Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-10

10. országos ülés 1910 Julius 11-én, hétfőn. 105 Miháli Tivadar : ... hogy személyesen mennek el és győződnek meg a tényállásról. Sajnos, épen a legutóbb történt meg egy külföldivel, hogy azért, mert egy tőt választónak a házában volt és ott pár órát pihent, ezért a közigazgatási hatóság az illető tót embert kihágás miatt száz korona pénzbüntetéssel sújtotta. (Zaj.) T. képviselőház! Megnyugvással szolgál ránk nézve a kormány azon kijelentése, hogy a közigazgatási kérdést a modern állam szükségleteinek megfelelően szabályozni óhajtja. Mi a múlt ülésszakokon sürgettük ennek a kérdésnek a megoldását, és kértük, hogy rendeleti utón történjék intézkedés az iránt, hogy a közigazgatási visszaélések megszüntettessenek. Nem tudjuk, mi a szándéka a kormánynak e tekintetben. De, hogy ha a kormány a virilizmus intézményét megszünteti és a kandidáczió kérdését ujjászabályozza, ahhoz lehetővé válik a közigazgatásnak olyan szabályozása, hogy a közigazgatási tisztviselők függetlenek legyenek ép ugy, mint a birák, hogy ne függjenek semmiféle politikai párttól, mert mihelyt ezek a tisztviselők valamely párttól függnek, ki van zárva annak lehetősége, hogy jogosan, méltányosan és igazságosan járjanak el. Pedig népeinknek úgyszólván egész élete előttük folyik, mivel a közigazgatási tisztviselők részt vesznek ma már az illető polgár születésétől kezdve egész haláláig minden aktusnál. 0 van jelen rendesen a gyűléseken, ő bünteti mindenféle kihágás alkalmából, és ha a közigazgatási tisztviselő nem független minden politikai párttól, akkor helyzeténél fogva sem lehet várni, hogy igazságosan, méltányosan járjon el. Különösen közgazdasági téren mi nem haladhatunk és nem fejlődhetünk oly értelemben, mint szeretnők és mint lehetne akkor, ha a közigazgatási tisztviselők függetlenek volnának és ha egyetértve minden intelligens emberrel, bármely párthoz tartozzék is, a nép javát, a nép fejlődését különösen közgazdasági téren igyekeznének együttes működéssel előmozdítani. A bankkérdésben hogy vagyunk? (Mozgás a jobboldalon. Félkiáltások: Román bankok!) Azok is kényszerűségből fejlődtek, minthogy ki voltak zárva a hitelből, kellett valahogyan egyesülniük és ebben a tekintetben szintén szeretném, ha valamely bármily távoli bizonyítékát adnák annak, hogy, itt agitálás folyik. (FelMáltások : Adunk!) Állunk elébe. A pénznek nincs nemzetisége. (Zaj. Elnök csenget.) A mi pénzintézeteink ugy vannak szervezve, hogy nincsenek tekintettel a nemzetiségi származásra, hímem mindenkit oly szempontból Ítélnek meg, hogy milyen a hitelképessége. A kormány válaszfelirati javaslatában szó van a telepítési ügy rendezéséről. Ez egy fontos kérdés, mert ha a jövőben is ugy érvényesiti, mint a múltban, akkor ez a nemzetiségiek anyagi exisztencziájára tör. Mert az országnak KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. I. KÖTET. különösen erdélyi részeiben alig van község, a hol az illető szegény parasztföldbirtokosnak nem volna szüksége a saját földjén kivül más birtokrészre is és a hol nem igyekezik bérletet szerezni, mert sajnos, a mi népünk épen olyan földéhes, a mint azt a múlt ülésben Szabó István t. képviselőtársam a magyar népről beszélte. Ha már most importált telepeseket visznek a községbe, akkor az odavalók elesnek attól az eshetőségtől, hogy földet kaphassanak bérbe, de másfelől az importált telepes sem boldogul, mert nem ismeri a helyi viszonyokat, esetleg a klimatikus viszonyok sem megfelelők neki, és igy, a mig egyfelől lehetetlenné van téve, hogy az ott lakó nép anyagi exisztencziáját biztosítsa, másfelől az importált telepesek sem boldogulnak. Ennélfogva a mi álláspontunk e kérdésben az volna, hogy igenis eszközöltessenek telepítések, földvásárlások, de a föld elsősorban azok közt osztassák ki, a kik a községben vannak, és csak ha nem találnak elég arravaló embert, akkor vigyenek be másokat. Azok a mizériák, a melyeket Szabó István t. képviselőtársam oly szépen felsorolt, szórói-szóra megvannak a nemzetiségieknél is, de nemcsak az a baj, hogy nagyok az adók, hanem az is baj, hogy a közigazgatási hatóságok mezőgazdasági, erdőrendészeti és egyéb kihágások esetén tulmagas büntetéseket szabnak rájuk és a legkíméletlenebb módon szokták behajtani/ ugy, hogy kénytelen a nép kivándorolni. Á kormánynak legszebb feladata volna, hogy gondoskodjék a nép jólétéről, hogy ki ne vándoroljon, mert hiszen ma még nem érezzük ugyan, de idők folytán vérszegény lesz az ország a kivándorlástól. E tekintetben a Szabó István képviselőtársam által felhozottakat mindenben elfogadom ós örülök, hogy ma már a magyar népnek is van szószólója. Kár, hogy régebben is nem volt; mert mégis csak ők azok, kik jobban ismerik a nép szükségleteit és fájdalmait. (Zaj.) Az uri osztály sokkal kényelmesebb, mintsem hogy leereszkedjék a néphez és tanulmányozza annak helyzetét. (Ellenmondások.) Mi tapasztalatból tudjuk, hogy a kastélyokban nem igen tudnak azon nyomorúságról, a mi a kunyhókban van, mert ha ismernék, fel nem tételezzük, hogy nem tennék azt szóvá. Nem akarok én az uri osztályellen izgatni. Minden osztálynak megvan a maga hivatása, minden osztály értékes a hazára nézve. Csak az ellentéteket szeretném kiegyenlíteni és kívánom azt, hogy bizony ott, a hol akár magyar, akár nemzetiségi vidéken a nép földszükségben szenved, legyen olyan nagylelkű az a nagybirtokos, hogy birtokát parczellázza fel a nép közt, mert ő máskép is tudja ebből származó jövedelmét biztosítani. Ez nem osztozkodás, mert én respektálom a tulajdon rendjét és nem kívánom, hogy ingyen adassék a népnek, hanem 14