ugy kürtöli világgá, hogy az kulturesemóny volt, (Derültség a szélsőbaloldalon.) hogy crkölcsnemesitő munka volt, a mit az ő vezetése alatt a pártja részéről véghezvittek. Hát t. képviselőház, én ellenzéki ember vagyok és elszánt, eltökélt ellenfele a t. kormánynak és a t. többségnek, de azt hiszem, hogy meg kell valamiben egyeznünk. Meg kell egyeznünk mégis egy olyan gondolatban, a mely minden párttekinteten felül áll. Ez a nemzetnek a jövendője. (Ugy van! balfelöl.) És a nemzet jövendője felett kétségbe kellene esni, hogy a magyar nép erkölcsi épségét sikerült igy megtámadni, sikerült igy megmételyezni. (Ugy van! Ugy van! a szásöbaloldalon.) Ez hát az a szabadelvű felfogás, az a szabadelvű eljárás, a melylyel restaurálni akarják azt a szabadelvűséget, a mely önök szerint a magukat szabadelvűeknek nevezett kormányok alatt élt és fejlődött ebben az országban, a melynek oly nagy virágzását tudta biztosítani? Én azonban szabadelvő programmnak azt a programmot, a melyből a többi között hiányzik a gyülekezési jognak, az egyesülési szabadságnak