Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-10

112 10. országos ülés 1910 Julius 11-én, hétfőn. vényes felhatalmazások alapján és a törvényhozás a saját szuverén jogánál fogva törvények utján szabályozták, megváltoztatták, módosították eze­ket a rendelkezéseket. E tekintetben a nemzetiségeknek nincs joguk, nem lehet joguk, ha az egységes, osztatlan politi­kai nemzethez való tartozandóság érzésétől át vannak hatva, sérelmi politikát űzni, nincs joguk a magyar áUam ellen támadást intézni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház ! Leszek bátor felolvasni a felirati javaslatukból egyes részleteket, melyek azt a lelki világukat úgyszólván előtérbe juttat­ják, mindenki által megismerhetővé teszik, hogy tulaj donképen az a nemzetiségi politika vájjon egy olyan jámbor akarat-e, a mely a saját népének igyekszik a nyelvi - művelődését, közgazdasági előnyeit és az állam intézményeibe való beleillesz­kedését, elősegiteni, avagy olyan, a mely a népei­nek politikája czimén az osztatlan, egységes poli­tikai magyar nemzetet akarja széttagolni. A sorrendet veszem és először is különösen megfigyelésére ajánlom a t. függetlenségi és 48-as pártnak, — a hol gr. Batthyány Tivadar elis­merve azt, hogy a választási törvény megalko­tásánál a nagy nemzeti érdekeket meg kell vé­deni, ott mint panaczeát a kerületek beosztásá­nál való helyes — mondjuk — manövrirozást tünteti fel, . . . Kun Béla : Igazság! Issekutz Győző: . . . pedig a kerületek által való biztositás — félek tőle — olyan lenne, mint Kolumbusnak a tojása. Kolumbus ugyanis feltalálta, s megfejtette a problémát, de a tojás, az eltörött, (ügy van! jobbról.) És t. képviselőház, Szabó István gazdapárti képviselőtársamnak is válasz lesz a Miháli Ti­vadar képviselő ur által beadott felirati javaslat. Szabó István t. képviselőtársam azt mondja, hogy nem baj, ha utóvégre a nemzetiségek eset­leg többen is vannak; egyszerűen ugy kell csi­nálni, hogy a hol magyar választó van, ezer vá­lasztónak adassék egy képviselő küldésének a joga, a hol nemzetiségek vannak, tízezer választó­nak adassék meg ez a jog. Mádi-KOVÉCS János : Egyéni vélemény! Szabó István: (nagyatádi) (Közbeszól. Zaj. Elnök csenget.) Issekutz íáyözö: Bocsánatot kérek, azért tartottam szükségesnek, hogy t. képviselőtár­samnak és gr. Batthyány t. képviselő urak véle­ményeit felemlítsem, mert hiszen ha épen azon pártok részéi-ől, s azon politikai tényezők részéről, melyek az általános, egyenlő, közsógenkénti választást mint egyedüli panaczeát hirdetik, azt akarják, hogy ellenfeleikben meggyőződésük komolysága iránt kétséget ne támaszszanak, . . . Szabó István (nagyatádi): Azt mi is meg­várjuk ! (Nagy zaj és közbeszólások. Elnök csen­get. Halljuk! Halljuk!) Issekutz Győző: Akkor az egyenlő választói jogot megoldottnak nem tekinthetik abban, ha a kerületek beosztásával bontják meg az egyenlőséget, és nem tekinthetik abban, hogy esetleg tízszeres tömegnek adják meg ugyanazt a jogot, a mit megadnak más szempontból az egyszeres tömegnek. (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A választói jog kérdése nagy kérdés, annak megoldásához nagy nemzeti érdekek fűződnek, de más részről egy megalkotandó választói tör­vény, ha annak hatása a nemzeti államra nézve veszedelmesnek fog mutatkozni, többé reparál­ható nem lesz. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) Ha a magyar nemzet a nemzeti szuverenitásnak kezelését olyan tömegeknek vagy egyedeknek hatalmába bocsátja, kik nincsenek áthatva, nagy és nemes gondolatoktól, hagyományos kö­telességektől és a jövő iránti aggodalmaktól, akkor többé ezen változtatni nem lehet, mert azok, a kiknek kezelésébe jut a hatalom, azok többé a nemzeti szuverenitásnak, a nemzet fen­tartó elemeinek a poziczióját nem fogják elis­merni akarni. (Zaj. Halljtik! Halljuk !) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak a szónokot csendben meghallgatni. Issekutz Győző : A harmadik oldalon Miháli képviselő ur felirata azt mondja: » Felséged nem fogja megengedni oly törvénynek alkotását, mely stb. t. i., a mely törvény, a kerületek beosztása, avagy más mesterséges eszközök által megsér­tené az ország nem magyar népeinek érdekeit és ezáltal a jogok elosztása tekintetében különb­séget téve az ország népei között, készakarva tenné ismét lehetetlenné az ország konszolidá­czióját, mely nem létesülhetne igazságtalanságon, avagy valamely népnek az ország más népei felett érvényre juttatott szupreinácziáján.* T. ház! A feliratnak ez a kijelentése, hogy valamely népnek az ország más népei felett érvényre juttatott szupremáciáján nem alapul­hat az ország konszolidácziója, az újra az ő gondolkodásukba enged bepillantani, a mely tiszta negácziója a magyar nemzeti államnak. Ebben az országban nemzetiségek vannak, a kiknek anyanyelve nem a magyar, de nemzet csak egy van és ez a magyar. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) A nem magyarajku nemzetiségek is lehetnek tagjai és tagjai is a politikai magyar nemzetnek és lehetnek tagjai, ha azonosítják törekvéseiket, lelkületeiket a fizikai magyar nem­zettel, ámde a legmagasabb trónhoz juttatni szándékolt feliratban íme politikai tényezők egyfe­lől azt hirdetik, hogy az egységes magyar állam hívei, másfelől azonban nyíltan kifejezésre jut­tatják azt a felfogásukat, hogy ebben az ország­ban a magyart is csak olyan nemzetiségnek te­kintik, mint azokat a nemzetiségeket, a melyek együttesen véve a politikai magyar nemzetnek gyűjtőfogalmába esnek. (Mozgás és zaj.) Pop Cs. István : Együttesen alkotják a po­litikai magyar nemzetet.

Next

/
Thumbnails
Contents