Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-10

10. országos ülés 1910 Julius 11-én, hétfőn. 115 Huszár Károly (sárvári): Székely Ferencz igazságügyminister ur Ígérte Szombathelyen! Ezért asszisztált a szocziáldemokrata-párt neki! Issekutz Győző: Én a minister ur közéleti működését sokkal jobban ismerem annál, semhogy ne volnék meggyőződve, hogy a mikor annak a kérdésnek eldöntése az ő befolyása alá fog esni, akkor ő neki is meglesz — mert megvan, mert azt a közéletből hozta magával — az a felelősségtudása, hogy.. . Huszár Károly (sárvári) : Megtagadja programmbeszédét! (Zaj a jobboldalon.) Issekutz Győző: ... hogy a nagy nemzeti czélokat semmi más czélnak alárendelni nem szabad. (Helyeslés a jobboldalon.) Huszár Károly (sárvári): Korteskedni szabad vele! Szmrecsányi György: Nem kell neki tutela, hiszen majd nyilatkozik ő! (Derültség. Zaj.)' Issekutz Győző: T. képviselőtársamnak közbeszólását teljes mértékben honorálom, mert ők ugy látszik, hozzá vannak szokva az ilyesmihez, de mi nem. (Helyeslés jobbfelöl.) Szabó István, kisgazda-párti képviselő ur azt mondta, hogy 70 %-a a lakosságnak kisgazda, az általános, egyenlő választójogban tehát veszélyt nem lát, mert hiszen a kisgazdák abszolút többségben vannak. (Fdkiáliások bal felől : Nem igy mondta !) Azt mondta továbbá, hogy 69 millió K-t fizetnek a kisgazdák és 29 millió K-t a nagybirtokosok földadó czimén. Hát én nagyon kérem a képviselő urat, legyen kegyes most már további statisztikai adatokat szerezni magának arra vonatkozólag, hogy abból a 70 % kisgazdából hány százalék a magyarajku és hány százalék a nem magyarajku kisgazda.? És szerezze be magának a képviselő ur a statisztikai adatokat arra vonatkozólag is, hogy a 69 millió K-ból hány millió K-át fizet magyarajku kisgazda és hány milliót a nem magyarajku ? (Szabó István [nagyatádi] közbeszól. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk !) És akkor vonja le a helyes konzekvencziát, hogy vájjon arra a ma létező kisgazdatársad alomra rá lehet-e feltétlenül, minden utógondolat nélkül helyezni a társadalmi fejlődést és a magyar nemzeti állam létalapjait % (Szabó István [nagyatádi] közbeszól.) Elnök : Szabó István képviselő urat figyelmeztetem, hogy az ő beszédét a ház figyelemmel hallgatta meg, legyen szives tehát ő is türelemmel meghallgatni más szónokokat. (Helyeslés.) Issekutz Győző: T. képviselőház! A felirati vita rendjén a választói jog kérdése, a választási visszaélések szellőztetése és a Khuen-kormány kinevezésének története is dominál. Magam iránt tartozó kötelességem, hogy azokkal a kifogásokkal, vagy mondjuk, azokkal a tételekkel, a melyek itt Khuen ministerelnöki kineveztetése ellen felhozattak, a nyilvánosság előtt foglalkozzam. Nem gáncsot érdemel a ministerelnök, hogy kinevezése elfogadására vállalkozott. Hiszen tudjuk mi, a kik a koalicziónak tagjai voltunk, hogy milyen nehéz helyzetben volt akkor a koaliczió és a koaliczióból megalakult kormány; Azok az önérzetes férfiak, a kik nem keresték a hatalmat, de mert megbízattak, kötelesek voltak a megbízatást vállalni addig, a míg a kormány vezetését másnak át nem adhatták, tudjuk, milyen nehéz helyzetben voltak annak következtében, hogy a pártok között, nem azt mondom, hogy meghasonlás, hanem : meghasonoltatás történt, a mely előbb az alkotmánypárt ellen indult, minek következtében a szó szoros értelmében lehetetlen volt önérzetes 67-es politikusoknak a koaliczióban maradniok, azután pedig következett a függetlenségi pártban az egymás közötti meghasonlás. (Igaz I ügy van la jobboldalon.) És ilyen körülmények között azt méltóztatnak kifogásolni, hogy gr. Khuen vállalkozott és rögtön nem kért indemnitást ? Felejtik, hogy a mikor még koaliczióban voltunk, egyedül az aíkotmánypárt volt az, a mely készséggel kijelentette, hogy saját kormányának megadja az indemnitást, de már a függetlenségi párt — jól lehet gr. Apponyi Albert és Kossuth Ferencz is az indemnitás mellett voltak, — nem garantálta, annak megadását. (Felkiáltások jobbjelöl: Visszaszívták.) Engedelmet kérek, ilyen körülmények között, s azon uri embernek a szótára szerint ki nem fejezhető eljárás után, a melyet gr. Khuen-Héderváry Károly itt a képviselőházban akkor tapasztalt, midőn csak husz-huszonöten ültünk körülötte . . . (Mozgás balfelöl. Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Ilyen előzmények után neki most, a választások befejeztével, szemére hányni, hogy miért nem kért indemnitást, miért nem fogadta el azt az öt feltételt, a melyet gr. Batthyány Tivadar képviselő ur a választások után itt felolvasott ; (Derültség a jobboldalon.) miért nem vállalta annak a pártnak és a koalicziós pártok közül a kisebbségi pártoknak, vagy, mondjuk, csak egy pártnak is a programmját, mert akkor párt az indemnitást megadta volna : hát nem méltányos eljárás. — T. ház ! bocsánatot kérek, politikát csinálni csak ugy lehet, és csak ugy nem közveszélyes a politikacsinálás, (Élénk helyeslés és derültség a jobboldalon.) ha az közérdekből történik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ráth Endre: Államtitkári állások kizárásával! (Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Issekutz Győző : Engedelmet kérek, én vagyok a közéletnek legalább is különb hitelezője, mint a t: képviselő ur. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.. ÉaUjuk! Halljuk!) T. képviselőház ! (Halljuk !) A magyar állam politikai élete akkor, midőn a koaliczió feíbomloltt, midőn a koalicziós kormány exlexbe jutott, olyan volt, hogy a kormány férfiai letett esküjükhöz hiven és a magyar állam iránti hűség által vezettettve helyeiket nem hagyhatták el. A pártok mindenikében azonban a támogatási hajlam arra, hogy a kormányzatot tovább vigyék, nem volt meg. Akkor a királynak, a ki a törvényhozó hata15*